Antigenderista eskü
2017. augusztus 24. írta: Katolikus Válasz

Antigenderista eskü

Szent X. Piusz pápa 1910. szeptember 1-én tette közzé Sacrorum antistitum kezdetű motu proprio levelét. A levél az ún. "antimodernista eskü" szövegét tartalmazta, amelyet 1967-es felfüggesztéséig minden felszentelt papnak kötelező volt letennie.

Piusz pápa az esküvel a kora legnagyobb hit- és igazságbeli kihívásaira válaszolt. Az idők változtak, és vele ezek a kihívások is. A modernizmus továbbra is jelen van az Egyházban és a világban, belőle kinőve azonban a hangsúlyok a család, a házasság, és az emberi szexualitás erkölcsi kérdései köré koncentrálódtak.

Egy magyar katolikus pap atya augusztus 21-én, Szent X. Piusz pápa ünnepén úgy döntött, Piusz pápa formai megoldását követve esküszövegbe foglalja az Egyháznak a jelenkorunk legerősebb eszmei kihívásához kapcsolódó tanítását, és az ebben a tanításban gyökerező katolikus választ. Az atya az írásának az "Antigenderista eskü" címet adta.

Az atyával egyeztetve két okból döntöttünk az írás név nélküli közlése mellett. Egyrészt a kihívás mellettünk és körülöttünk él, így az élénk viták által övezett témában szeretnénk, ha a vita nem személyekről szólna. Másrészt az atya írásával a katolikus egyház létező és megismerhető tanítását foglalta össze, papként az Egyházéból és az Egyház tanító hangján szól.

Az alábbiakban tehát az esküszöveget közöljük, felhívva minden katolikus olvasónkat az eskühöz való csatlakozásra.

FRISSÍTÉS 2018.03.02: A esküszöveg szerzője Barsi Balázs OFM atya, aki azt kérte tőlünk, hogy ezt az írását kivételesen a neve nélkül tegyük közzé, hogy az olvasók kizárólag a tartalma alapján vegyék fontolóra, az ő (ismert) személyétől függetlenül. Világossá tette azonban a számunkra, hogy el fog érkezni az az idő, amikor az esküszöveget nyilvánosan is felvállalja majd. Miután az atya részéről ez mostanra megtörtént (lásd pl. itt 22:28-tól), a szerzőségét, az ő engedélyével, immár nyilvánosan elismerjük.

20840730_1555924714464669_793467607843434828_n.jpgAntigenderista eskü

Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.

Imádva borulok le előtted Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istenem! Elismerem, hogy minden ami létezik a Te teremtményed, aki a nem-létezés sötétségéből puszta akaratoddal, végtelen ingyenes szeretettel hoztad elő a létezőket, az embert pedig saját képedre (személynek) és hasonlatosságodra (megtestesült Szent Fiadban) teremtetted. Férfinak és nőnek teremtetted és megáldottad őket (ld. Ter 1,27-28).

Ígérem és elfogadom szent esküvéssel elkötelezem magamat, ó Emberszerető, hogy teljes meggyőződéssel, a Te dicsőségedre és az emberek megmentésére minden erőmmel, minden pillanatban megvetem, elítélem a genderideológia minden tételét és életem árán is harcolok ellene.

1. Elítélem az ember leépítésének azt az átkos ideológiáját miszerint az ember biológiai nemétől függetlenül választhat más nemet pszichéjének és társadalmi vonatkozásainak területén, hogy aztán ahhoz biológiailag is átalakítsa saját magát.

2. Elítélem ennek a sátáni romlottságnak, ennek a beteges eszmének mindenféle terjesztését: a politikai életben, a nevelésben, a gyógyászatban, a médiában, a szóhasználatban, az öltözködésben, a viselkedésben és mindenféle megnyilatkozásban.

3. Nem szavazok azokra a politikai pártokra, nem állok azon civilszervezetek mellé, nem támogatom sem lelkileg, sem anyagilag azokat az egyesületeket, vállalkozásokat, amelyekben a leghalványabban is megjelenik ennek az egészségtelen tanításnak a csírája.

4. Semmiféle „másságot”, mely eltér az ember egészséges életfelfogásától, Isten törvényeitől, nem tisztelek, de a felebarátomat szeretem. Semmiféle rossz hajlammal rendelkező embertársam személyét meg nem vetem, sőt tiszta szeretettel szeretem és igyekszem szolgálatára lenni gyógyulásában, de ha gyógyulni nem akar, akkor is Krisztus szeretetével szeretem.

5. Keresztény testvéreimnek, akik önazonosságuk megzavarodottsága miatt szenvednek, nem csak a gyógyulás útját igyekszem megmutatni, elvezetve őket egészséges gondolkodású orvosokhoz és lélekgyógyászokhoz, hanem Krisztus fönséges ismeretében a szüzesség útját, mint gyöngeségeik felmagasztalását mutatom be nekik a Szentegyház tanítása alapján, de nem szerzetesi közösségben élve és nem a papságot választva (ha férfiak) hanem a világban másokért élő elkötelezettségben.

6. A genderideológia irányába tett mindenféle „érzékenyítésre” azonnal reagálok. Társaságban, a rokonságon belül, a társadalmi élet minden szintjén, főleg az Egyházban, bátran képviselem a Teremtő Isten akaratát, Jézus Krisztus és egyháza tanítását, és az irgalom Szentlelkének kiáradását minden bűneitől szabadulni akaró testvérem előtt.

7. Mindent, ami rejtetten ezzel az embert leépíteni akaró és diktatórikusan fellépő genderideológiával kapcsolatos a mi napjainkban, és ami kapcsolatba kerül vele a jövőben, gyűlölöm, megvetem, elítélem az emberi élet nevében, a Teremtő Isten dicsőségére. A házasság átértelmezésére irányuló minden kísérletet elítélek. Isten akaratával és az ember természetével összhangban csak egy férfi és egy nő életre szóló, monogám, gyermekek iránt nyitott kapcsolatát ismerem el házasságnak. A homoszexuálisok, bi-, transz- stb. szexuálisok kapcsolatát semmilyen körülmények között nem ismerem el házasságnak. Ezzel semmiféle diszkriminációt nem valósítok meg velük szemben, pusztán védem azt az intézményt, amely mind az egyén, mind a társadalom életének alapja, és amely nélkül mind az egyén, mind a társadalom elzüllik és tönkremegy.

Elítélem, hogy ún. egynemű élettársak gyermekeket nevelhessenek, mert nem az embernek van joga gyerekhez, hanem a gyereknek van joga szülőkhöz: apához és anyához. Az árva vagy elhagyott gyerek befogadása szentségi, felbonthatatlan házasságban élő egy férfi és egy nő által olyan cselekedet, amellyel magát Jézust fogadják be családjukba. A befogadott gyermek nem „mostoha” gyermek, bár nem biológiai szempontból gyermekük a szülőknek, de sokkal mélyebben, a biológiai szint előtt, fölött, mögött létező Teremtő Isten akarata szerint és az ő beleegyezésük által valódi apjává és anyjává lettek a befogadott gyermeknek, akinek joga van saját nemiségének kiteljesedését megtapasztalni szüleinek életében (ld. Lk 9,48).

Az ilyen szülők, még ha nem is lehetett biológiai szempontból gyermekük, gyermektelenségüket Jézus Krisztusban nem csonkaságnak élik meg, hanem kiteljesedésnek abban a mértékben, ahogy egyre mélyebben megismerik Jézus Krisztus végtelen teljességét és szemlélik a Szent Család életét.

Uram Istenem, segíts meg engem bűnös és szintén sok-sok rossz hajlammal küzdő gyermekedet, hogy amikor egy a Sátán és csatlósai által fölkarolt és terjesztett rossz hajlamot rossznak ítélek, ugyanúgy rossznak ítéljem a pletykálkodásra, a rágalmazásra, a hazugságra, a gőgre és hiúságra vivő rossz hajlamokat másokban és önmagamban.

Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön!

Milyen jó lenne, ha minden szentségi házasság előtt álló jegyespár, minden diakónussá-, pappá-, püspökké szentelés előtt álló férfi: minden katolikus intézményben dolgozó letenné ezt az esküt magában. Eljön az idő, amikor ezt nyilvánosan kell majd tenni.

Megfogalmazva 2017. augusztus 21-én, Szent X. Piusz pápa napján (7. pont frissítve 2018 április 20-án)

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemkomplett 2018.03.14. 10:52:26

", gyűlölöm, megvetem, elítélem az emberi élet nevében, a Teremtő Isten dicsőségére." Mondja már el nekem valamelyik szentfazék, hogy miképpen lehet Isten dicsőségére gyűlölködni? Ja, hogy ezt csináljátok kétezer éve, én kérek elnézést...