Seifert professzor kizárva az általa alapított Akadémiáról az "irgalmas" Amoris Laetitia jegyében
2017. szeptember 11. írta: Katolikus Válasz

Seifert professzor kizárva az általa alapított Akadémiáról az "irgalmas" Amoris Laetitia jegyében

Augusztus 31-én Monsignor Javier Martínez Fernández, Granada érseke, felfüggesztette a híres osztrák filozófust, Josef Seifertet, majd kizárta az International Academy of Philosophy tagságából, amit a professzor alapított, de ma már az érsekség hatásköre alá tartozik.
archbishop_fernandez_and_seifert_810_500_55_s_c1.jpg
Mindez azért történt, mint ahogy azt az érsekség közleménye kifejti, mert Josef Seifert cikkeiben illedelmes hangvételben kérdéseket tett fel az Amoris Laetitia (AL) egyes állításainak helyessége felől.
 
Legutóbbi, jelen incidenshez is elvezető írásának teljes magyar fordítását a Katolikus Válasz közzétette, és mindenkinek erősen ajánljuk olvasásra. Ebben a cikkben a logika professzora pusztán filozófiai szemszögből vizsgálja meg az AL azon kijelentését, miszerint "Isten maga kérheti" a házasságtörés folytatását emberektől, mint a körülményekhez képest legjobb választást (AL303).
 
A filozófia és logika professzor felteszi a kérdést, hogy ez az állítás, és a logikus következményei vajon nem rombolják-e porig a katolikus erkölcstant, hiszen ha Isten pozitívan akarhatja a bűn elkövetését bizonyos körülmények között a házasságtörés esetében, akkor hogyan lehetünk biztosak, hogy adott körülmények között Isten nem gyilkosságot, kegyetlenséget, igazságtalanságot vár tőlünk?

Ha Isten megengedheti, sőt éppen akarhatja egy lényegében erkölcstelen cselekedet egyetlen esetét, akkor ez nem vonatkozik-e minden más „lényegileg rossz”-nak tekintett cselekedetre? Ha igaz az, hogy Isten akarhatja, hogy egy házasságtörő pár házasságtörésben éljen, akkor nem kellene a ’Ne kövess el házasságtörést!’ parancsolatot ilyen módon újrafogalmazni:’Ha a te helyzetedben a házasságtörés nem a kisebb rossz, akkor ne kövesd el! Ha igen, akkor továbbra is élj benne!’?

Akkor tehát pusztán a tiszta logikából fakadóan az eutanázia, az öngyilkosság, vagy ahhoz a segítségnyújtás, hazugságok, lopások, hamis eskük, Krisztus megtagadásai vagy elárulásai, mint Szent Péter esetében, vagy gyilkosság bizonyos körülmények között és megfelelő „megkülönböztetés” után nemde jók és dicséretre méltók, a konkrét helyzet összetettsége következtében (vagy az etikai ismeret vagy az akaraterő hiánya miatt)? Isten akkor nem kérheti azt is, hogy egy szicíliai, aki kötelességének érzi, hogy kiirtsa egy család ártatlan tagjait, mert a családfő meggyilkolta családjának egy tagját, és akinek a bátyja négy családot gyilkolna meg, ha ő nem öl meg egy személyt, hogy bátran kövesse el a gyilkosságot, mert olyan létfeltételek között él, hogy tettét, „maga Isten kéri tőle korlátai konkrét összetettsége közepette, miközben még nem teljes az objektív eszménykép”? A tiszta logika nem követeli-e meg, hogy ezeket a következtetéseket vonjuk le Ferenc pápa javaslatából? 

Josef Seifert a Liechtenstein Hercegség Nemzetközi Filozófiai Akadémiájának alapító rektora, a Dietrich von Hildebrand Realista Fenomenológia Tanszék vezetője Spanyolországban, Grandában az IAP-IFES (International Academy of Philosophy- Instituto de Filosofía Edith Stein) mellett, Szent II. János Pál pápa a Pápai Életvédő Akadémia rendes tagjává választotta (életre szóló mandátummal). Ez a megbízatása 2016-ban ért véget, amikor Ferenc pápa elbocsátotta a Pápai Életvédő Akadémia tagjait. 2017-ben nem választották újra a gyökeresen megváltozott Pápai Életvédő Akadémia tagjai közé.

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr8812821290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Lotus Tuus 2017.09.11. 22:30:23

"Akkor tehát pusztán a tiszta logikából fakadóan az eutanázia, az öngyilkosság, vagy ahhoz a segítségnyújtás, hazugságok, lopások, hamis eskük, Krisztus megtagadásai vagy elárulásai, mint Szent Péter esetében, vagy gyilkosság bizonyos körülmények között és megfelelő „megkülönböztetés” után nemde jók és dicséretre méltók, a konkrét helyzet összetettsége következtében (vagy az etikai ismeret vagy az akaraterő hiánya miatt)?"

Erre bizony igen a válasz, ez ráadásul egy óriási öngól. István királyunk is darált húst csinált politikai ellenfeleiből, mégis szentté avatta az Egyház. Vagyis igen, valóban megvalósult az, amit Seifert pedzegetett: megfelelő "megkülönböztetés" után dícséretre méltók voltak István politikai gyilkosságai, az Egyház szentté avatta.

Lotus Tuus 2017.09.11. 22:42:04

"Isten akkor nem kérheti azt is, hogy egy szicíliai, aki kötelességének érzi, hogy kiirtsa egy család ártatlan tagjait, mert a családfő meggyilkolta családjának egy tagját, és akinek a bátyja négy családot gyilkolna meg, ha ő nem öl meg egy személyt, hogy bátran kövesse el a gyilkosságot, mert olyan létfeltételek között él, hogy tettét, „maga Isten kéri tőle korlátai konkrét összetettsége közepette, miközben még nem teljes az objektív eszménykép?”

Bizony, kérheti és kérte is:

1Sám 15.1
Sámuel így szólt Saulhoz: "Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára!
Ezt mondja a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból.
Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!"

Tapsihapsi 2017.09.12. 07:23:28

@Lotus Tuus: A gondolatmenetben csak az a gubanc, hogy az Egyház nem emiatt avatta szentté Istvánt. Sehol nincs leírva az, hogy egy önmagában helytelen cselekedet (a politikai ellenfél bedarálása) megfelelő megkülönböztetés után helyes cselekedet volna, és emiatt lett szent valaki. Sőt. Pont az ellenkezője történt, mert ma már nem igazán tartjuk elfogadhatónak az ellenfél brassói pecsenyésítését.
Egyszóval, számomra pontosan az kezd körvonalazódni, hogy az Egyház időnként, az idő haladtával túllép olyan evidenciákon, ami egy adott korban normálisnak számított. Remélhetőleg az Amoris Letitia, a zsinatos liturgikus kupleráj és maga Ferenc pápa is mind ilyen kacat lesz a történelem szemében.

Tapsihapsi 2017.09.12. 08:10:16

U.i.: Még valami eszembe jutott.
Van az erkölcsteológiában egy olyan fogalom, hogy duplex effektus.
Én jelenleg a MÁV-nál dolgozom, mozdonyvezető-gyakornok vagyok. Tegyük fel, hogy feljelentkezéskor azt látom, hogy egy őrült a forgalmi irányítóközpontban fegyverrel sakkban tartja a személyzetet, és két vonatot össze akar rongyoltatni a csúcsforgalomban. A két vonaton összesen kb. 800 ember tartózkodik. Ebben a helyzetben bizony mindent megtennék annak érdekében, hogy hatástalanítsam az illetőt. Nevezhetjük ezt megkülönböztetésnek és nevezhetjük józan vasutas/parasztésznek is, megtenném, akár még az illető élete árán is. Vagyis, akár embert is ölnék 800 ártatlan ember életének védelme érdekében.
De, ha megtenném, attól ez még emberölés volna. Önmagában, objektíven erkölcstelen cselekedet. Nyilvánvalóan addig nem áldoznék, amíg nem gyóntam előtte. És itt a bibi az Amoris Laetitiával. Púderezi a szart, ami ettől még szar marad azzal, hogy az egyébként szenvedő párokat (érdemes II. János Pál és XVI. Benedek pápák ide vonatkozó tanításának és szóhasználatának tanulmányozása) a valódi bűnbánat nélkül szentségekhez engedi. Itt az eretnekség és az ebből fakadó skizma (Málta vs. Lengyelország) lényege, de ugyanez a betegsége az egész társadalomnak is, beleértve a nemváltókat és a melegeket. Azzal akarja megadni egyes csoportoknak az emberi méltóságot (ami egyébként megvan nekik), hogy olyan dolgokat kíván legitimálni, amelyek soha nem lesznek azok.