Két felszólításban foglaljuk össze a mai szentmise tanítását: „Jöjjetek az Úr lakomájához" – „Öltsétek magatokra Krisztust." Miután a zsidó nép nem fogadta el Isten meghívását, akkor a pogányokat is meghívta apostolai által. Mi is hivatalosak vagyunk oda, de menyegzői ruhában: azaz új emberré alakulva Krisztusban. Így lesz számunkra is üdvösség az Úr, amint az introitus tanítja.

A mai szentlecke alkalmával tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot: megtesszük-e, amire Szent Pál tanít. Ez a mi menyegzői ruhánk: csak ebben leszünk méltók az Úr asztalához járulni. A szentlecke arra tanít, hogy dolgozzunk. Ezt a tanítást kiegészíti a graduale: Imádkozzunk. A kettő együtt az igazi életszabály: „Ora et labora!" – „Imádkozzál és dolgozzál!"

A liturgiában minden részlet a mi okulásunkra van. Rólunk szól és nekünk szól a mai evangélium, hallgassuk ilyen lélekkel. És oly világos is a tanítása, hogy nem szorul magyarázatra. Isten meghívottja vagyok. Nekem ünneplő ruhában kell lennem!

Szentlecke. Atyámfiai: Öltözzetek új emberré, ki Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Annakokáért elhagyván a hazudságot, kiki szóljon igazat felebarátjával; mert egymásnak tagjai vagyunk. Haragudván, ne vétkezzetek; a nap ne szálljon le haragotok fölött. Ne adjatok helyet az ördögnek. A ki lopott, már ne lopjon, hanem inkább munkálkodjék kezeivel, azt dolgozván, a mi jó, hogy legyen miből adni a szűkölködőnek. (Ef 4,23-28)

Evangélium. Abban az időben: Jézus példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a farizeusokhoz, mondván: Hasonló mennyeknek országa egy királyemberhez, ki menyekzőt szerze fiának. És elküldé szolgáit, hogy a hivatalosakat híják meg a menyekzőre; de nem akarának eljőni. Ismét más szolgákat külde, mondván: Mondjátok meg a hivatalosaknak: Ime elkészítettem ebédemet, tulkaim a hizlalt állataim meg vannak ölve, és minden kész; jőjetek a menyekzőre. Azok pedig elmulasztván, elmenének, némelyik majorjába, némelyik pedig keresete után. A többiek pedig megfogák az ő szolgáit, és szidalmakkal illetvén, megölék. Hallván ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, elveszté ama gyilkosokat, és azok városát felgyujtá. Akkor mondá szolgáinak: A menyekző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók. Menjetek ki tehát az útfelekre, és a kiket találtok, mind híjátok a menyekzőre. És kimenvén szolgái az utakra, összegyüjték mind a kiket találtak, roszakat és jókat, és betelék a menyekzős ház letelepűltekkel. Beméne pedig a király, hogy lássa a letelepűlteket, és láta ott egy embert, ki nem volt menyekzős ruhába öltözve. És mondá neki: Barátom! hogy jöttél ide be, menyekzős ruhád nem lévén? Amaz pedig elnémúla. Akkor mondá a király a szolgáknak: Megkötözvén kezeit és lábait, vessétek őt a külső sötétségre; ott leszen sírás és fogak csikorgatása. Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. (Mt 22,1-14)