Josef Seifert: A tiszta logika pusztítással fenyegeti a Katolikus Egyház egész erkölcsi tanítását?
2017. augusztus 30. írta: Katolikus Válasz

Josef Seifert: A tiszta logika pusztítással fenyegeti a Katolikus Egyház egész erkölcsi tanítását?

vaticanatomic2.jpg

(OnePeterFive) Josef Seifert, híres osztrák filozófus és II. János Pál pápa barátja 2016 júniusában írt egy cikket egy német újságnak a következő címmel: “Jézus könnyei, amelyeket az Amoris Laetitia miatt hullat”.

Seifert Urunk evangéliumi szavait azokkal hasonlítja össze, amelyek Ferenc pápa szinódus utáni apostoli buzdításában találhatók.

Seifert eljut az elkerülhetetlen végkövetkeztetéshez: “Jézus és legszentebb Anyja hogyan olvashatják a pápának ezeket a szavait és hogyan hasonlíthatják azokat Jézus és az egyház szavaihoz sírás nélkül? Sírjunk tehát együtt Jézussal, a pápa iránti mély tisztelettel és szeretettel és mély fájdalommal, amely abból a kötelességünkből fakad, hogy bíráljuk hibáit!”

A szerző most egy nyílt engedéllyel közzétett értekezésben, amelyet bárki publikálhat a világ bármely részén, egy szélesebb kőrű kérdéssel foglalkozik: vajon az Amoris Laetitia legfőbb logikai végkövetkeztetése az egyház egész erkölcstanát romba fogja-e dönteni?jf.jpg

***

A tiszta logika pusztítással fenyegeti a Katolikus Egyház egész erkölcsi tanítását?

Josef Seifert

2017. augusztus 5.

Aemaet Bd. 6, Nr. 2 (2017) 2-9

Kivonat

Az értekezés címkérdése Ferenc pápához és minden katolikus bíboroshoz, püspökhöz, filozófushoz és teológushoz szól. Egy dubium-mal foglalkozik az Amoris Laetitia egyik állításának tisztán logikai végkövetkeztetésére vonatkozóan és azzal a Ferenc pápához intézett kéréssel végződik, hogy vonja vissza az AL legalább egy állítását, amennyiben ennek a kis tanulmánynak a címkérdésére igenlő választ kell adni, és ha valóban az AL-nek pusztán ebből az egyetlen állításából a tiszta logika, nyilvánvaló előtételek, premisszák felhasználásával, levonhatja az egész katolikus tanítás lerombolásának következményét. Szókratészi stílusban az értekezés Ferenc pápára és a többi olvasóra hagyja a címkérdés megválaszolását és azt, hogy mindenki saját válaszának megfelelően cselekedjen.

Az Amoris Laetitia kétségtelenül nagy bizonytalanságot teremtett és ellentmondásos értelmezéseket váltott ki az egész katolikus világban. Nem akarom itt bemutatni ezt az egész vitát, hogy ne ismételjem meg – vagy fejtsem ki tovább – az álláspontot, amelyet erről a témáról előző cikkekben már megvédtem (lásd Josef Seifert, „Amoris Laetitia. Öröm, szomorúság és remények”). Mégis megtehetném ezt válaszul egyes kritikus kommentárokra, amelyeket személyes barátomtól, Buttiglione-től kaptam, akivel egyetértek csaknem minden egyéb filozófiai és más kérdésben.

Az AL-ben azonban van egy állítás, amelynek semmi köze sincs a szubjektív lelkiismeret jogainak elismeréséhez, amelyre utalva Rocco Buttiglione megpróbálja megmutatni a teljes összhangot Szent II. János Pál és Ferenc pápa erkölcsi magisztériuma között, szemben Robert Spaemann és mások állításával, miszerint világos törés van a kettő között. Buttiglione azzal érvel, hogy a szentségi fegyelemre vonatkozó ellentétes tanításukat illetően II. János Pál pápa helyesen tanítja, hogy az emberi cselekedeteknek pusztán az objektív tartalmát kell figyelembe venni, míg Ferenc pápának igaza van, amikor megfelelő megkülönböztetés után szerepet tulajdonítunk szubjektív tényezőknek és a halálos bűn hiányzó feltételeinek (hiányos tudás és a szabad akarat gyengesége), valamint elismerjük őket.

Az AL állítása, amelyet itt meg kívánok vizsgálni azonban egyáltalán nem hivatkozik a szubjektív lelkiismeretre, hanem azt állítja, hogy egy teljesen objektív isteni akarat kívánja, hogy mi bizonyos helyzetekben olyan cselekedeteket kövessünk el, amelyek lényegüknél fogva rosszak és amelyeket az egyház mindig is rossznak tartott. Mivel minden bizonnyal Istennek nincsenek hiányosságai az etikai ismeretek terén, továbbá nem egy „téves lelkiismeret”, vagy nem rendelkezik a szabad akarat gyengeségével, ez a szöveg nem „védi meg az emberi szubjektivitás jogait”, ahogy Buttiglione állítja, de úgy tűnik, hogy világosan leszögezi, hogy ezek a lényegileg rendetlen és objektív súlyos bűnös tettek - ahogy ezt Buttiglione elfogadja -, megengedettek, sőt objektíven Isten maga parancsolhatja őket. Ha igaz az, amit az AL leszögez, akkor minden vészjelzés az AL közvetlen állításairól, ami a szentségi fegyelem változásait illeti (megengedi, hogy megfelelő megkülönböztetés után házasságtörők, aktív homoszexuálisok, és  hasonló helyzetben élő egyéb párok a gyónás és az Eucharisztia szentségéhez járuljanak és logikusan a keresztség, a bérmálás és a házasság szentségéhez is, annak az elhatározása nélkül, hogy változtassanak életükön és teljes szexuális önmegtartóztatásban éljenek, amit II. János Pál pápa kért a Familiaris Consortio-ban azoktól a pároktól, akik ilyen „rendezetlen helyzetekben” élnek) pusztán egy jéghegy csúcsára utal, amely egy lavina erőtlen kezdete, vagy az első pár épületre, amelyeket egy erkölcsteológiai atombomba döntött romba, amely azzal fenyeget, hogy lerombolja a Tízparancsolat és a katolikus erkölcsi tanítás teljes erkölcsi épületét.

Ebben a jelen értekezésben azonban én nem fogom azt állítani, hogy ez az eset áll fenn. Ellenkezőleg, teljes egészében a pápára és bármelyik olvasóra hagyom, hogy megválaszolja a kérdést: van, vagy nincs legalább egy olyan állítás az Amoris Letitia-ban, amelynek logikus következménye az egész katolikus erkölcsi tanítás lerombolása. El kell továbbá ismernem, hogy amit egy bizottságról olvastam, amelyet abból a célból hívtak össze, hogy „felülvizsgálja” a Humanae Vitae-t, egy enciklikát, amely, mint később a Veritatis Splendor véglegesen lezárta évtizedek etikai és erkölcsteológiai vitáit, számomra rendkívül aggasztóvá tette tanulmányom címkérdését.

Olvassuk el a kérdést felvető döntő szöveget (AL 303), amelyet Ferenc pápa házasságtörő, másnéven „szabálytalan helyzetben lévő párok” esetére alkalmaz, vagyis azokra, akik elhatározzák, hogy nem követik a Szent II. János Pál pápa Familiaris Consortio enciklikájának kérését, amelyet ezekhez a „szabálytalan életállapotban lévő párokhoz” intéz. II. János Pál pápa azt mondja ezeknek a pároknak, hogy vagy váljanak külön, vagy ha ez lehetetlen, akkor teljes mértékben tartózkodjanak a szexuális kapcsolatoktól. Ferenc pápa azonban megállapítja:

A lelkiismeret azonban többet tud tenni annál, hogy felismerje, hogy egy adott helyzet objektív nem felel meg az evangélium összes felszólításának. Őszintén és becsületesen felismerheti azt is, ami jelenleg a legnagylelkűbb válasz, amit Istennek adhat (Relatio Finalis 2015, 85) és egyfajta erkölcsi bizonyossággal azt is megláthatja, hogy ez az, amit maga Isten kér tőle a személy korlátainak konkrét összetettsége közepette, miközben nem a teljesen objektív eszményképről van szó (AL 303).

Az előző, csakúgy, mint a következő szövegösszefüggésből világosan kitűnik: „Istennek ez az akarata” arra utal, hogy továbbra is úgy éljenek, ami objektíven súlyos bűnt jelent. Vö. például AL 298, 329. lábjegyzet:

„Ilyen helyzetekben, tudva és elfogadva az egyház által felkínált lehetőséget, hogy „testvérként” éljenek, sokan rámutatnak, hogy ha az intimitás bizonyos kifejezései hiányoznak, ’akkor gyakran megtörténik, hogy veszélybe kerül a hűség és a gyermekek java ezt megsínyli’.” („Ha pedig a bensőséges házasélet félbeszakad, nemritkán veszélybe kerülhet a házasság egyik java, a hűség, és megsínyli azt a másik java: a gyermek...” IIVZS GS 51-et idézi AL 329. lábjegyzet)

A Gaudium et Spes 51. pontjában, amelyből az utolsó idézet származik, a gondolatot úgy értelmezik, mint egy érvénytelen ellenvetést azzal az erkölcsi kötelezettséggel szemben, hogy soha ne kövess el házasságtörést vagy ne alkalmazz fogamzásgátlást. Az AL-ben ezt az előbb elmagyarázott értelem szerint értik, mint igazolást, ráadásul azzal a tudattal, hogy Isten objektív akaratának felel meg, amennyiben továbbra is elkövetnek objektív szempontból súlyos bűnöket.

Más szóval, azon túl, hogy az objektív és súlyos bűn állapotát eufemisztikusan „a még nem teljesen objektív eszményképnek” nevezi, az AL azt mondja: „egyfajta erkölcsi bizonyossággal” tudhatjuk, hogy maga Isten kéri tőlünk, hogy továbbra is elkövessünk lényegükből fakadóan helytelen cselekedeteket, mint a házasságtörés vagy az aktív homoszexualitás. Kérdezem: a tiszta Logika e feltételezés értelmében elmulaszthatja-e, hogy feltegye számunkra a kérdést:

Ha Isten megengedheti, sőt éppen akarhatja egy lényegében erkölcstelen cselekedet egyetlen esetét, akkor ez nem vonatkozik-e minden más „lényegileg rossz”-nak tekintett cselekedetre? Ha igaz az, hogy Isten akarhatja, hogy egy házasságtörő pár házasságtörésben éljen, akkor nem kellene a ’Ne kövess el házasságtörést!’ parancsolatot ilyen módon újrafogalmazni:’Ha a te helyzetedben a házasságtörés nem a kisebb rossz, akkor ne kövesd el! Ha igen, akkor továbbra is élj benne!’?

Akkor tehát szükségszerűen nincs bukásra ítélve a többi 9 parancsolat, a Humanae Vitae, az Evangelium Vitae és az egyház minden múlt, jelen és jövőbeli dokumentuma, dogmája vagy tanácsa, amely az alapvetően, lényegükben helytelen cselekedetek létét tanítja? Most már tehát nem alapvetően helytelen a fogamzásgátlás használata és nem a Humanae Vitae téved, amikor egyértelműen megállapítja, hogy soha nem fordulhat elő, hogy a fogamzásgátlás bármilyen helyzetben erkölcsileg igazolt, nem is szólva arról, amikor Isten parancsolja?

Akkor tehát, hogy kezdjük az új bizottsággal, amelyet Ferenc pápa hozott létre a Humanae Vitae felülvizsgálására, nem kell szükségszerűen arra a következtetésre jutnunk, hogy a fogamzásgátlás alkalmazása egyes helyzetekben jó, sőt kötelező lehet, amelyet Isten akar? Akkor nem lehet abortuszpártiakat is, mint Fisichella érsek, a Pápai Életvédő Akadémia volt elnöke igazolni bizonyos esetekben és azt tenni, ’amit Isten maga kér az egyén korlátainak konkrét összetettsége közepette, jóllehet ez még nem teljesen az objektív eszménykép’?

Akkor tehát pusztán a tiszta logikából fakadóan az eutanázia, az öngyilkosság, vagy ahhoz a segítségnyújtás, hazugságok, lopások, hamis eskük, Krisztus megtagadásai vagy elárulásai, mint Szent Péter esetében, vagy gyilkosság bizonyos körülmények között és megfelelő „megkülönböztetés” után nemde jók és dicséretre méltók, a konkrét helyzet összetettsége következtében (vagy az etikai ismeret vagy az akaraterő hiánya miatt)? Isten akkor nem kérheti azt is, hogy egy szicíliai, aki kötelességének érzi, hogy kiirtsa egy család ártatlan tagjait, mert a családfő meggyilkolta családjának egy tagját, és akinek a bátyja négy családot gyilkolna meg, ha ő nem öl meg egy személyt, hogy bátran kövesse el a gyilkosságot, mert olyan létfeltételek között él, hogy tettét, „maga Isten kéri tőle korlátai konkrét összetettsége közepette, miközben még nem teljes az objektív eszménykép”? A tiszta logika nem követeli-e meg, hogy ezeket a következtetéseket vonjuk le Ferenc pápa javaslatából?

Azonban, ha ennek az értekezésnek a címkérdésére igenlő választ kell adni, ahogy én személyesen hiszem, hogy erről van szó, akkor az Amoris Laetitia szóban forgó egyetlen állításának tisztán logikai következménye látszólag lerombolja az egyház egész erkölcsi tanítását. Ezért tehát nem kellene magának Ferenc pápának visszavonnia és elítélnie azt? Ő kétségtelenül iszonyodik egy ilyen következménytől, amelyet, ha a címkérdésre igenlő választ kell adni, a vaslogika – nem tehet mást, mint hogy rendíthetetlenül levon Ferenc pápa idézett állításából.

Szeretném rávenni legfőbb spirituális Atyánkat a földön, „az édes földi Krisztust”, ahogy Sziénai Szent Katalin hívta az egyik pápát, akinek uralkodása alatt élt, miközben hevesen bírálta (ha Ferenc pápa egyetért ezzel a logikai végkövetkeztetéssel és ennek a tanulmánynak a címkérdésére igenlően válaszol), hogy kérem, vonja vissza az említett állítást. Ha az állítás vas szigorúsággal levezetett logikai következményei nem kevesebbhez, mint a Katolikus Egyház erkölcsi tanításának teljes leromboláshoz vezetnek, akkor „az édes földi Krisztusnak” nem kellene visszavonnia saját állítását? Ha az említett tézis meggyőző logikai következménnyel elvezet annak az elvetéséhez, hogy vannak olyan tettek, amelyeket lényegüknél fogva erkölcsileg helytelennek kell tekintenünk minden körülmény között és minden helyzetben, és ha ez az állítás le fogja rombolni a Familiaris Consortio és a Veritatis Splendor után a Humanae Vitae-t és sok más ünnepélyes egyházi tanítást, akkor nem kellene visszavonni? Nem nyilvánvaló, hogy vannak olyan tettek, amelyek lényegüknél fogva mindig helytelenek, míg vannak más tettek, amelyek lényegüknél fogva mindig jók, indokoltak, vagy Isten akarta őket? (Lásd II. János Pál, Veritatis Splendor. Lásd szintén Josef Seifert, „Az Igazság Ragyogása és Lényegileg Erkölcstelen Tettek: a proporcionalizmus és konzekvencializmus elutasításának filozófiai védelme a ’Veritatis Splendor’-ban”. (Studia Philosophiae Christianae UKSW 51 (2015) 2, 27-67. „Az Igazság Ragyogása és Lényegileg Erkölcstelen Tettek II: a proporcionalizmus és konzekvencializmus elutasításának filozófiai védelme a ’Veritatis Splendor’-ban”. (Studia Philosophiae Christianae UKSW 51 (2015) 3, 7-37.) És nem kellene, hogy minden bíboros, püspök, minden pap, szerzetes vagy Istennek szentelt szűz, minden világi hívő az egyházban élénken érdeklődjön ez iránt és aláírja egy alázatos világi hívő, egy egyszerű filozófia és egyéb tantárgyak között logika professzor szenvedélyes kérelmét?

Josef Seifert a Liechtenstein Hercegség Nemzetközi Filozófiai Akadémiájának alapító rektora, a Dietrich von Hildebrand Realista Fenomenológia Tanszék vezetője Spanyolországban, Grandában az IAP-IFES (International Academy of Philosophy- Instituto de Filosofía Edith Stein) mellett, Szent II. János Pál pápa a Pápai Életvédő Akadémia rendes tagjává választotta (életre szóló mandátummal). Ez a megbízatása 2016-ban ért véget, amikor Ferenc pápa elbocsátotta a Pápai Életvédő Akadémia tagjait. 2017-ben nem választották újra a gyökeresen megváltozott Pápai Életvédő Akadémia tagjai közé.

Email: jmmbseifertXYZcom ( ‘XYZ’ helyére írd be: ‘12@gmail.’)

**

A szöveg hozzáférhető a Creative Commons License Attribution (Kreatív Közvagyon szabad licence) 3.0 (CC BY 3.0) értelmében.

A közzététel dátuma: 2017. május 8.

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr3612788464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.