Ferenc pápa 2007-ben (akkoriban még Bergoglio érsekként) határozott hangot ütött meg az Egyház tanításával kapcsolatban, amikor kimondta: "Akik elváltak és újraházasodtak, nem részesülhetnek szentáldozásban".

2007. május 13-a és 31-e között a Latin-Amerikai Püspökök Konferenciája (CELAM) a brazíliai Aparecida városában tartotta ötödik rendes találkozóját 162 püspök, valamint 110 teológus szakértő és más laikus hívő részvételével.A találkozó záródokumentumát egy kijelölt bizottság készítette el, amelynek felelős vezetője Argentína érseke, az argentin püspöki kar elnöke, Jorge Mario Bergoglio (ma Ferenc pápa) lett. A záródokumentumot, a Vatikán jóváhagyásával, 2007. június 29-én hozták nyilvánosságra. A dokumentum angol nyelvű fordítását az Egyesült Államok katolikus püspöki konferenciája készítette el és adta ki.

A dokumentum az elvált és újraházasodott hívekkel kapcsolatban a következő instrukciót adja (kiemelés tőlünk):

 437. j) Gondoskodással, körültekintéssel és könyörületes szeretettel, a tanítóhivatal irányelveit követve [248] (kell) kísérni azokat a párokat, akik házasságkötés nélkül élnek együtt, nem megfeledkezve arról, hogy akik elváltak és újraházasodtak, nem részesülhetnek szentáldozásban [249]. Lenniük kell utaknak annak biztosítására, hogy a megváltás üzenete mindenkit elérjen. Bátorítani kell az egyházi kezdeményezéseket átfogó munkával a teológiában és a humántudományokban, hogy fényt derítsünk az ezeknek a testvéreknek és nővéreknek a kísérésére szakosodott szolgálattevők pásztori szolgálatának és felkészítésének módjára.

[248] FC 84; SCa 29.

[249] FC 77.

Emellett a dokumentum a közvetlenül megelőző pontjában a következő instrukciót adja, itt épp törvényhozókra, kormányfőkre, és egészségügyi dolgozókra vonatkozóan (kiemelés tőlünk):

436. ... Ragaszkodnunk kell az 'eucharisztikus következetességhez', vagyis ahhoz, hogy nem részesülhetnek szentáldozásban amíg tettekkel vagy szavakkal a parancsolatok ellen vannak, különösen amikor abortuszt, eutanáziát, vagy más élet és család elleni súlyos bűnt támogatnak.

Ez utóbbi instrukció mutatja, hogy a szentáldozásban részesülés valóban megtagadható, sőt, megtagadandó ("eucharisztikus következetességből") azoktól, akik "tettekkel vagy szavakkal a parancsolatok ellen vannak", "különösen amikor ... család elleni súlyos bűnt (vö. házasságtörés) támogatnak".

Amint látható, Bergoglio érsek szövege (437. j pont) még hivatkozik is II. János Pál Familiaris Consortio kezdetű buzdítására (FC 84 és FC 77), amely ott kategorikusan tiltja az újraházasodottak szentáldozását (a józsefi házasság kivételével). Hivatkozás történik továbbá az akkori pápa, XVI. Benedek Sacramentum Caritatis kezdetű buzdítására is (SCa 29), melynek hivatkozott pontjában épp ez a tanítás áll:

"A Püspöki Szinódus megerősítette az Egyház Szentíráson alapuló gyakorlatát (vö. Mk 10,2-12), tudniillik hogy nem engedi szentségekhez járulni az újraházasodott elváltakat, mert helyzetük és életállapotuk objektíve ellentmond a Krisztus és az Egyház közötti szeretet Eucharisztia szentségében jelzett és benne megvalósuló egységének."

"ahol nem ismerik el a házastársi kötelék semmisségét és objektív körülmények visszafordíthatatlanná teszik az együttélést, az Egyház ezeket a hívőket arra bátorítja, hogy kapcsolatukat Isten törvényének követelményei szerint, mint barátok, mint fivér és nővér éljék meg; így visszatérhetnek az eucharisztikus asztalhoz, megtartva az egyházi gyakorlatban bevált szokásokat."

Nehezen feltételezhető tehát, hogy Ferenc pápa egyszerű tévedésből adna manapság a katolikus tanítással ellentétes jelzéseket, mint például az argentin püspököknek írt levelében, vagy a múlt héten kelt máltai levélben. A CELAM dokumentum is azt bizonyítja, ami logikusan eddig is nyilvánvaló kellett, hogy legyen: Ferenc pápa pontosan ismeri a katolikus hitet.

Nehezen tartható álláspont a CELAM dokumentum fényében, amivel mentegetni szokták Ferenc pápa nem csak repülőn adott interjúit, de írott dokumentumait is, nevezetesen, hogy "a pápa argentinos, lelkipásztori hangvételben szól, és talán nem is képes rá, vagy mindenesetre nem célja a jogilag precíz fogalmazás". Látjuk, hogy 2007-ben még képes volt rá, hogy precíz tanítást adjon - vagy felelősen azt írjon alá, ha a szövegrészt esetleg épp nem ő maga írta volna.

A tény, hogy a fenti egyértelmű elvek és hivatkozások is az Amoris Laetitiából kimaradtak, a helyükre homályos és kétértelmű lábjegyzetek kerültek, amelyeket ma több bíboros, püspöki kar, és püspök egyenesen a katolikus hittel (és a 2007-es CELAM dokumentummal) ellentétes módon értelmez, Ferenc pápa jóváhagyásával, szomorú célzatosságot tükröz.

A célzatosság önmagában nem kifogásolható, ha a cél és szándék az igazságra irányul és annak megfelelő. Ha Bergoglio érsek 2007-ben az igazságot kívánta tanítani, akkor vele maga ítéli el a Kasper-javaslatot - amit viszont Ferenc pápa ma támogatni látszik. Ha ebben a Bergoglio érsek vs. Ferenc pápa vitában viszont Ferenc pápának van igaza, azaz a Kasper-javaslat erkölcsös, és az érvényes házasságukon kívül szexuális kapcsolatokat létesítő (házasságtörő) emberek is Szentáldozáshoz járulhatnak, akkor erre a jelentős változtatásra erős érvekkel kellene, hogy szolgáljon az ezt propagáló fél. Sajnos Ferenc pápa az Amoris Laetitia buzdításában nem mutat be jó érveket, és a helyette beszélők érvei is mind rosszak.

Ha ellenben azt a szélsőséget feltételezzük, hogy Bergoglio érsek 2007-ben a CELAM dokumentumba nem is az igazságot foglalta, hanem vele csupán megfelelni akart az aktuális kurzusnak és XVI. Benedek pápának, az csak újabb okot ad arra, hogy az Amoris Laetitia tanítását erős fenntartásokkal vegyük.

Akármi is legyen az igazság Ferenc pápa szándékait illetően, helyesnek tűnik a 4 bíboros kérése a pápához, hogy a hit tisztaságának érdekében határolódjon el saját apostoli buzdításának, az Amoris Laetitiának téves értelmezéseitől. A bíborosok 5 kérdést tettek fel a pápának, melyek teljes szövege oldalunkon olvasható, és melyre egyszerű igennel vagy nemmel hivatalosan válaszolva a pápa ismét tisztázhatná a zavarossá vált katolikus tanítást az Egyház és a világ számára.

A dubiának is nevezett 5 kérdés tömören, és a Katekizmus alapján rájuk adható egyszavas válaszok a következők:

1) Házasságtörésben élők járulhatnak-e Eucharisztiához és a bűnbánat szentségéhez? (NEM)
2) Vannak-e abszolút erkölcsi normák? (IGEN)
3) Vannak-e súlyosan bűnös életállapotok? (IGEN)
4) Ami belsőleg, önmagában rossz, az lehet-e bizonyos körülmények között és jó szándék esetén erkölcsileg jó döntés? (NEM)
5) Bűn-e a bűn akkor, ha a bűnös nem érzi annak? (IGEN)