2017. június 18. Úrnap nyolcadába eső vasárnap
2017. június 18. írta: Katolikus Válasz

2017. június 18. Úrnap nyolcadába eső vasárnap

(Pünkösd utáni második vasárnap)

unyev.jpgEz a vasárnap beleesik az Úrnap oktávájába, azért az evangélium arra tanít, hogy mint kell Isten asztalához járulnunk. Egyébként az egész mise alapgondolata: mint növekszik Isten oltalma alatt a legnagyobb támadások közt is Krisztus most alapított Egyháza. Ez a kitartás az üldözések közt volt a Szentlélek Isten jelenlétének az első tanújele. A másik a keresztényeknek egymás iránt való kölcsönös szeretete.

Ha a mise szövegeit átelmélkedjük, ezekre az igazságokra akadunk. Az énekek Isten oltalmáról szólnak, az imádság a szeretetért könyörög, az olvasmányok kitartásra buzdítanak. Az evangélium első közvetlen magyarázatát az Úrnap oktávája adja meg. A másik magyarázat szerint az egész hasonlat a Pünkösdkor alakult Egyházra vonatkozik, mert ez az a lakomás ház, ahová a gazda: az Isten meghívta a zsidókat és mikor azok visszautasították, meghívott új szolgái, az apostolok által mindenkit, tehát a pogányokat is. Legyünk hálásak ezért és ne feledkezzünk még a menyegzős ruháról, mely akkor lesz meg; ha Szent János tanítása szerint nemcsak szóval, hanem tettel is szeretünk.

Szentlecke. Szeretteim: Ne csodáljátok, ha e világ gyűlöl titeket. Mit tudjuk, hogy a halálból átvitettünk az életre, mert szeretjük felebarátinkat. A ki nem szeret, halálban marad. Minden, a ki gyűlöli felebarátját, gyilkos az; és tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs magában megmaradó örök élete. Abból ismertük meg az Isten szeretetét, hogy ő életét adta miérettünk; nekünk is életünket kell adnunk atyánkfiaiért. A ki e világ javaival bír, és látja szűkölködni felebarátját, és bezárja szivét előtte: mikép marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim! ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. (1 Jn 3,13-18)

Evangélium. Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta a farizeusoknak: Egy ember nagy vacsorát szerze, és sokat meghiva. És elküldé szolgáját a vacsora idején, megmondani a hivatalosaknak, hogy jőjenek, mert már minden el van készítve. És kezdék együtt mindnyájan magokat mentegetni. Az első mondá neki: Majort vettem, és szükség kimennem és megnéznem azt; kérlek, ments ki engem. És a másik mondá: Öt iga ökröt vettem, és megyek megpróbálni azokat; kérlek, ments ki engem. Ismét más mondá: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. És visszatérvén a szolga, megjelenté ezeket urának. Akkor megharagudván a családatya, mondá szolgájának: Menj ki hamar az utczákra és a város szereire, és a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. És mondá a szolga: Uram! meglett, a mint parancsoltad, de mégis vagyon hely. És mondá az Úr a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszerítsd bejőni, hogy megteljék az én házam. Mondom pedig nektek, hogy senki ama férfiak közől, kik hivatalosak voltak, nem ízleli meg az én vacsorámat. (Lk 14,16-24)

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr6012603457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.