Az Amoris Laetitia pápai buzdítás nyomán hithű katolikusok könnyen ellentétben találhatják magukat Ferenc pápa tanácsaival és megjegyzéseivel. Ezeket a hívőket, noha ők csak az Egyház örök érvényű tanításához ragaszkodnak, elkerülhetetlenül azzal fogják vádolni, hogy „magukat katolikusabbnak tartják a pápánál.”

Ezt a régi kifejezést, hogy „katolikusabb a pápánál” történetileg az olyan katolikusokra használták, akik (általában akaratlanul) a hit egy sajátos, korlátozott vagy hibás értelmezésére támaszkodva és kedvelt ájtatosságukat és hitbuzgalmukat mérceként használva ítélték meg mások hithűségét. Ha valakire azt mondták, hogy azt gondolja, vagy úgy viselkedik, mint aki „katolikusabb a pápánál”, akkor ez azt jelentette, hogy az ember egy álszent, önhitt, rigorista ember, aki feltehetően aggályos lelkiismeretben szenved – ahogy legalábbis a vádolók mondanák. 

A kifejezés természetesen kapcsolatban van a pápai tekintély, a tévedhetetlenség és a joghatóság katolikus hittételeivel. Szó szerint alkalmazva azonban a kifejezés, hogy „katolikusabb a pápánál” manapság azt sugallja, hogy a katolikusoknak az alapján kéne meghatározniuk, hogy mi katolikus és mi nem az, hogy mit tesz és mond a pápa a hétköznapjaiban. 

Semmi sem lehet távolabb az igazságtól. Ahogy az Első Vatikáni zsinat dogmatikus konstitúciója a Pastor Aeternus kimondja: az Egyház szilárdan hiszi, hogy „[3070] Péter utódai ... nem abból az okból kapták a Szentlélekre vonatkozó ígéretet, hogy annak kinyilatkoztatása nyomán új tanítást hozzanak nyilvánosságra, hanem, hogy segítségével az apostolok által átadott kinyilatkoztatást, vagyis a hitletéteményt szentül őrizzék, és helyesen magyarázzák.” 

A katolikus hit nem olyasmi, amit minden pápa újonnan kitalál a saját véleménye, részrehajlása, megértése vagy hangulata alapján. A pápa csak akkor jó mérce, amikor kiáll a "hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek”, ahogy Szent Júdás apostol írta. 

Amikor Libériusz pápa hozzájárult Nagy Szent Atanáz igazságtalan kiközösítéséhez, és amikor közreműködött egy kétértelmű hiszekegyhez, melyet az ariánus vagy fél-ariánus eretnekséghez is lehet alkalmazni, akkor minden hívő katolikus „katolikusabb volt a pápánál”. 

Amikor I. Honóriusz pápa hamis teológiai véleményeket mondott ki, majd nem javította ki és nem ítélte el a monothelétista eretnekeket, minden hívő „katolikusabb volt a pápánál”. Annyival katolikusabbak voltak, mint Honóriusz, hogy az Egyház posztumusz eretnekként elítélte őt, mely döntést utódja II. Szent Leó jóváhagyta. „Kiátkozzuk az új tévtanítás kitalálóit, név szerint, Theodórt, Sergiuszt … és Honóriuszt, akik nem szentelték meg az Apostoli Egyházat az Apostoli tradíció tanításával, hanem profán árulással engedték tisztaságának bemocskolását.” Az Egyház történelmének nagyobb részében a papok napi zsolozsmájuk során elismételték Honóriusz pápa kiátkozását is. 

Amikor VII. István pápa megszentségtelenítette Formózusz pápa holttestét a szégyenletes Synodus Horrenda (a „hullazsinat”) alatt, minden katolikus, aki igyekezett az igazságosságot gyakorolni, és tisztelte az emberi test szentségét, „katolikusabb volt a pápánál”. 

Amikor XII. János pápa gyakorlatilag „bordélyházzá változtatta a Lateráni palotát” ahogy a korabeli történészek írják, és amikor XI. Benedek pápa kiszolgáltatta magát a paráznaságnak és vérontásnak, minden hívő katolikus, aki igyekezett ápolni magában a tisztaság, erkölcsösség, irgalom és békeszeretet erényeket, „katolikusabb volt a pápánál”. 

Amikor XXII. János pápa a szentbeszédeiben azt a tévtant prédikálta a híveknek, hogy az igazak haláluk után nem jelennek meg Isten színe előtt, hanem csak a test feltámadása során, a végítélet napján, minden hívő katolikus „katolikusabb volt a pápánál”. A hívők hangos és haragos kiáltásara visszavonta tévtanítását; majd utódja, XXIII. János, a véleményét tévedhetetlenül eretnekségnek nyilvánította. 

A pápai tévedhetetlenség nem jelent pápai bűntelenséget vagy pápai mindentudást. Az engedelmesség kötelezettsége nem terjed ki arra, hogy fejen kell állni és keresztbe nézni, hogy egy botrányos és téves pápai megnyilatkozást mégiscsak igaznak lásson az ember. A legtöbb dolog, amit a pápa mond, nem tévedhetetlen, és a pápai tekintély nem ad jogot arra, hogy új tanításokat és törvényeket vezessen be, melyek ellentmondanak a hitnek. Nem becstelenség, tiszteletlenség vagy engedetlenség a Szentatya felé, ha felhívjuk a figyelmet a katolikus tanítás igazságaira. 

„Katolikusabb a pápánál”, azt mondod? Ilyesmi már sokszor megtörtént az Egyház történelme során. Amikor megtörténik, az nagyon szomorú – de miért hiszi bárki, hogy pont ma nem történhet meg? Miért felháborító már a felvetés is, hogy esetleg újra megtörtént?

Imádkozzunk az Egyházért, többet mint bármikor. Imádkozzunk a pápáért.

Azért aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. (1. Kor 10,12)

Forrás: Rorate-Caeli