Spaemann kijavítja Seifert pápakritikáját: Tett, ami “mindig jó”, nincs, de “mindig rossz”, van
2017. október 13. írta: Szerdahelyi Miklós

Spaemann kijavítja Seifert pápakritikáját: Tett, ami “mindig jó”, nincs, de “mindig rossz”, van

Robert Spaemann, maga is az Amoris Laetitia egyik legtekintélyesebb és egyik első kritikusa, egy interjúban, melyben Joseph Seifert  - kirugást érdemlő - Amoris kritikájáról kérdezték, talált benne helyreigazítani valót.

sp_se.png

Robert Spaemann és Joseph Seifert

A két neves filozófus, korábbi pápák személyes jó barátai és tanácsadói, tökéletesen egyetértenek az Amoris kritikájukban, többek között ez is kiderül az interjúból. Azonban Seifert egy, az Amoris kritikája szempontjából mellékes, állításában téved, és Spaemann erre hívja fel a figyelmet.

A nyilvános értekezés eme két neves filozófus között önmagában is érdekes, és azt hiszem jelentőséggel is bír a jelenlegi teológiai vitákat figyel, mivel megvilágítja a katolikus erkölcsteológia egy fontos igazságát, amivel kapcsolatban talán legtöbben összezavarodnának, ha megkérdeznék őket.   

Joseph Seifert a KV által lefordított dolgozatában azt a kérdést teszi fel, hogy amennyiben az Amoris egy állítása logikusan romba dönti a katolikus erkölcsteológia egészét, úgy nem kéne azt Ferenc pápának visszavonnia? Ahhoz, hogy megtudd, mi ez az állítás az Amorisban, olvasd el Seifert írását. Ebben szerepel azonban ez a mondat is, melyet Spaemann kifogásol:

Nem nyilvánvaló, hogy vannak olyan tettek, amelyek lényegüknél fogva mindig helytelenek, míg vannak más tettek, amelyek lényegüknél fogva mindig jók, indokoltak, vagy Isten akarta őket?

Speaman az interjúban, miután kifejti, hogy egyetért Seiferttel az Amoris kritikájában, hozzáteszi:

“Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy van egy hiba Seifert dolgozatában: olyan tettekről beszél, melyek – kontextustól függetlenül – mindig jók. Ezt a nézetet már Szent Tamás is cáfolta. És mindenki fel tud sorolni olyan tetteket, melyek mindig rosszak, de senki nem tud olyat, ami mindig jó. Érdemes Bohetiust szavait idézni, melyekre Tamás gyakran hivatkozik: “Bonum ex integra causa, malum ex quocumque defectu.” (“Egy tett jó, ha minden szempontból jó; rossz, ha bármilyen szempontból rossz”).

Ahogy Ferenc papa halálbüntetéssel kapcsolatos álláspontjára reagálva írtuk: Érdemes megértenünk ehhez a logikai keretrendszert (angolul értőknek ajánljuk ehhez a néhai William Smith atya fundamentális erkölcsteológia sorozatát). A katolikus erkölcstan szerint erkölcsi szempontból minden cselekedet három összetevős. Ezek:

- a cselekedet belső természete

- a cselekedet körülményei

- a cselekedet mögötti szándék.

A katolikus erkölcstan valamennyi erkölcstan közül a legszigorúbb ("Legyetek tökéletesek, miként a mennyei Atyátok is tökéletes!"): ha a három összetevőből akár csak az egyik is helytelen, úgy az egész cselekedet helytelen; helytelen cselekedet pedig katolikusok sohasem vállalhatnak fel.

De ez egyben azt is jelenti, hogy jó csak az, ami mindhárom szempontból jó, vagyis nincsenek önmagukban mindig jó tettek, mivel bármilyen külsőleg jónak tűnő tettet akár a szándék, akár a körülmények rosszá tehetik.

Szent Tamás Szent Pál Rómaiakhoz írt leveléhez fűzött kommentárjában azt írja, hogy a negítív elvek (tiltások) egyetemesen érvényesek minden helyzetre: a tiltások érvényesek semper ad semper (mindig és minden körülmények között). Semmilyen körülmények között nem rabolhat valaki, vagy paráználkodhat. A pozitív elvek ellenben noha érvényesek mindig (semper), a cselekvés jósága nem független a körülményektől (non ad semper).

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása