Amerikai érsek: Nem adható Oltáriszentség aktív homoszexuálisoknak és újraházasodott elváltaknak
2017. július 25. írta: Katolikus Válasz

Amerikai érsek: Nem adható Oltáriszentség aktív homoszexuálisoknak és újraházasodott elváltaknak

Sample érsek szerint ez az Amoris Laetitia "az Egyház tanításával összhangban lévő" értelmezése

screenshot_2017-02-28_13_08_24_810_500_s_c1.pngEgy amerikai érsek is határozatot adott ki arról, hogy az aktív homoszexuálisok nem részesülhetnek szentáldozásban mindaddig, amíg őszinte bűnbánatot nem gyakorolnak, amibe beletartozik az is, hogy életvitelükön változtatnak, és azt az Egyház erkölcsi tanításához igazítják. A rendelkezés, amit az Oregon állambeli Portland érseke, Alexander Sample még májusban adott ki, azokra is vonatkozik, akik bármilyen házasságon kívüli együttélésben vannak.

Júniusban Illinois állam Springfield egyházmegyéjének püspöke, Thomas Paprocki adott ki hasonló rendelkezést az egyházmegyéjében. Válaszul a kaliforniai San Jose püspöke, Patrick McGrath egy közleményében azt erősítette meg, hogy az egyházmegyéjében - a korábbiaknak megfelelően - továbbra is mindenki saját lelkiismereti döntését tekinti az egyetlen mércének az Oltáriszentség vételében. Thomas Paprocki ezután interjúban is kiállt amellett, hogy az Egyház tanítása és érvényes kánonjogi szabályozása kötelezi a püspököket arra, hogy a nyilvános bűnökben élőktől az Oltáriszentség vételének lehetőségét megvonják.

Alexander Sample érsek útmutatása abban különleges, hogy benne az érsek Ferenc pápa Amoris Laetitia buzdítására hivatkozik. Sample érsek szerint az ilyen személyekkel szemben az Oltáriszentségtől való távoltartás az, ami az Amoris Laetitiának "az Egyház tanításával összhangban lévő" értelmezését jelenti.

Az érseki közlemény kijelenti, hogy azoknak, akik "súlyos bűnben" vannak, beleértve a szexuálisan aktív újraházasodott elváltakat és azonos neműek közötti párkapcsolatban élőket, "szentségi gyónásban kell megvallaniuk minden súlyos bűnüket azzal a határozott szándékkal, hogy megváltoznak, mielőtt a Szent Eucharisztiát magukhoz vennék."

A közleményben Sample érsek azt írja: az Amoris Laetitia "azok odafigyelő kísérésére hív, akik a házasságra és családi életre vonatkozó keresztény tanítást nem tökéletesen fogadták be, és bár nem a katolikus hitnek megfelelően élnek, mégis vágyakoznak arra, hogy még teljesebben bekapcsolódhassanak az egyházi életbe, beleértve a Bűnbánat Szentségét és az Oltáriszentséget is." Az érsek hozzáteszi: "a valódi kísérés csakis az Egyház tanításának és életének hagyományán belül történhet".

"Ami azt illeti, a pásztoroknak mindig hithűen kell közvetíteniük a katolikus tanítást valamennyi ember felé - beleértve az újraházasodott elváltakat is -, a gyóntatások alatt és a nyilvánosság előtt egyaránt. Mindezt Isten kegyelmi erejének nagy bizonyosságában kell tenniük, tudva, hogy szeretettel kimondva az igazság gyógyít, épít, és szabaddá tesz (vö. Jn 8,32)" - írja az érsek.

Az érsek a levelében azt is kimondja, hogy a pápa buzdításával "visszaélések" is történtek "olyan álláspontok alátámasztására, amik nincsenek összhangban az Egyház tanításával". Ezek közé sorolja az érsek azt a téves felfogást is, hogy erkölcsi kérdésekben az egyén saját lelkiismerete a végső döntőbíró. Az Egyház állandó tanításával összhangban az érsek kijelenti: "a katolikus tanítás világossá teszi, hogy az egyének szubjektív lelkiismerete sohasem helyezhető szembe az objektív erkölcsi igazsággal, mintha a lelkiismeret és az igazság két egymással versengő elvet jelentene az erkölcsi döntéshozatalban."

Az érsek így folytatja:

Ahogy Szent II. János Pál írta, az ilyen nézetek 'kiforgatják önmagából az erkölcsi lelkiismeretet Isten törvénye és az ember szabadsága tekintetében. ... A lelkiismeret nem kizárólagos és autonóm forrás annak eldöntéséhez, hogy mi jó és mi rossz' (Veritatis Splendor 56, 60). Ehelyett 'a lelkiismeret alkalmazza a törvényt a konkrét esetekre' (Veritatis Splendor 59). A lelkiismeret alá van rendelve az objektív erkölcsi törvénynek, és annak kell formálnia őt, mivel 'az erkölcsi jó igazsága, melyet az értelem törvénye fejez ki, gyakorlatilag és pontosan a lelkiismeret ítéletében ismerhető meg' (Veritatis Splendor 61).

Sample érsek szerint a lelkiismeretre vonatkozó katolikus tanítás alapján "a papoknak segítenie kell az elvált és polgárilag újraházasodottakat, hogy a lelkiismeretüket az igazságnak megfelelően formálják". "Ez az irgalmasság igazi cselekedete." - teszi hozzá.

Az érsek útmutatója szerint azoknak az elvált és polgári úton újraházasodott katolikusoknak, akik vissza szeretnének térni a szentségek vételéhez, vagy "rendezniük kell a házas állapotukat az Egyházban" (az új partnertől különválással, és az első házasság érvénytelensége esetén az ezt kimondó egyházi ítélet megszerzésével és szentségi házasság megkötésével), vagy ha ez nem lehetséges, úgy "tartózkodniuk kell a szexuális érintkezéstől", kizárólag "testvérként és nővérként" élve együtt.

"A testvérként és nővérként való együttélés szükséges feltétel az elvált és polgári úton újraházasodottak számára ahhoz, hogy a Bűnbánat Szentségében feloldozást kapjanak, ami pedig az Oltáriszentség vételéhez nyithatja meg az utat. Az ilyen egyéneket bátorítjuk arra, hogy rendszeresen járuljanak szentgyónáshoz, Isten nagyszerű irgalmához folyamodva ebben a szentségben, ha vétenének a tisztaság ellen." - írja az érsek.

Az érseki útmutató így folytatódik:

Ahol a pásztorok Oltáriszentségben részesítik a tisztaságban élni igyekvő elvált és újraházasodott személyeket, ott úgy kell ezt tenniük, hogy elkerüljék a megbotránkoztatást vagy azt a látszatot, hogy Krisztus tanítását figyelmen kívül hagyták. Mindezt az érintett pásztor megfontolt ítéletére bízzuk. Másrészről viszont gondoskodni kell arról, hogy elkerüljék még annak véletlen látszatát is, hogy a válást és polgári újraházasodást bátorítják. Ebből következően az elvált és polgárilag újraházasodott személyek nem viselhetnek felelősségteljes tisztséget a plébániákon (pl. a plébániai tanácsban), sem liturgikus szolgálatot vagy feladatot nem láthatnak el (pl. lektorit vagy rendkívüli áldoztatóit).

A közlemény külön foglalkozik azzal is, mit kell tenniük a pásztoroknak akkor, ha egy plébániaközösségben nyíltan jelenik meg egy azonos nemű pár:

Az Egyház minden férfit és nőt befogad, aki őszintén keresi a találkozást az Úrral, legyenek bármilyenek is a körülményei. Két olyan személy azonban, akik azonos neműekként aktív és nyílt párkapcsolatban vannak, legyenek bármennyire is jószándékúak, súlyos ellenpéldát jelentenek a katolikus hittel szemben, ami csakis erkölcsi zavart kelthet a közösségben. Az ilyen párkapcsolatok nem fogadhatók be a plébánia életébe anélkül, hogy ne ásnák alá a közösség hitét, különösen a gyermekekét.

Az érsek hozzáteszi: "Azok, akik nyíltan homoszexuális életmódot folytatnak, nem viselhetnek felelős tisztséget a plébánián, sem liturgikus szolgálatot vagy feladatot nem láthatnak el mindaddig, amíg az Egyházhoz nem igazodnak, és az Egyház erkölcsi tanítása szerint nem kezdenek élni.".

Sample érsek azt írja, hogy jóllehet az instrukciói "néhányaknak kemény tanítás" lehet, azok "a hitünket fejezik ki az Eucharisztia, a házasság, és az Egyház természetével kapcsolatban". Az előírások "normatívak a portlandi érsekség számára, és azokat gondosan és hithűen be kell tartani" - írja az érsek.

"A házasság szentsége és Isten terve az örömteli házasságra szükségessé teszi, hogy mindazok, akik pásztori szolgálatot végeznek, teljes hűséggel a katolikus tanítás iránt, egyúttal irgalmassággal és együttérzéssel azt az óriási felelősséget gyakorolják, amit rájuk bíztak." - teszi hozzá.

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr4812681361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.