Augusztus 31-én Monsignor Javier Martínez Fernández, Granada érseke, felfüggesztette a híres osztrák filozófust, Josef Seifertet, majd kizárta az International Academy of Philosophy tagságából, amit a professzor alapított, de ma már az érsekség hatásköre alá tartozik.

Mindez azért történt, mint ahogy azt az érsekség közleménye kifejti, mert Josef Seifert cikkeiben illedelmes hangvételben kérdéseket tett fel az Amoris Laetitia (AL) egyes állításainak helyessége felől.
 
Legutóbbi, jelen incidenshez is elvezető írásának teljes magyar fordítását a Katolikus Válasz közzétette, és mindenkinek erősen ajánljuk olvasásra. Ebben a cikkben a logika professzora pusztán filozófiai szemszögből vizsgálja meg az AL azon kijelentését, miszerint "Isten maga kérheti" a házasságtörés folytatását emberektől, mint a körülményekhez képest legjobb választást (AL303).
 
A filozófia és logika professzor felteszi a kérdést, hogy ez az állítás, és a logikus következményei vajon nem rombolják-e porig a katolikus erkölcstant, hiszen ha Isten pozitívan akarhatja a bűn elkövetését bizonyos körülmények között a házasságtörés esetében, akkor hogyan lehetünk biztosak, hogy adott körülmények között Isten nem gyilkosságot, kegyetlenséget, igazságtalanságot vár tőlünk?

Ha Isten megengedheti, sőt éppen akarhatja egy lényegében erkölcstelen cselekedet egyetlen esetét, akkor ez nem vonatkozik-e minden más „lényegileg rossz”-nak tekintett cselekedetre? Ha igaz az, hogy Isten akarhatja, hogy egy házasságtörő pár házasságtörésben éljen, akkor nem kellene a ’Ne kövess el házasságtörést!’ parancsolatot ilyen módon újrafogalmazni:’Ha a te helyzetedben a házasságtörés nem a kisebb rossz, akkor ne kövesd el! Ha igen, akkor továbbra is élj benne!’?

Akkor tehát pusztán a tiszta logikából fakadóan az eutanázia, az öngyilkosság, vagy ahhoz a segítségnyújtás, hazugságok, lopások, hamis eskük, Krisztus megtagadásai vagy elárulásai, mint Szent Péter esetében, vagy gyilkosság bizonyos körülmények között és megfelelő „megkülönböztetés” után nemde jók és dicséretre méltók, a konkrét helyzet összetettsége következtében (vagy az etikai ismeret vagy az akaraterő hiánya miatt)? Isten akkor nem kérheti azt is, hogy egy szicíliai, aki kötelességének érzi, hogy kiirtsa egy család ártatlan tagjait, mert a családfő meggyilkolta családjának egy tagját, és akinek a bátyja négy családot gyilkolna meg, ha ő nem öl meg egy személyt, hogy bátran kövesse el a gyilkosságot, mert olyan létfeltételek között él, hogy tettét, „maga Isten kéri tőle korlátai konkrét összetettsége közepette, miközben még nem teljes az objektív eszménykép”? A tiszta logika nem követeli-e meg, hogy ezeket a következtetéseket vonjuk le Ferenc pápa javaslatából? 

∗

Josef Seifert a Liechtenstein Hercegség Nemzetközi Filozófiai Akadémiájának alapító rektora, a Dietrich von Hildebrand Realista Fenomenológia Tanszék vezetője Spanyolországban, Grandában az IAP-IFES (International Academy of Philosophy- Instituto de Filosofía Edith Stein) mellett, Szent II. János Pál pápa a Pápai Életvédő Akadémia rendes tagjává választotta (életre szóló mandátummal). Ez a megbízatása 2016-ban ért véget, amikor Ferenc pápa elbocsátotta a Pápai Életvédő Akadémia tagjait. 2017-ben nem választották újra a gyökeresen megváltozott Pápai Életvédő Akadémia tagjai közé.