Ahogy Ferenc pápa (nem) értelmezi az Amoris Laetitiát
2017. március 18. írta: Szerdahelyi Miklós

Ahogy Ferenc pápa (nem) értelmezi az Amoris Laetitiát

Egy évvel az Amoris Laetitia című szinódust követő apostoli buzdítás után az elvált újraházasodottak áldozásának kérdése továbbra is vitákat kavar a Egyház legmagasabb szintjein is. Amint az Fülep Dániel cikkéből kiderül, Ferenc pápa az elejétől fogva elhárította a tisztázás feladatát. Az Egyház történetében újszerű és egyelőre megoldatlan feladat ez: mégis ki tisztázhat egy olyan kérdést, melyet maga a pápa vetette fel szemmel láthatólag a kérdés tisztázásának szándéka nélkül?   

 ***

fp_rajz.jpg

Ferenc pápa: „Mondhatnám, hogy igen, és pont”

VS.

Ferenc pápa: „Nem emlékszem arra a lábjegyzetre”

 

Leszbosz szigetéről hazafelé tartva 2016. április 16-án Ferenc pápa sajtótájékoztatót tartott az újságíróknak a repülő fedélzetén. A sajtótájékoztató legvégén két újságíró is kérdést tett fel az akkor éppen egy héttel korábban, április 8-án közzétett Amoris laetitia apostoli buzdítással kapcsolatban. Mindkét kérdés félreérthetetlenül az „elváltak és újraházasodottak” szentségekhez járulásával kapcsolatos tanításra kérdez rá.

 

  1. A pápa megerősíti a relativista értelmezést

 

Az első kérdést Francis Rocca (Wall Street Journal) fogalmazta meg:

„A kérdés pedig, amely felmerül egy emberben, egy katolikusban, ez: vannak-e konkrét új lehetőségek, amelyek nem léteztek a buzdítás közzététele előtt, vagy nincsenek?”

 

Ferenc pápa válasza: „Mondhatnám, hogy igen, és pont.” Ezt követően Christoph Schönborn bíborosnak az enciklikáról szóló ismertetőjére hivatkozik, hogy abban megtalálható a válasz föltett a kérdésre. „Annak a bemutatónak a szövegében meg fogjátok találni a választ.”

 

Nincs más dolgunk tehát, mint megismerni Schönborn bíboros hivatkozott ismertetését.

 

A bécsi bíboros érsek előadásából megtudhatjuk, hogy „az Amoris laetitia kezdetű pápai buzdítás »megerősítő jellegű«, hiszen senkit nem ítél el, senkit nem zár ki, és éppen ebből adódik az olvasó öröme”.

Továbbá: „Az én legnagyobb örömöm – emelte ki Schönborn bíboros –, abban áll, hogy a buzdítás következetes módon meghaladja a mesterséges, külsőleges, tiszta felosztást a szabályos és szabálytalan esetek között, és mindenkit az evangélium egyetemes elvárása elé állít, amit Szent Pál így fogalmaz meg: »Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön« (Róm 11,32).”

A bíboros az előadásában föltette a kérdést, hogy a „mindenkit belefoglalás” szemlélete vajon nem kedvez-e a relativizmusnak? Az irgalmasság ilyen erős hangsúlyozása vajon nem vezet-e túlságos engedékenységhez, és végül nem jutunk-e oda, hogy mindenki mindent megtehet? Válasz gyanánt Schönborn bíboros ismertetőt adott a tanítás és a mindennapi élet közötti különbségről, valamint a hívek lelkiismeretéről és a személyes megkülönböztetés fontosságáról. Homályban hagyta azonban, hogyan kell értelmezni az AL-ből kisejlő „új lehetőségeket”, mi szerint a házasságtörésben élők kaphatnak-e szentségi feloldozást és járulhatnak-e Eucharisztiához. Nem tisztázta, hogy vannak-e abszolút erkölcsi normák, és vannak-e súlyosan bűnös életállapotok. Nem magyarázta el, hogy a tárgya miatt bensőleg rossz cselekedetet a körülmények vagy a szándék tehet-e »szubjektíve« jó cselekedetté vagy védhető választássá. Végül nem adott semmiféle választ arra sem, hogy a lelkiismeret adhat-e felmentést az abszolút erkölcsi normák alól.

 

 

Forrás:

http://www.magyarkurir.hu/nezopont/schonborn-biboros-a-papai-buzditasrol-mindenkit-integralni-kell-az-egyhaz-kozossegebe

 

Schönborn bíboros – a legnagyobb személyes örömének megfogalmazásakor – kihangsúlyozta, hogy az AL buzdításból következetes módon hiányzik a szabályos és szabálytalan esetek közötti tiszta felosztás. Ez az állítás azt sugallja, állapítja meg Athanasius Schneider püspök, hogy nem állapítható meg egyértelmű különbség egyfelől az érvényes, szentségi házasság és a rendezetlen kapcsolat, másfelől a bocsánatos bűn és a halálos bűn között. Az Amoris laetitia tehát nem egyértelmű.

 

 

A pápa tehát nemcsak egy – bizonytalan, feltételes módban megfogalmazott – igennel felelt az „új lehetőségekre” vonatkozó kérdésre, hanem mérvadóul hivatkozott Schönborn bíborosnak a tiszta felosztás hiányát ünneplő és azt ecsetelő kommentárjára. Ez alapján úgy tűnik, hogy a pápa az Amoris laetitiáról szóló legelső sajtó előtti megnyilatkozásában lényegében megerősítette a buzdítás relativista értelmezését.

 

  1. „Nem emlékszem arra a lábjegyzetre”

 

A második kérdést Jean-Marie Guénois (Le Figaro) tette fel. Kérdésének lényege:

Miért írta ezt a híres lábjegyzetet?

 

Ferenc pápa a válaszának első részében kifejti, hogy „nem ez az igazi probléma”, hanem a család válsága. A kérdésre konkrétan nem válaszol, a vitatott lábjegyzet üzenetének pontos és egyértelmű magyarázatát nem adja meg. Jelentőségét sokkal inkább csökkenteni igyekszik, amikor kijelenti: „nem emlékszik” arra a lábjegyzetre.

 

Az Amoris laetitia talán leginkább neuralgikus részéhez (AL 305) tartozó lábjegyzetre való „nem emlékezés” a pápa válaszának megdöbbentő eleme.

 

Mi magyarázhatja az emlékezetkiesést?

 

  • A pápa a nyilatkozattétel idején éppen hazatérőben volt Leszbosz szigetéről, Görögországból, ahol menekültekkel és bevándorlókkal találkozott. Talán olyan mértékben kimerült a görögországi látogatása során, hogy megfeledkezett az AL egyik legérzékenyebb részletéről?
  • Az Amoris laetitia apostoli buzdítást a sajtótájékoztatóhoz képest (2016. április 16.) mindössze nyolc nappal korábban (2016. április 8.) mutatták be a Szentszék sajtótermében. A pápa mégsem emlékszik pontosan a buzdítás tartalmára?
  • Egy hét telt el az AL közzététele óta: a 351-es lábjegyzet – számos más részlettel együtt (298.300–305. pontok, 329. lábjegyzet) – az Egyházban és a világban is rögtön a figyelem középpontjába került. Az AL 305. pontja és a hozzá tartozó 351. lábjegyzet nagyon lényeges (három szentséget közvetlenül érintő) és kiemelkedő figyelemmel kísért kérdéseket érint. A téma már a szinódusok idején hangsúlyos volt a sajtóban szerte a világon. A lábjegyzetről és annak pontos tartalmáról tökéletesen tisztában lehet bárki, aki az egyházi vitákat és az eseményeket figyelemmel kíséri. A pápa a fontosság és az érdeklődés ellenére megfeledkezett az enciklikájának erről a részéről? A pápa nem értesült volna a sajtóban és a katolikus közéletben egyaránt fókuszba állított kérdésekkel? A pápa nem követte nyomon az enciklika fogadtatását, nincsen tisztában a jellemző véleményekkel, észrevételekkel? Nem készült fel arra, hogy az ide vonatkozó tanításáról biztosan meg fogják kérdezni?
  • Az „elváltak és újraházasodottak” szentáldozásának a kérdése nem csak a sajtóban volt téma, hanem a szinódusi atyák között is. A papság erre érthető módon felfigyelt. Tiszta és világos pápai buzdításra tehát kétségkívül a lelkipásztoroknak is szüksége van. A pápa azonban még a klérusra való tekintettel sem tartaná emlékezetében az „elvált újraházasodottakkal” kapcsolatos, szinódus után megfogalmazott tanítását?
  • A kérdésre adott válaszban a pápa meglepő módon mintha távolságot tartana a 351-es lábjegyzettől: „…hogy ha ilyesféle téma lábjegyzetben szerepel, az azért van, mert…” A pápától ennyire idegen az AL szövege? Talán nem a pápa írta az enciklikát, vagy a szóban forgó kiegészítést? Ha nem a pápa írta, és ezért nem ismeri a szöveg részleteit, vagy nem azonosul vele teljes egészében, akkor miért hagyta jóvá és bocsátotta közre a nevével ellátva, pápai tekintéllyel?

 

  1. Vannak „új lehetőségek”, de ezek mellékesek?

 

A két kérdésre adott pápai válaszban ellentmondás fedezhető fel. A pápa az előző kérdésre adott válaszában megerősítette, hogy a szentségi fegyelemre vonatkozóan az „elváltak és újraházasodottak” számára vannak „új lehetőségek”. A második válaszban viszont az ide vonatkozó lábjegyzet jelentőségét igyekszik minimalizálni. Előbb sokkal fontosabb kérdéseket emleget, majd azzal is tanúsítja a lábjegyzet mellékes voltát, hogy – bizonyára csak látszólag – nem érti meg az újságíró kérdésének a lényegét; nem reflektál a tapintható értetlenségre és bizonytalanságra, ugyanakkor kijelenti, nem is emlékszik arra a lábjegyzetre.

 

Ha valóban lettek „új lehetőségek”, ezek mégis hogy lehetnek ennyire lényegtelenek, feledhetők?

 

  1. A zűrzavar immár egy esztendeje tart

 

Az elmúlt közel egy esztendő eseményei nyomán sajnos csak tovább szaporodtak az AL-re vonatkozó nyugtalanító kérdések. Ami pedig ennél is rosszabb, hogy pontosan az történik, ami az AL szövegének megismerése után előre látható volt: az AL-t még a püspöki kollégiumon belül is különbözően értelmezik.

 

Merően eltérő értelmezések és egymásnak is ellentmondó bíborosi kijelentések, püspöki útmutatások jelennek meg az AL kapcsán. Az „elváltak és újraházasodottak” áldozásának igazolására egyesek az Egyház által régen elítélt tévedéseket vesznek elő, lutheri tévtanokat, szituációs etikát és relativista erkölcstant fogalmaznak újra. Igyekeznek továbbá azt a hamis látszatot kelteni, hogy a Kasper-Ferenc javaslat mögött a világegyházat képviselő szinódusi atyák kétharmados többsége áll. Mások pedig értetlenkednek, szerintük nincsen is miről beszélni, hiszen „nincs veszélyben a hit”. Mindenki azt mondja, hogy „az Egyház tanítása nem változott”, akár támogatja, akár ellenzi az „elváltak és újraházasodottak” szentáldozásának engedélyezését. Ami eluralkodott, az egyszóval a zűrzavar. Mindez alaposan összekuszálja a híveket, csúfot űz a katolikus tanítás eredeti tisztaságából, sőt botrányt eredményez, mert sokakban erkölcsi indifferentizmushoz, a bűnös életállapot igazolásához, szentségtörésekhez és különböző eretnekségekhez, hitehagyáshoz és kárhozathoz vezet.

 

Mindeközben Ferenc pápa továbbra sem válaszol a Walter Brandmüller, Raymond Burke, Carlo Caffarra és Joachim Meisner bíborosok 2016. szeptember 19-én hivatalosan feltett kérdéseire (dubia). Mindmáig nem tartotta szükségesnek, hogy sürgősen és félreérhetetlenül tisztázza, hogy mi a házasságról és a szentségek méltó vételéről szóló változhatatlan katolikus tanítás, és mi nem az. Továbbra sem erősíti meg az Egyházat, hogy soha nem lehet ellentmondás a tanítás és a mindennapi élet között, amint azt a gnoszticizmus és a „simul iustus et peccator” eretnek lutheri elmélete sugallja. Egyelőre csak az AL több helyen doktrinális hibákkal terhelt szövegét ismerjük, továbbá a kételyeket csak fokozó újabb és újabb pápai megnyilatkozásokat, valamint a kuriális bíborosok egymásnak is ellentmondó, össze-vissza nyilatkozatait.

 

A kialakult helyzetben sajnos a Hittani Kongregáció eddigi segítsége sem bizonyult elegendőnek. Ellenkezőleg, a Gerhard Ludwig Müller bíborostól származó, a problémáról tudomást sem venni akaró nyilatkozatok csak tovább növelik a zavarodottságot, minek után nyilvánvaló és kínos ellentmondás feszül a prefektus szavai, a pápa vonatkozó megnyilatkozásai, egyes prominens főpapok megnyilvánulásai, valamint a Szentszék által szó nélkül hagyott újabb és újabb – az AL-t különbözőképpen magyarázó – relativista püspöki értelmezések között.

 

Mindenesetre a leszboszi utazásról hazatérő pápának az AL kapcsán tett első megnyilatkozása azon jelek sorát erősíti, amely szerint a pápa az Amoris laetitia dokumentummal ténylegesen „új lehetőségek” bevezetését szándékozik elérni a szentségi fegyelemben.

 

Fülep Dániel

 

 

Melléklet

 

A két kérdésnek és a Ferenc pápa válaszának a Magyar Kurírban olvasható teljes szövegét itt közöljük.

 

 

Francis Rocca (Wall Street Journal): Köszönöm, Szentatya! Látom, hogy már feltették a bevándorlással kapcsolatos kérdéseket, melyeket én is akartam, és ön nagyon jól válaszolt. Ezért, ha megengedi, a közelmúlt egy másik eseményével, mégpedig az apostoli buzdítással kapcsolatban szeretnék feltenni egy kérdést. Miként jól tudja, sokat vitatkoztak a sok pont közül az egyiken – tudom, hogy sokan foglalkoztunk vele – a közzététel után: egyesek azt vallják, hogy semmi sem változott azon fegyelmet illetően, amely az elvált és újraházasodottak szentségekhez járulását szabályozza, és hogy a törvény, meg a pasztorális gyakorlat és nyilvánvalóan a tanítás ugyanaz maradt; mások ellenben azt vallják, hogy sok minden változott, és sokféle új nyitás és lehetőség van. A kérdés pedig, amely felmerül egy emberben, egy katolikusban, ez: vannak-e konkrét új lehetőségek, amelyek nem léteztek a buzdítás közzététele előtt, vagy nincsenek?

 

Ferenc pápa: Mondhatnám, hogy igen, és pont. Ez azonban rövid válasz lenne. Javaslom mindannyiótoknak, hogy olvassátok el annak a bemutatásnak a szövegét, amelyet Schönborn bíboros tartott, aki nagy teológus. Ő tagja a Hittani Kongregációnak, és jól ismeri az egyház tanítását. Annak a bemutatónak a szövegében meg fogjátok találni a választ. Köszönöm!

 

Federico Lombardi: Köszönjük! Most pedig Guénois következik, ő az utolsó.

 

Jean-Marie Guénois (Le Figaro): Ugyanezt a kérdést akartam feltenni, de egy kiegészítő kérdéssel, mivel nem értettük, miért írta ezt a híres lábjegyzetet az Amoris laetitiában az elvált és újraházasodottak problémáiról, a 351- lábjegyzetről van szó.

 

Ferenc pápa: Micsoda memóriája van!

 

Jean-Marie Guénois (Le Figaro): Igen. A kérdés tehát ez: hogyhogy csak lábjegyzetben szerepel egy ennyire fontos dolog? Előre látta az ellenállásokat, vagy azt akarta ezzel kifejezni, hogy ez a téma nem annyira fontos?

 

Ferenc pápa: Nézze, az egyik utóbbi pápa, amikor a zsinatról beszélt, azt mondta, hogy két zsinat volt: egyik a II. vatikáni zsinat, amelyet a Szent Péter-bazilikában tartottak, a másik pedig a „média zsinata”. Amikor meghirdettem az első szinódust, a média többségének az volt a nagy gondja, vajon az újraházasodott elváltak áldozáshoz járulhatnak-e. És mivel én nem vagyok szent, ez egy kicsit zavart engem, és egy kicsit szomorú is voltam miatta. Mert én ezt gondolom: Hát az a média, amely ilyesféléket mond, nem veszi észre, hogy nem ez az igazi probléma? Nem veszi észre, hogy a család az egész világon válságban van? Pedig a család a társadalom alapja! Nem veszi észre, hogy a fiatalok nem akarnak megházasodni? Nem veszi észre, hogy a születési arányszám csökkenése miatt Európában sírni kellene? Nem veszi észre, hogy a munka hiánya és a munkalehetőségek hiánya miatt kénytelen az apa és az anya két munkát is vállalni, s így a gyerekek egyedül nőnek fel, és nincs lehetőségük az apjukkal és anyjukkal párbeszédben felnőni? Ezek az igazi problémák! Nem emlékszem arra a lábjegyzetre, de az biztos, hogy ha ilyesféle téma lábjegyzetben szerepel, az azért van, mert benne van az Evangelii gaudiumban [az előző apostoli buzdításban]. Biztosan! Az Evangelii gaudiumból vett idézetnek kell lennie. Nem emlékszem a számára, de biztosan így van.

 

Federico Lombardi: Köszönjük, Szentatya, hogy ilyen hosszan elbeszélgetett velünk erről az utazásról, most pedig még a buzdításra is kitért. Jó utat kívánunk, és munkája sikeres folytatását!

 

Ferenc pápa: Köszönöm társaságotokat! Tényleg nyugodt vagyok veletek. Nagyon köszönöm! Köszönöm a társaságot!

 

Fordította: Tőzsér Endre SP

 

Fotó: Vatikáni Rádió; Avvenire.it

 

Magyar Kurír

 

 

Forrás:

Magyar Kurír, Ferenc pápa Leszbosz szigetéről hazafelé tartva: Ma tényleg sírni tudtam volna!

  1. április 18. hétfő 18:44,

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-leszbosz-szigeterol-hazafele-tartva-ma-tenyleg-sirni-tudtam-volna

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr2112347095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.