Az alábbi cikk a ChurchPOP oldalon jelent meg. Szó szerinti fordításban közöljük.
A Biblia teljes mértékben központi helyet foglal el a katolicizmusban – akkor miért övezi olyan sok tévhit?
Íme, az öt leggyakoribb tévhit a Bibliáról és a katolikus egyházról.
Első tévhit: a katolikusok nem gondolják, hogy a Biblia kötelező jellegű
Valóság: Ez rendszerint úgy történik, hogy a protestánsok azt állítják, hogy a katolikusok a Hagyományt vagy a Tanítóhivatalt helyezik előtérbe a Bibliával szemben. Ez egyszerűen hamis.
A katolikusok hiszik, hogy a Biblia Isten sugallmazott Szava, és a legmagasabb tekintély minden tanításában. A hiteles Hagyomány, csakúgy, mint Isten kötelező érvényű Szava (2 Tesz 2,15) nem mondhat ellent a Bibliának. A Tanítóhivatalnak sincs tekintélye ahhoz, hogy megváltoztassa vagy helyettesítse az Írásokat.
A katolikusok inkább azt hiszik, hogy az Egyház “nem Isten szava fölött, hanem annak szolgálatában áll, csak az áthagyományozottat tanítja, amennyiben ezt a Hagyományt isteni parancs alapján, a Szentlélek vezetésével áhítatosan hallgatja, szentül őrzi, hűségesen kifejti...” (Dei Verbum, 10)
Második tévhit: A katolikusok könyveket adtak hozzá a Bibliához
Valóság: Ironikus, hogy ezt a vádat rendszerint a protestánsok hangoztatják, miközben valójában éppen az ellenkezőjéről van szó: a katolikusok a hagyományos Bibliát teljes egészében használják, míg a protestánsoknak kevesebb könyvük van.
A bibliai kánon története bonyolult, de legyen elegendő annyit mondani, hogy nem volt teljes egyetértés a negyedik századig arról, hogy mi a pontos listája a kánoni könyveknek. Ekkor a helyi püspöki tanácsok és a pápa széleskörű megegyezésre jutottak a 73 kánoni könyvet illetően, amelyek még ma is használatosak a katolikus egyházban.
Miközben maradt néhány nézeteltérés, a 73 kánoni könyvet több mint ezer évig használták, amíg a protestánsok nem távolítottak el hét könyvet (valamint egy pár könyvből részleteket töröltek), amelyeket mind a katolikusok, mind az ortodoxok elfogadtak, és egy olyan kánont határoztak meg, amelyet a korai egyházban egyetlen közösség sem használt.
Harmadik tévhit: A katolikus egyház nem akarja, hogy a katolikusok ismerjék a Bibliát
Valóság: Ez egyszerűen hamis. Íme, amit a II. Vatikáni Zsinat mondott erről a témáról: "...a Szent Zsinat nyomatékosan buzdítja, és különösen sürgeti az összes Krisztus-hívőt,... hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg „Jézus Krisztus fönséges ismeretét” (Fil 3,8)". A zsinat ezután idézi a korai egyházatyát, Szent Jeromost: „Mert aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust” (Dei Verbum, 25).
A katolikus egyház történelme során lefordította a Bibliát népi nyelvekre, néha még ábécét is alkotva olyan nyelvek számára, amelyek nem rendelkeztek vele. És a jelenlegi Lectionarium – vagy a misén olvasott szentírási olvasmányok rendje – hároméves ciklust foglal magába, amely mind az Új-, mind az Ószövetséget lefedi. Ez ezt jelenti, hogy egy vasárnapi szentmisére járó, átlagos katolikus rendszeresen hallja a Biblia terjedelmes részét.
Negyedik tévhit: a katolikus tanítás ellentmond a Bibliának
Valóság: A katolikus egyház ténylegesen azt tantja, amit a Biblia tanít.
Természetesen nem védhetem meg ebben a cikkben a teljes katolikus tanítást, de igen, még azok a tanításokat is, amelyeket a protestánsok elvetnek, mint állítólag a legnyilvánvalóbban téveseket, tanítják az Írások. Tisztítótűz (Korintusiaknak írt első levél 3), a sola fide elutasítása (Jakab 2,24, Máté 25), a Szájhagyomány tekintélye (Tesszalonikiaknak írt második levél 2,15), még a halottakért mondott ima is (2 Makkabeusok 12) mind az Írások tanítása.
Az igaz, hogy néhány katolikus tanítás nem található meg kifejezetten a Szentírásban. De nem mondanak ellen a Szentírásnak, hanem az Apostoloktól kapott szájbeli Hagyományon alapulnak, amelynek maga a Szentírás ad tekintélyt (Tesszalonikaiaknak írt második levél 2,15).
Ötödik tévhit: a katolikusok nem fogadják el szó szerint a Bibliát
Valóság: A katolikus egyház ténylegesen elfogadja szó szerint a Bibliát.
Igen, az Egyház elismeri az Írások spirituális jelentéseit (KEK 116), de azok a szó szerinti értelemre épülnek, amelyeket elsőként kell elfogadni. A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) ezt mondja: „Szó szerinti értelem (sensus litteralis): A Szentírás szavainak jelentése, melyet a helyes magyarázat szabályait betartó egzegézis talál meg. A Szentírás „egész értelme egyen alapszik, tudniillik a szó szerinti értelmen” " (KEK 116).
Ez nem jelenti azt azonban, hogy az egész Szentírást egyformán értelmezzük. Műfaj, irodalmi formák, kifejezések, történelmi környezet, stb, ezeket mind figyelembe kell venni ahhoz, hogy felfedezzük a szó szerinti értelmet. Például, ha a Teremtés könyve szerzőjének az volt a szándéka, hogy a teremtés hat napját képletesen kell értelmezni, akkor a metaforaként olvasás jelenti a szó szerinti értelmezést (ez az, amikor az egyház nem érthet egyet a Szentírás néhány fundamentalista olvasatával). De a katolikusok nem utasíthatják el a Szentírás egy olyan szakaszának szó szerinti értelmezését, amely nem tetszik nekik, és nem értelmezhetik allegorikus formában azt, ami nem állt a szerző szándékában.
Hun Félix 2018.01.06. 17:16:15
- Kovács Petronella: "Luther és Kálvin hamis alapdogmákat állítottak fel, mint pl. csak a Biblia vagy csak a kegyelem."
- Borsányi Zsolt: "Jézus nem a Bibliából meríti tekintélyét. Ellenkezőleg: a Biblia van Neki aláredelve" (Az Ige két féle megjelenésének szembeállítása)
- Buci Manó: "Kedves protestáns testvérek! A "csak a Biblia" alapdogma hamis állítás." "A protestáns „csak a Biblia” alapdogma totálistévedés". "Teljesen mindegy, minek nevezzük a „csak a Biblia” elvét valló nemkatolikus közösségeket, szektákat."
Ugyanígy a többi pontra is lehet katolikus példákat idézni, de nincs türelmem hozzá. Mindenesetre a cikk szerzője jobbik esetben annyira tájékozatlan, hogy az már beteges, rosszabbik esetben jó nagy hazug, mint Gyurcsány.