Amiben a Cuki Egyház végzetes tévúton jár
2017. június 15. írta: Katolikus Válasz

Amiben a Cuki Egyház végzetes tévúton jár

Az alábbi írás a Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. június 13-ai "The Vortex" műsorának magyar fordítása alapján készült. A teljes adásnak csupán szerkesztett szövegfordítását közöljük. Voris a monológjában az amerikai katolikus egyház állapotára reflektál.

vort-2016-08-25.pngA Cuki Egyház [angol eredetiben: Church of Nice - a szerk.], ami - emberi mércével mérve - ma az Egyház meghatározó irányzata, teljes mértékben tévúton jár. Minden, amit ettől az oldaltól ma hallunk, az örömről, érzelmekről, a perifériákhoz közeledésről, kísérésről, találkozásról szól. Ezek mind a mai (úgynevezett) "Új Evangelizáció" eufemizmusai.

Van egy alapvető probléma ezzel az egész törekvéssel, ami filozófiai természetű. Ez pedig az a feltevés, hogy amit először tennünk kell, az az evangelizáció (örömhír hirdetése), a katekézis (tanítás) fontosságán meg egyszerűen ugorjunk át. Pedig a Nagy Küldetés a Mi Urunktól, amit Ő az Egyházára bízott, az, hogy tegyük tanítványaivá mind a népeket: "Tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek!" (Mt 28,20)

A megbízatás a világ megtérítésére nem érzésekre és érzelmekre irányul. Tiszta és egyszerű isteni parancs a tanításra, ami azt jelenti, hogy valami olyat tárunk az értelem elé, amit befogadhat. És nem csupán tanításról, hanem mindennek a megtanításáról van szó. A Nagy Küldetés elmismásolása, mi több, átírása történt a Cuki Egyházban. A hiteles katolikus tanítás átadását - ami a katekézis a maga teljességében - jelentéktelenné tették és lecserélték, a legjobb esetben is azért, hogy az emberekben a kíváncsiság érzését keltsék fel a hit iránt. A kifogás rá pedig az, hogy "nem mondhatunk el nekik mindent egyszerre".

Néha a dolgokat szisztematikusan kell bemutatni, lépésről lépésre. De ez nem jelentheti azt, hogy sohasem érünk el a tanítás teljességéhez - hanem az emberekben csak jóérzéseket keltünk Jézus iránt, és érzelmekre alapozva "beszoktatjuk" őket az Egyházba. Ha nem "szoktatjuk bele" az Egyház teljességébe, úgy érdemben nem is válnak az Egyház tagjaivá.

Figyeljük csak meg, mit mond ki nyilvánosan egy bekeresztelkedő, amikor a hit teljessége mellett dönt: "Hiszek és megvallok mindent, amit az Anyaszentegyház hisz, tanít, és hirdet, mint Isten kinyilatkoztatását." Vegyük észre a "mindent" és "tanít" szavakat! Ezeken nincs mit félremagyarázni. Egyáltalán semmi. És vegyük észre az olyan kifejezések hiányát, mint az öröm, a kísérés, és a találkozás. Ezek a Cuki Egyház szavai, amiket az evangelizációs törekvéseire szeret használni. De vegyük észre, hogy amikor valaki az Egyházhoz csatlakozik, az az értelem és az akarat döntése. Nem az érzelmeké.

Az érzelmeknek ez a túlhangsúlyozása, miközben az értelmet elhanyagoljuk, az, ami meggátolja az Egyház újjáépítését. Ahhoz, hogy valaki vértanúként haljon meg, az akarat döntése kell, ami Jézus Krisztusnak, a Királynak az ismeretéből születik. A motiváció a vértanúságra nem érzelmekből születik - sohasem. A szeretet nem érzelem. Az az akarat cselekedetének gyakorlása, aminek semmi köze az érzelmekhez. Egy személynek lehet érzelmi válasza azután, hogy az értelme döntött és az akarata választott, de az érzelem utolsónak érkezik csak meg e hármasból.

Nos ez az, ami valójában történik ezzel az érzelmekre alapozott megközelítéssel. Sok évtizeden keresztül az amerikai egyház mostani mélyrepülése előtt európai püspökök és teológusok aláásták az Egyházat liturgikus visszaélésekkel, szeminaristák félreformálásával, és rossz teológia népszerűsítésével az egyházi rendekben és intézményekben. Az egészet rossz püspökök vezényelték le, néhányan tudatosan, mások tudatlanul - de mindenesetre rossz püspökök voltak.

Időről időre püspökök nyilvánosan kijelentik, hogy a katekézis, vagyis a hit ismerete és tanítása nem megfelelő, ezért valamit tenni kellene vele. És mégis, a katasztrófa kellős közepén ahelyett, hogy biztosítanánk, hogy a hitet világosan és a maga teljességében tanítsák, kísérésről, találkozásról, meg örömről beszélünk. Amit nem értenek meg, az az, hogy a katolikusok nem értik a katolikus hitet. Nem tudnak evangelizálni, mert nem tudják, mi az, amire evangelizálni kell.

Nem vagyunk protestánsok. Nem útközben találjuk ki a dolgokat. Nem tulajdonítunk mindent, ami az eszünkbe ötlik, a Szentlélek működésének. A Szentháromság Második Személye világosan megmondta, hogy a Szentháromság Harmadik Személye az igazságra fog minket vezetni. Igazságra, és nem pozitív érzésekre.

Miért nem dobják hát ki a disszidens papokat? Belőlük nincs hiány. Miért nem utasítják a katolikus iskolák igazgatóit, hogy a katolikus hit teljességét tanítsák? Miért van szó állandóan olyan politikai témákról, mint a bevándorlás és a klímaváltozás, de szinte egyetlen szó sem esik a fogamzásgátlás gonoszságáról? A kifogás arra, miért nem tanítják a nehéz dolgokat, az, hogy az emberek még nem állnak készen rá. Ez pedig több, mint ostobaság.

A tömeg, aki oly sokat hivatkozik a Szentlélekre, mindeközben nem kívánja rábízni ugyanarra a Lélekre, hogy az esetleges megtérők szívében működve túláradó választ adjon a nehéz igazságok hallatán. Pedig ez volt az, amit az első püspökök tettek az Egyház születésének napján. Szent Péter pünkösdkor kilépett, és nagyonis egyenesen kimondta: "Jeruzsálemi férfiak, ezt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Isten feltámasztotta a halálból!" (ApCsel 2) És még aznap mintegy háromezer lélek megtért. Az értelmük, és nem az érzelmeik számára magyarázta el, hogy Jézus Krisztus Isten, az Egyház pedig kiteljesedése Izrael népének.

Miért halljuk mindig ezeket a megalkuvó, jellemtelen, nőies érzelmi reakciókat a püspököktől és beosztottjaiktól, amikor annyit kellene csak kimondani, hogy mi is az Egyház valójában? A katolikus egyház a megváltás egyedüli eszköze, amit maga Isten Fia hozott létre. Ha ez az igazság kényelmetlen bármely papnak vagy püspöknek, úgy ők mondjanak le a hivatalukról.

Kapcsolódó cikkeink:
Katolikus hitre tért egy pünkösdi-karizmatikus lelkipásztor a ChurchMilitant hatására
Minden a Valóságos Jelenlétről szól
Erős, egyenes, kereszthordozó férfiakra van szükség
Az Egyház lejáratásának és elárulásának véget kell vetnünk

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr3912594227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tapsihapsi 2017.06.15. 12:31:18

Sőt, ha már angolszász nyelvterület, és Church of Nice... amikor Angliában éltem, az volt a tapasztalatom, hogy (liturgikus, és csakis liturgikus) téren az anglikán egyház sokkal értékmegőrzőbb, mint a katolikus.
Emlékszem, karácsonyi éjféli misére igyekeztem, és az anglikán templomból még az utcára is kihallatszott az orgona, a kórus és a hívek éneke. Gyönyörűség volt hallgatni. Előre örültem, hogy milyen szép lesz ez a szentmise a katolikus templomban, hiszen ismertem az angol liturgikus tradíciókat. Nos, a katolikus templomban egy bárzongorista szolgált egy digitális, kalapácsmechanikás zongorával, még a fejét is dobálta játék közben. Mondom, jól van ez biztosan csak a szentmisét megelőző carol service, amit valahogy túl kell élni. De nem! A bárzongorista folytatta az eksönt, sőt, a Dicsőség helyett egy parafrázist produkált, ahol a Gloria!! Gloria!! éneklésekor a felkiáltójelek helyén tapssal ünnepelt a közösség. Na, mondom magamban, egyedül a Zsinat utáni, friss tavaszi üde fuvallatot hozó Szellem képes arra, hogy még az angol népből is kiirtsa a liturgikus érzéket. A Gloria alatt kijöttem, sétáltam néhány utcasarkot, majd a "mindent az érvényes szentmiséért" felkiáltással begyömöszöltem magam a felajánlásra, és végigszenvedtem az egészet.
Közben az anglikánokra gondoltam, akik kórussal, orgonával ünnepelték a karácsonyt.