A kiskorúak védelmére felállított pápai bizottság előtt Ferenc pápa úgy nyilatkozott: maga is "munka közben" tanulta meg a gyermekmolesztálásban bűnösnek talált papok megfelelő kezelésének módját.

A Szentatya a bizottság előtt kiemelt egy konkrét példát is, aminek helytelen kezelését utólag megbánta. Bár az érintett papot Ferenc pápa nem nevezte meg, az általa adott körülírásból az olasz Mauro Inzoliról lehet szó, akinek esetéről a Katolikus Válasz márciusban és júniusban is beszámolt.

Inzolit korábban a molesztáló papokkal szemben "zéró toleranciát" alkalmazó XVI. Benedek pápa megfosztotta már a papi szolgálatától és laicizálta őt, miután a pap több fiatalkorú ellen követett el szexuális visszaélést. Jóllehet az ügyben illetékes Hittani Kongregáció a laicizálás fenntartását javasolta Ferenc pápának az ő pontifikátusa kezdetén, a Szentatya Inzolit, befolyásos vatikáni pártfogói tanácsára, mégis visszaemelte a papi szolgálatba. A pápa sokakat meghökkentő lépését a vatikáni sajtószóvivő márciusban hangzatos indoklással, Ferenc pápa "irgalmasságára" hivatkozva vette védelmébe.

Miután kiderült, hogy Inzoli a korábban már bizonyított molesztálásokon túl további, szintén kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésben vétkes, a Szentatya végül júniusban mégis a pap laicizálása mellett döntött.

Ferenc pápa egy tegnap tartott audiencián, amire a kiskorúak védelmében felállított pápai bizottságot hívta meg, leszögezte: soha többé nem gyakorol irgalmasságot gyermekmolesztálókkal szemben. "Miért? Egyszerűen mert az a személy, aki ilyet tesz, beteg. Ez egy betegség." - indokolta a döntését a Szentatya.

A pápa kijelentette: az ilyen ügyekben mostantól "a zéró tolerancia" elvét alkalmazza. Ez, legalábbis megfogalmazásában és Inzoli esete alapján visszatérést jelent a XVI. Benedek pápa által képviselt irányvonalhoz. Erről, némiképp méltánytalanul, a tudósítások nem szólnak, azt a látszatot engedve, mintha ez nem pusztán Ferenc pápától, hanem általában az Egyháztól valami újkeletű megközelítés lenne.

A fejlemény mindenesetre örömteli, a Szentatya nyílt önkritikája pedig példaértékű. Bízunk benne, hogy mindez tanulságul szolgál azoknak is, akik az egyet-nem-értés tisztelet- és szeretetteljes kifejezése helyett inkább hamis jelszavakkal sietnek olyan pápai intézkedés védelmére, amitől a Szentatyát és az Egyházat inkább megóvni kellene.

Kapcsolódó cikkeink:
15 tény a papi pedofília botrányokról
A papi "pedofília" valójában rosszul megélt homoszexualitás