Fiú ministránsokkal a paphiány ellen
2017. május 16. írta: Katolikus Válasz

Fiú ministránsokkal a paphiány ellen

A civil élethez és szakmákhoz szokottak számára tulajdonképpen egészen különösnek tűnik az a naív egyházi elképzelés, hogy a papságra csak úgy az utcáról toppannak be fiatal férfiak a papi szemináriumba.

A felszentelt papi szolgálat tetemes (és bizonyosan legnagyobb jelentőséggel bíró) része a szentmisén való szolgálat. Logikusnak tűnik ezért, hogy a papi hivatások is legkönnyebben a liturgián és a liturgián keresztül születnek és erősödnek meg a fiatal fiúkban. A papi hivatás megszületése és végigkísérése pedig kétségtelenül legkönnyebben az oltár közelében, a ministránsfiúk között történhet.

Örömmel olvastuk és tesszük közzé ezért az amerikai Brian Williams 2013-ban írt cikkét (általunk friss adatokkal aktualizálva!) arról, miért fontos, hogy az Egyház visszatérjen a csak fiúministránsok (a Szentszék által nemcsak megengedett, de kifejezetten ajánlott!) gyakorlatához.

altar-servers.jpgImmár 23 éve, hogy az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció hivatalosan is engedélyezte, hogy lányok is oltárszolgálatot végezhessenek a szentmisén. Kevés olyan téma van, ami annyi eszmecserét és vitát eredményez, mint ez.

A híveknek éveken át azt mondták, hogy a lányministránsok nincsenek negatív hatással a papi hivatásokra. Ami azt illeti, túlságosan sokan közelítették meg ezt a kérdést egyszerűen úgy, mint "nemek közötti egyenlőséget" a lányok számára. Egyesek azzal is érvelnek, hogy az Egyház döntött, és ideje, hogy ezt elfogadjuk és továbblépjünk. Ennél azonban semmi sem áll távolabb az igazságtól.


Engedetlenségből született

Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy ez kizárólag egyházfegyelmi vita, és nem tanbeli kérdés. Mint számos másik válságtünet, a lányok oltárszolgálatának gyakorlata is engedetlenségből született. A 1970-ben majd 1980-ban Rómából érkezett tisztázó nyilatkozatok ellenére ez a liturgikus visszaélés tovább folytatódott. Az Egyházi Törvénykönyv 1983-as átdolgozásával azonban lehetőség nyílt a változásra.

A liturgikus szabályozás oldaláról az Egyházi Törvénykönyv 230. kánonja második bekezdésének egyik hivatalos értelmezése ... egy 1994-ben kelt levélhez vezetett, amiben az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció világossá tette, hogy lányok is szolgálhatnak az oltárnál. A püspökök azonban nincsenek kötelezve arra, hogy ezt számukra engedélyezzék. (Zenit Hírügynökség: "Női oltárszolgák", 2004. február 3.)

Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy a Kongregáció ugyanazon 1994-es levele azt is kijelentette:

A Szentszék emlékeztetni kíván, hogy mindenkor nagyon helyes követni annak nemes hagyományát, hogy kizárólag fiúk szolgálnak az oltárnál. Ahogy az ismeretes, ez a papi hivatások biztató kibontakozásához vezet. Annak kötelezettsége tehát, hogy a ministránsfiúk ilyen közösségét támogassuk, mindenkor folytatódni fog.

Csakúgy, mint az Eucharisztia rendkívüli kiszolgáltatóinak mértéktelen alkalmazása, megdöbbentő, milyen gyorsan vált a lányok oltárszolgálata is a szentmisén normává. A mai napig a nebraskai Lincoln egyházmegye az egyedüli az Egyesült Államokban, amely soha nem ültette gyakorlatba a lányok oltárszolgálatát a szentmisén.


Papi hivatások

Bárki bármit mond, ez a kérdés nem a nemek közötti egyenlőségről szól. Ami azt illeti, senkinek sem áll jogában szolgálatot végezni a szentmisén. A lányministránsokról vitatkozni az egyenlőség címszava alatt azt jelenti, hogy a liturgia szent és örökkévaló birodalmába bevezetjük a részvétel hamis, világi fogalmát. Mi mindnyájan résztveszünk a szentmiseáldozatban, függetlenül attól, hogy mi benne a szerepünk.

Két életbevágóan fontos kérdést kell feltennünk:

Először is, nem kellene minden tőlünk telhetőt megtennünk, hogy segítsük a fiatal férfiakat felismerni magukban a lehetséges elhivatottságot a papságra?

Másodszor, ha megállapítjuk, hogy a fiatal férfiak oltárszolgálatot végezve nagyobb valószínűséggel ismerik fel magukban az elhivatottságot a papságra, úgy nem kellene arra törekednünk, hogy növeljük benne a részvételüket?

Gyakran hallottam, hogy nincs túl sok adat annak alátámasztására, hogy az oltárszolgálat fiatal férfiakat vezet a papi hivatásra. Ez azonban teljes mértékben valótlan.

A Center for Applied Research in the Apostolate (CARA) immár több éve elkészíti a "Felmérés a Pappá Szentelendőkről" elnevezésű éves kutatását, amelyeken a válaszadási arány tipikusan 65-80% között mozog. A kérdések olyan témákat érintenek, mint a felszentelendők életkora, etnikai hovatartozása, testvéreinek száma, iskolai végzettsége, és részvétele a plébániai szolgálatokban.

A megkérdezett férfiak százainak (akiket azóta már pappá szenteltek) túlnyomó többsége szolgált ministránsként a hivatáskeresése éveiben. Az utóbbi évek felmérései a következő számokat tartalmazzák:

  • A 2010-es felmérés szerint a 339 válaszoló 70 százaléka volt ministráns.
  • A 2011-es felmérés szerint a 329 válaszoló 71 százaléka volt ministráns.
  • A 2012-es felmérés szerint a 329 válaszoló 75 százaléka volt ministráns.
  • A 2013-as felmérés szerint a 366 válaszoló 67 százaléka volt ministráns.
  • A 2014-es felmérés szerint a 365 válaszoló 80 százaléka volt ministráns.
  • A 2015-ös felmérés szerint a 411 válaszoló 78 százaléka volt ministráns.
  • A 2016-os felmérés szerint a 440 válaszoló 70 százaléka volt ministráns.

Ezek hihetetlenül fontos adatok, amelyeknek sokkal több figyelmet kellene kapniuk, amikor erről a témáról folyik a vita.


Visszatérés a nemes hagyományhoz

2005. júliusában a Catholic World Report közzétette az előző év statisztikai adatait a papi hivatásokról az Egyesült Államokban. Érdemes megjegyezni, hogy mit tárt fel a felmérés, amit 10 évvel azután végeztek, hogy Róma hivatalosan engedélyezte a lányok oltárszolgálatát. Az előbb említett nebraskai Lincoln egyházmegye (amely soha nem alkalmazott lányministránsokat) vezető helyet foglalt el az egész országban a papi hivatásokban, az egy szeminaristára jutó 2625 katolikus hívővel.

Az azóta eltelt években szerény, de állandó növekedést tapasztaltunk a papi elhívások számában azokon a plébániákon, amelyek visszatértek "a csak fiú ministránsok" irányelvéhez. Az alapvető okok emögött nagyjából ezek:

A fiúk fiúkkal akarnak oltárszolgálatot végezni.

A visszatérés a nemes hagyományhoz, hogy csak fiúk végeznek oltárszolgálatot a szentmisén, megnöveli a ministránsok számát.

Ezek a fiatal férfiak a szolgálat évei során segítséget kapnak a képzésükben és a papságra szóló esetleges elhivatottságuk tisztázásában.

Mindennek eredményeként azután állandó és következetes növekedést tapasztalunk azoknak a férfiaknak a számában, akik szemináriumba jelentkeznek, és akiket végülis pappá szentelnek.

John Hollowell atya az "Erre a Sziklára" elnevezésű blogján nagy szolgálatot tett azzal, hogy több olyan plébánián is felmérést készített, amelyek a koedukált oltárszolgálatról áttértek a csak fiúministránsok alkalmazására.

Az alábbi táblázatot Hollowell atya jóvoltából tesszük közzé. Bár a minta mérete kicsi (mindössze 7 plébániáról van szó), mégis nehéz vitába szállni az átlag 4,5-szeres növekedéssel a ministránsok számában.

servers.jpgA felsorolt hét plébánián a csak fiú ministránsokra váltás után rendre 2-szer, 6-szor, 3,2-ször, 8,3-szor, 2,5-szer, 5-ször, és ismét 5-ször nagyobb lett a ministránsok száma. Az átlagos létszámnövekedés ezzel több, mint 4,5-szeres.


Egy másik sikertörténet

Szeretném egy otthonomhoz közeli sikertörténettel zárni. Az én plébániám a Szent Anna plébánia Észak-Karolina államban, Charlotte városában. Amikor a jelenlegi plébánosunk, Timothy Reid atya 2007-ben megérkezett, a plébánián nagyjából 25 fiú és lány végzett oltárszolgálatot. A következő év elejétől kezdve az atya nem adott engedélyt egyetlen újonnan jelentkező lánynak sem, hogy ministráljon, csak azok a lányok maradhattak, akik már előzőleg szolgáltak. És mi történt ezután?

2008-ban a Szent Anna plébánián ugrásszerű növekedésnek indult az oltárszolgálatot végzők száma. Az előző év 25 fiú-lány ministránsát mintegy 35 (csak fiú) ministráns váltotta fel. Miután több lány is eltávozott, a 35 ministráns a fiúk számának csaknem megduplázását jelentette, mindjárt az első évben.

Reid atya emellett ugyanabban az évben elkezdte a latin misék bemutatását is, ahol további 10 fiú szolgált csakis azon a szentmisén.

2009-től kezdve, a Novus Ordo és a latin mise ministránsainak együttes száma átlagosan 40-50 között volt egy adott időben. Ezzel egyidejűleg a Szent Anna plébánián folyamatosan nagy számban vesznek részt fiatal lányok a Goretti Szent Mária Oltárgondozók csoportjában.

Reid atya a közelmúltban a következőket mondta azokról az áldásokról, amelyekben a Szent Anna plébánia részesült azóta, hogy visszaállította a csak férfi oltárszolgálatot:

Azt hiszem, az az érdekes a plébániánk számára, hogy amióta különválasztottuk a fiúkat és a lányokat, mindnyájan boldogabban végzik a feladataikat. Mi több, két lány, aki résztvett a Goretti Mária Oltárgondozók csoportjában, Istennek szentelt szerzetesnői életre készül, három fiú pedig szemináriumba megy. Van még egy fiatal fiú, aki tervezi, hogy jövőre szemináriumba jelentkezik. Biztos vagyok benne, hogy sok jelenlegi ministránsom foglalkozik a szemináriumba jelentkezés gondolatával.

Őszintén remélem, hogy az elkövetkező években egyre több plébánia, és akár még egyházmegye is komolyan és imádságos lelkülettel felülvizsgálja az oltárszolgálatra vonatkozó irányelveit. Tegyük félre az érzelmeket, a vitákat, és az ideológiákat, és keressük meg azt, ami a legjobb a papság és az Anyaszentegyház számára.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr2912507899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.