Állandó viharfelhők a Humanae Vitae felett
2017. június 22. írta: Katolikus Válasz

Állandó viharfelhők a Humanae Vitae felett

birth_control.jpgJövőre lesz kerek ötven éve, hogy Boldog VI. Pál pápa kiadta a "Humanae Vitae" kezdetű enciklikáját a születés szabályozásáról. (Az enciklika magyar változatának és hazai alkalmazásának komoly problémáiról ITT írtunk korábban.)

Az évfordulóhoz közeledvén hírek röppentek fel arról, hogy Ferenc pápa nemnyilvános vizsgálóbizottságot szervezett a "Humanae Vitae"-ben szereplő pápai tanítások felülvizsgálatára. Az állítólagos bizottságnak, amelynek a hírek szerint Msgr. Gilfredo Marengo, a II. János Pál Intézet professzora a vezetője, még a taglistája is nyilvánosságra került.

Jóllehet Vincenzo Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke és a II. János Pál Intézet nagykancellára egy nyilatkozatában elismerte és támogatandónak is állította a Marengo-bizottságot, azt határozottan tagadta, hogy a bizottság Ferenc pápa megbízásából végezné a munkáját. Mint mondta: "nincs olyan pápai bizottság, amelynek feladata a Humanae Vitae újraolvasása és újraértelmezése lenne".

8x10_black-clerical-320x400.jpgEnnek ellenére mégis (vagy pusztán ezzel párhuzamosan) megjelentek olyan hangok, akik már most, idejekorán védelmükbe vették Boldog VI. Pál pápa legtöbbet támadott, 1968-as enciklikáját. Közöttük a legprominensebb személyiség Charles Chaput, Philadelphia érseke, aki egy cikkben közölte gondolatait a Humanae Vitaeről.

Ebben Chaput érsek egy személyes jóbarátjának, a katolikus férj és apa Bill Beckmannek az írását is idézi szó szerint, a teljes egyetértését kifejezve iránta. Az idézett rész magyar fordítását alább közöljük:

2017. július 25-én lesz a negyvenkilencedik évfordulója az "A születés szabályozásáról" alcímet viselő Humanae Vitae (HV) közzétételének. Boldog VI. Pál pápa nyolcadik egyben utolsó enciklikája könnyedén vált a legvitatottabb egyházi dokumentummá a Reformáció óta, a lényegi tanításában pedig a legelutasítottabbá. Ma sincs ez másként.

Pál pápa újrafogalmazta azt, ami mindig is az Egyház tanítása volt, nevezetesen, hogy a házaspároknak nyitottaknak kell lenniük az életre valamennyi házas érintkezésükben, és hogy valamennyi olyan cselekedet vagy mulasztás, ami a foganást akadályozza, erkölcsileg helytelen. Azért van ez, mert a házastársi cselekedetek természetüknél fogva magukban hordozzák a pár bensőséges egyesülésének és az új emberi élet nemzésének képességét. Ezt a kettős aspektust sohasem szabad tudatosan szétválasztani, ha a házastársi szeretet ajándékát tisztelik és felelősen élik.

A pápa ezt a tanítást olyan hangon mutatta be, amely egyszerre volt könyörületes és realisztikus a nehézségekkel küzdő párok felé, és pesszimista annak hosszútávú következményeivel szemben, ha a házasság egyesülő és nemző igazságát szándékosan szétválasztják. Az előrejelzései, hogy az erkölcsi normák csökkenni, a hűtlenség és törvénytelen kapcsolatok növekedni fognak, a nőket az örömszerzés eszközeivé alacsonyítják, és hogy a kormányzatok egyre erőszakosabbak lesznek a népességszabályozás terén, mind igaznak bizonyultak. Más káros következményekre is rámutathatunk.

Mindez azonban keveset számított. A HV-vel egy teljes vihar szállt szembe. Az anglikán egyház engedélyezte a fogamzásgátlást már több mint harminc évvel korábban, az 1960-as évek évtizedét pedig az önző individualizmus jellemezte, amit a fogamzásgátló tabletta feltalálása, a "szabad szerelem" mozgalom, és a liberalizált válási törvények koronáztak meg. Talán a legkárosabb az a tény volt, hogy a kérdést vizsgáló pápai bizottság a születésszabályozás engedélyezésére szavazott. A bizottság jelentését kiszivárogtatták, és az indítékul szolgált azok számára, akik ellenezték a pápa világos tanítását.

Ezek az ellenzők nem kevés számú befolyásos klerikust és akadémikust is magukba foglaltak, akik nyilvánosan fellázadtak, tekintélyes újságokban közölt tiltakozó hirdetések aláírásával, a lázadók köre pedig hamarosan az egyszerű katolikusok jelentős többségét is magába foglalta. Az Egyházat megosztották és súlyosan megsebesítették egy rendkívül fontos kérdésben - a házasság igazságában és jelentésében, és az élet szentségében.

Ma a szakadék és seb még mindig fennáll, és csakis a Szentlélek hozhat gyógyulást és egységet. Közel 50 év önzőségével és engedetlenségével szemben imádkozom, hogy az Egyház buzgón tanítsa ennek az enciklikának az igazságát és szépségét, serkentsen bűnbánatra a házasság és élet szentségével szembeni leplezetlen bűnökért, és hívja a híveket teljes nyitottságra azokra a megszámlálhatatlan áldásokra, amik az Úrból és Életadóból forrásoznak.

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr6212612437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.