Gábor írja: "vajon csak lelki áldozás engedélyezett nekik, vagy szentségi áldozáshoz járulhatnak?" - Kasper (és így Szabó Ferenc) gondolatmenetének az alapvetése, amire azután a következtetését építi, téves. Az újraházasodott elváltak pontosan ugyanúgy nem részesülhetnek lelki áldozásban sem, mint szentségi áldozásban. Lelki áldozásban csakis az tud részesülni, akit külső fizikai akadályok akadályoznak meg abban, hogy szentségi áldozást végezzen. A bűn állapota nem külső fizikai akadály. Bűnnel a Krisztussal egyesülés egyszerűen objektíve nem történhet meg: Isten, a legfőbb jó nem költözik, nem tud oda költözni, ahol bűn akadályozza meg Őt ebben. Márpedig a házasságtörés állapota, az Egyház tanítása szerint, a belső természete miatt (tehát a körülményektől és a szándéktól függetlenül) bűn. Újraházasodottként áldozni csak az FC 84 feltételeivel lehet, azokkal azonban szentségileg is lehet, nemcsak lelkileg.

Világosan megérthető mindez a lelki áldozásról a Magyar Katolikus Lexikon szócikke alapján: lexikon.katolikus.hu/L/lelki%20%C3%A1ldoz%C3%A1s.html
Egyszerű hívőként világosan meg lehet ezt érteni, nem kell bíborosnak lenni hozzá...

Még jobban kifejti ezt a lelki áldozásról a Katolikus Válasz két cikke: 
katolikusvalasz.blog.hu/2017/08/16/nigeriai_biboros_biralja_az_aldoztatas_felteteleinek_konnyitesevel_probalkozokat
katolikusvalasz.blog.hu/2017/07/10/szentaldozas_glutenerzekenyseggel

Gábor írja: Kasper "Joseph Ratzinger professzor egy 1972-es tanulmányára is hivatkozik"
Joseph Ratzinger (Benedek pápa) hivatkozott, 1972-es tanulmányát nyíltan visszavonta! Már 1991-ben is nyilatkozott erről, de legutóbb ezt 2014-ben erősítette meg, épp Kasper újbóli rá hivatkozására válaszolva. Több híroldal is beszámolt erről, példának lásd mondjuk ezt: www.catholicnewsagency.com/news/ratzingers-retraction-the-fruit-of-42-years-of-theological-maturation-54465

Gábor írja: "a második házasság megkötése nem járt újabb bűnnel;
eltökéltség, hogy a második polgári házasságot a hit szerint élik;
...
botránkoztatás elkerülése;"
Hiszen épp a második házasság megkötése A bűn, amiből nem kilépve (a pl. közös gyermek sérülése miatti súlyos ok esetét kivéve, ami esetben is a "testvérként és nővérként" teljes önmegtartóztatásban élés elengedhetetlen feltétele és jele a csak külsőleg akadályozott, belül őszinte és elkötelezett bűnbánatnak; lásd FC 84) nem lehetséges a szentáldozás. A második polgári házasság "a hit szerint" egyszerűen objektíve nem élhető (a zárójelben és az FC 84-ben leírt helyzetet kivéve). A botránkoztatás pedig elkerülhetetlen és meg is történik, ahol objektíve bűnös állapottal való szakítás nélkül részesítenek valakit szentségekben, és mások ezt a példát látják.

"és egy jelentős kisebbség nem fogadott el." A TÖBBSÉG nem fogadta el. Bizonyítható ez, hiszen megvannak és nyilvánosan elérhetők a záródokumentumok passzusaira szavazások eredményei. Ezt is bizonyította már a Katolikus Válasz: katolikusvalasz.blog.hu/2017/03/13/megszavaztak-e_a_szinodusi_atyak_az_ujrahazasodottak_aldozasat_szabo_ferenc_sj_azt_allitja_hamisan_h

Tévedni emberi dolog. A szerző Szabó Ferenc SJ atya természetesen belátásra juthat a fentiekben. Ha/amikor azonban már pl. szavazások számszerű és ellenőrizhető eredményeiben nem jut belátásra, és folytatólagosan sokadjára írja le, hogy volt bármiféle többség, aki a Kasper-javaslatot valaha is elfogadta, a vita ott már nem teológiai természetű, a tévedés már nem naív, a szándék pedig már nem tiszta.

Matth írja: „Az újraházasodott elváltak azonban nem kaphatnak szentségi föloldozást, sem szentáldozáshoz nem járulhatnak, sem bizonyos egyházi megbízatást nem kaphatnak, amíg ez az állapot tart, mely objektíven ellenkezik Isten törvényével.”

A Katolikus Egyház Katekizmusának a Kompendiumából (349, uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=400 vagy a Vatikán honlapján: www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html ).

Kasper bíboros álláspontja nyilvánvalóan szembenáll a Katolikus Egyház tanításával.

Szabó Ferenc atya írja: A 2015-ös szinódus pápának benyújtott záró javaslatait (propozíciók) valamennyi 94 javaslatát 2/3-os többséggel elfogadták. 
Vigyázat! Nem a 2014-es rendkívüli szinódus záró javaslatairól van szó, amelyet a KV idéz a szavazatokkal, jogtalanul bírálva engem
ress.vatican.va/content/salastampa/it/bollettino/pubblico/2014/10/18/0770/03044.html
ttps://it.zenit.org/articles/sinodo-divorziati-risposati-approvata-per-due-voti-soluzione-caso-per-caso/ 
Kasper javaslata kifejezetten nem szerepel a fenti ZENIT-közleményben, de a 84., 85., és 86. pontokban felismerjük német nyelvi csoport álláspontját (ennek tagja volt Kasper, vezetője Schönborn bíboros). A 84. pont , amely az elvált újraházasodottak szentségekhez járulásával foglalkozik, 178 igen és 80 nem szavazatot. Tehát éppen csak 2 szavazattal éppen csak elérte a 2/3-os többséget.
3) Mivel ilyen sok volt a „nem”, a Relazione finale, végső zárójelentés már elejtette ezt a javaslatot; Ferenc pápa sem hivatkozik buzdításában (Amoris laetita) kifejezetten (csak egy lábjegyzetben utal rá) a Kasper-féle javaslatra.
4) Hogy mi mégis a kis „nyitás”, vagy előrelépés a Familiaris consortio-hoz viszonyítva, erről lásd jeles német morálteológusok tanulmányát

Miklós Szerdahelyi írja: Kedves Ferenc atya, ugye tudja, hogy a szinódusi atyák nem szavazták meg se kétharmaddal, se máshogy az újraházasodottak szentségekhez engedését. Ha tévedek, örülnék, ha elmagyarázná. Ha nem, akkor kérem, ne terjessze ezt, mert szükségtelen: a pápának joga van a buzdításaiba beleírni a saját gondolatait is.  

Miklós Szerdahelyi írja: Nagyon meglep, hogy Ferenc atya nem érti azt az egyszerű tényt, hogy az újraházasodottak szentáldozását egyszerűen nem szavazta meg a 15-ös szinódus, mert a propozíciók meg sem említik. Az a tény, hogy szavaztak más dolgokról, és 3/4-el fogadtak el mindent, teljesen mellékes abból a szempontból, hogy ön a katekizmusnak ellentmondó saját AL értelmezését azzal takargatja, hogy a pápa csak a szinódus által 3/4-es többséggel megszavazott ajánlásokat követi. Nincs így. Olvassa el a maga által ajánlott 85-ös és 86-os pontokat, és mutasson rá, hogy hol hagyja jóvá a szinódus az újraházasodottak szentségekhez járulását, hacsak azok nem élnek önmegtartóztatásban egymással, vagyis hűségben valódi házastársaikhoz.

Ferenc Szabó írja: A kérdést nem lehet leegyszerűsíteni igen és nemre, ahogy a 4 bíboros tette. Én azt állítottam, hogy a pápa az AL megírásakor nem egyéni reflexiókat rögzített, hanem követte (ha nem is mindenben) a szinódus által 3/4-es többséggel megszavazott javaslatokat. Az elvált újraházasodottakra vonatkozó javaslat is átment, igaz csak 1-2 szavazattal , a végső jelentésbe pedig már nem került bele a német csoport javaslata,; a pápa is csak egy jegyzetben engedi meg - sok megkülönböztetéssel - egyedi esetekben, belső fórumon az esetleges szentségekhez járulást. Nincs általános szabály a változatos tehát pl. egyedi esetekre, ezért már a Te ismétel kérdésfeltevésed is hibás, mint dubium-os bíborosoké volt. Különben pár sorban ezt nem lehet megvitatni. Könyvemben megmutattam, hogy alapvető morálteológiai kérdéseket 50 évig nem tisztáztak a szentségtan és az egyházjog viszonyát, illetően, valamint a szereteten alapuló új morális és a legalista/kazuisztikus irányt követő morális közötti vitában , tehát olyan alapvető kérdésekben, mint pl. súlyos/halálos bűn, objektív norma és lelkiismereti döntés konkrét helyzetekben

Miklós Szerdahelyi írja: Ferenc Szabó atya tehát elismeri, hogy a szinódusok nem javasolták a pápának, azt amit ön az Al-ből kiolvas. Vagyis az ön értelmezése, az ön szövegtől aránylag független ideologikus értelmezése, és semmi több. Az ön értelmezése nyíltan ellent mond az Egyház tanításának azokban a nagyon is lezárt kérdésekben melyeket közérthetően magyarul kifejt a katekizmus, a Familiari Consortio, a Veritatis Splendor stb. Azért mert egyes teológusok 50 éve nem hajlandóak elfogadni az Egyház erkölcsi tanítását, publikálnak elméleteikről, majd ön szemlézi ezt, nem jelenti azt, hogy papként hirdethet mást, mint az Egyház tanítása, mely nem legalisztikus, hanem logikus a kinyilatkoztatás és a természettörvény fényében ellenben a szubjektivista elméletekkel.

Kérdés: a kazuisztikát túl lehet csűrni-csavarni, de amikor valaki olyan erkölcsi elvet javasol, amire egy kazuisztikus alkalmazást sem tud mondani, vagyis nincs eset, amikor az érvényes volna, akkor nem a kazuisztikával van a baj, hanem a kitalált erkölcsi elvvel. Ha ön szerint bizonyos körülmények között elképzelhető olyan eset, hogy valaki érvényes szentségi házasságon kívüli szexuális kapcsolata ellenére, melyet abbahagyni nincs szándéka, járulhat szentségekhez, akkor kérem, Ferenc atya, nevezze meg a körülményeket.

MTA: Két fiatal katolikus az ifjusági hittanokon és szentmiséken találkozva beleszeret egymásba, szentségi házasságot kötnek, gyermekük lesz. Bár mindkettő elmúlt 18, egyik, vagy egyikük sem felnőtt. Néhány év alatt elmúlik a szerelem, a közösségi tartóerők is meglazulnak, a kapcsolat tönkre megy, és elválnak - polgárilag. Később mindketten rátalálnak egy másik párra, akivel polgári házasságot kötnek, szintén hívők, közösség, elkötelezett krisztuskövetés, aktív közösségi élet. Ők nem járulhatnak a szentáldozáshoz az egyház egyetemes tanítása szerint. A helyi plébános kivételt tesz velük. Ilyesféle esetek azok, amelyek a belső fórumon eldönthetők. S amelyeket a lelkipásztorok rendre meghoznak akkor is, ha az egyház tanítása szigorúan véve nem engedi meg. A vita tehát nem arról van szó, hogy mi az egyház tanítása, hanem arról, hogy az egyház tanítása arra való-e, hogy minden körülmények között bevasaljuk mindet. Ferenc pápa szolgálata, elődeétől nem is olyan nagyon eltérő módon arra törekszik, hogy az egyház megértse az örök tanítás megőrzésének és az Isten irgalmának egyszerre történő kreatív tanusítását. Ez a dinamika, amit a keresztények hite szerint a Szentlélek támogat. Tehát sem a tanítás körülményektől független ismétlése, sem a körülmények függetlenítése a tanítástól nem az egyház útja. A kettő együtt, a helyi közösségek gondos és imádságos mérlegelésére bízva. Ahol pedig a tiszta tan és a kérlelhetetlen fegyelem az úr, ott sajnos hamar hálózatba szerveződik a rejtett korrupció és szabadságlevelet ad magának számos tortúrára. Bocsánat a hosszú posztért!

Miklós Szerdahelyi írja MTA-nak: a hit szerint a házasság nem azért felbonthatatlan, mert ez így praktikus, vagy mert könnyű, hanem azért mert ez a kinyilatkoztatott igazság. Ha egy érvényesen megkötött házasság egy olyan természetfeletti valóság, amire semmilyen hatással nincs az, hogy a felek kiszerettek egymásból, vagy később azt gondolják, hogy megtalálták a nagy őt, vagy hogy a szeparáció már évtizedekkel korábban megtörtént, akkor egyszerűen ez a helyzet. Amit ön kifejt az egyszerűen igény szerinti válás. Tudom, hogy plébánosok gyakorolják ezt a fajta álirgalmat, ezzel további lelki veszélybe sodorván magukat és a rájuk bízottakat. A kreativitásnak nagy tisztelője vagyok, de azt nem szabad a kinyilatkoztatás megkerülésére alkalmazni: Jézus mondott egy-néhány dolgot erről a farizeusoknak.

András atya írja: Az igazi kérdés, hogy a Szentséges Atya miért nem hajlandó válaszolni, immár két éve. Ha mindenki téved, aki az AL-ból a tanítás megváltoztatását olvassa ki, akkor egy könnyed félmondattal helyreigazíthatná a tévelygőket. Egy ilyen tüntető hallgatásnak egyre valószínűtlenebb, hogy jogos oka van.

Ferenc Szabó válaszol András atyának: A rosszul megfogalmazott kérdésekre - a legalista kazuisztika igen vagy nem kérdéseire nem lehet válaszolni. Pontosan a nagyon változatos konkrét helyzetekben megkülönböztetésre van szükség, hogy a felnőtt, jó informált lelkiismeret dönthessen, mennyiben érzi kötelezőnek magára az objektív törvényt., miután a különböző értékek hívását is mérlegelte. Ezt persze jobban kifejti a perszonalista morális. (Vö. Gaudium et spes, 16, a lelkiiismeretről.)

Balázs írja: Kedves Ferenc atya! Elolvastam a hivatkozott pontot a GS-ből, de ezt nem véltem kiolvasni belőle. Lehet, csak azért, mert egy félművelt laikus vagyok. Viszont a Veritatis Splendor nagyon egyértelműen tanítja, hogy vannak belsőleg rossz cselekedetek, amiket nem szabad semmilyen körülmények között választani. Ha a GS 16-ból következne, amit az atya állít, akkor a VS-t már megjelenésekor elavultnak (tévesnek, eretneknek - ki melyik szót kedveli) kellett volna tekinteni. Ekkor viszont a Szentatya valóban fél mondattal megválaszolhatná a dubiákat, csak annyit kellene mondania, hogy felejtsük el a VS-t, mintha sose lett volna.

Zsolt írja: Kedves Ferenc atya! Nem értem, hogy hogyan lehet helyes arról beszélni, hogy "a lelkiismeret dönthessen, mennyiben érzi kötelezőnek magára az objektív törvényt". Az objektív törvény mindenkire kötelező, és a lelkiismeretet ehhez kell igazítani, mert a lelkiismeret folytonos nevelésre szorul. A lelkiismeretnek nincs joga felülbírálni az objektív törvényt! (A "perszonalista morális" pedig elég ijesztően hangzik. Olyan, mint az "egoista szolidaritás".)

András atya válaszol Szabó Ferenc atyának: Kedves Ferenc atya! Ha a Szentatya ez gondolja, akkor mondja ezt. Vagy bármit. Egy ilyen helyzetben hallgatni nem korrekt.

Ervin atya írja: Szabó Feri atya éppen az általad bemutatott naívan optimista morális zsákutcába jutása miatt jutottunk ide. Azok a fogalmak amiket használsz, engem olyan iránytűre emlékezetnek, amiben nincsen mágnestű, csak az irányok vannak beleírva... Vagyis bármerre el lehet indulni, minden irány ömagában "jó", csak éppen hová visz???

Detti írja: "hogy a felnőtt, jó informált lelkiismeret dönthessen, mennyiben érzi kötelezőnek magára az objektív törvényt., miután a különböző értékek hívását is mérlegelte" Ez egyszerűen nem igaz, hogy a megkülönböztetés ezt jelentené. Épp az ön által behivatkozott 85. és 86. pontok a 2015-ös szinódus záródokumentumából mondannak ellent önnek. Olvassa csak el őket! A megkülönböztetés az igazságkeresés folyamata. Az igazságot kell megismerni, és az igazságnak megfelelően cselekedni, Krisztus és az Egyház tanítása szerint. Nem létezik olyan, hogy tudom, hogy házasságtörésben élek, tudom, hogy mi az Egyház parancsa erre (ti. hogy nem áldozhatok), és "megkülönböztetés" név alatt én mégis kimegyek áldozni, azzal, hogy "nem érzem magamra kötelezőnek az objektív törvényt", miután pl. sokat gondolkodva arra jutottam, hogy sokkal jobb a szeretőmmel együtt lenni, mint a férjemmel.

Detti írja: Ne haragudjon, kedves Ferenc atya, de a 85. és 86. pontok nem az újraházasodottak szentségekhez engedéséről szólnak. Ennek a két pontnak köze sincs ehhez, ahogy a filiális korrekcióban kifogásoltakhoz sem. A 85. és 86. pont tartalmával még konzervatív aggyal sincs kifogásolható, a 2015-ös záródokumentumba ráadásul már meg sem próbálták becsempészni a Kasper-javaslatot, annyira leszerepelt az a 2014-es szinóduson. A kérdéses pont, ahol az újraházasodottak áldoztatása egyáltalán szóba került, a 2014-es záródokumentum 52-es pontja. Ez sima többséget kapott, még úgy is, hogy pusztán azt rögzíti, hogy ez témaként előkerült a 2014-es szinóduson, és úgy is, hogy a szinódusi atyáknak a szavazás előtt azt mondták, hogy csak a 2/3-ot kapó pontok kerülnek a záródokumentumba. Ferenc pápa maga nyúlt bele utólag a szavazás eredményébe, és döntötte el önkényesen, hogy azt a két vitatott pontot is a záródokumentumba teszi, amik csak többséget kaptak, de 2/3-ot nem. Legyen kedves elolvasni Szerdahelyi Miklós fent linkelt cikkét!

Ferenc Szabó írja: ttps://it.zenit.org/articles/sinodo-divorziati-risposati-approvata-per-due-voti-soluzione-caso-per-caso/ 

Miklós Szerdahelyi írja: Ferenc Szabó Kicsit aggasztó ez a jelenség, hogy nem tudja feldolgozni az igazságot, hogy a családszinódusok nem szavazták meg az újraházasodottak áldozását. Ön ebbe a Zenit cikkbe kapaszkodik, ami önkényesen úgy tesz, mintha az újraházasodottakat érintő megszavazott paragrafusok a szentségekhez járulásról is szólnának. Pedig nem. A cikk címe helyesen ez lenne: Divorziati e risposati: stessa cosa approvata che gia sapevamo da trent'anni

Miklós Szerdahelyi írja: Ferenc Szabó atya, szerencsére nem így működik az Egyház tanítóhivatala. Továbbra is csak kedvenc teológusaira hivatkozik az Egyházzal és a Bibliával szemben.

Ferenc Szabó írja: Még mindig nem ismered be, hogy mellébeszélsz: Te a 2014-es rendkívüli szinódus szavazatait idézted, én 2015-ösről beszélek! Te már csak tudod, hogyan működik a tanítóhivatal. Ha nézem bejegyzéseidet, világosan látom, hogy "ex cathedra" szólsz, és - sajnos - megzavarod híveidet. A Familiaris consortio éppúgy nem tévedhetetlen, mint az Amoris laetitia. Lehet bírálni tisztelettel, alázattal, de nem úgy, ahogy a "Katolikus Válasz" magabiztosan teszi. És ne hozz nekem vádul 2014-es szinódusi adatokat, amikor én a 2015-ösről beszélek. Ezzel lezártam a lehetetlen "párbeszédet".

Miklós Szerdahelyi írja: Ferenc Szabó atya, nem én beszélek mellé, hanem ön. A 2015-ös szinódus propozíciói MEG SEM EMLÍTIK az újraházasodottak áldozását. Ezért az atyák meg sem szavazhatták. A 2014-es szinódus egy másik kérdés, amire én itt egyszer sem hivatkoztam. Ha Ferenc atya jóhiszemben akar maradni, akkor vagy ismerje be, hogy a szinódusok NEM szavazták meg az újraházasodottak áldozását, vagy mutassa meg, hogy hol történt ilyen, hogy én ismerhessem be a tévedésemet.