Megérkezett a lengyel püspöki kar hivatalos útmutatása az Amoris Laetitiához
2017. október 20. írta: Katolikus Válasz

Megérkezett a lengyel püspöki kar hivatalos útmutatása az Amoris Laetitiához

Az újraházasodott elváltak állapota lehetetlenné teszi számukra a szentáldozást

polish_bishops_conference_810_500_55_s_c1.jpgHivatalos püspökkari iránymutatást állított össze a lengyel püspöki konferencia Ferenc pápa Amoris Laetitia apostoli buzdításának gyakorlatba ültetéséhez. A lengyel püspökök a dokumentumukban kiálltak a katolikus tanítás mellett abban, hogy a polgári úton újraházasodott (életvitelszerűen házasságtörésben lévő) elvált híveket az állapotuk megakadályozza, hogy Oltáriszentségben részesüljenek.

Az iránymutatás, amelyet a püspökök a múlt héten Lublinban tartott általános gyűlésükre készítettek, világossá teszi, hogy Ferenc pápa tanítását a rendezetlen együttélésekben élő párok "kíséréséről" a korábbi katolikus tanítással összhangban kell értelmezni. Az útmutatót a püspöki kar nem küldte még szét, de az olasz La Nuova Bussola Quotidiana lap már közölt belőle részleteket.

A dokumentum tartalma nem jelent meglepetést annak fényében, hogy a püspöki kar már a június elején tartott általános gyűlése után világossá tette, hogy a kérdésben az Egyház korábbi tanítását követik. Akkor a lengyel püspökök azt is meghirdették, hogy az ősszel tartandó következő általános gyűlésükön tovább fogják tárgyalni a kérdést, aminek végén konkrét iránymutatást is kiadnak majd.

A most megalkotott dokumentum nyíltan kijelenti, hogy azok a katolikusok, akik szentségi házasságot kötöttek, majd egy másik együttélésbe tértek át (akár informálisan, akár polgári szertartással megerősítve), olyan állapotban vannak, amely "megakadályozza őket abban, hogy feloldozásban és Oltárszentségben részesüljenek".

"Az Egyház újra megerősíti azt a Szentírásra alapozott gyakorlatát, hogy nem engedi eucharisztikus közösségbe azokat az elvált személyeket, akik új házasságot kötöttek. Onnantól [ugyanis] alkalmatlanná teszi őket a vételre a tény, hogy a helyzetük és életállapotuk objektíve ellentmond a Krisztus és az Egyház közötti szeretetegységnek, amit az Oltáriszentség kifejez és megvalósít." - írják a lengyel püspökök az útmutatásukban.

"A házasságtörés bűnében való megmaradás megakadályozza őket abban, hogy feloldozásban és Oltáriszentségben részesüljenek." - teszik hozzá.

Az útmutató külön foglalkozik azzal a kérdéssel is is, hogy a rendezetlen együttélésben lévők hiteles "kísérése" milyen formában kell, hogy megtörténjen. A dokumentum bátorítja a papokat arra, hogy azokat az együttélő párokat, akik számára a szentségi házasság lehetősége még fennáll, vezessék "az Evangélium teljes elfogadására, a házasságra való felkészültségre, és ha lehetséges, az addig is gyakorolt tisztaságra és különélésre".

Azoknak a katolikus pároknak a kísérése, akiket szentségi helyett csak polgári házasság köt össze, de nincs törvényes akadály a szentségi házasság megkötésére, "türelemmel, de a szentségekhez való hozzáférés nélkül" kell, hogy történjen.

Az olyan újraházasodott katolikusok, akiknek például közös gyermek miatt nem lehetséges a különválás, és akik "őszinte bűnbánatot gyakorolnak, és a gyóntató előtt a teljes önmegtartóztatás, azaz a nemi érintkezéstől való tartózkodás mellett döntenek, részesülhetnek szentségi feloldozásban és Oltáriszentségben", feltéve, hogy ennek kivitelezésében a pár és a lelkipásztor kerülik a botránykeltést.

A lengyel püspökök a tanításukat Szent II. János Pál pápa Familiaris Consortio és XVI. Benedek pápa Sacramentum Caritatis apostoli buzdításaiból, valamint a Hittani Kongregáció 1994-ben kiadott, püspököknek szóló körleveléből vett hivatkozásokkal támasztják alá.

A lengyel püspökök mostani útmutatása közel másfél évvel az Amoris Laetitia apostoli buzdítás kiadása után született. Püspökkari szinten ezidáig Málta, Németország, Belgium, és Brazília püspöki konferenciái adtak ki különféle, egymásnak és esetenként a katolikus tanításnak is ellentmondó értelmezéseket az Amoris Laetitiához.

Míg Máltán, Németországban, és Belgiumban az újraházasodott elváltak eltérő feltételekkel, de járulhatnak szentáldozáshoz, addig Lengyelországban immár püspökkari dokumentummal megerősítve, Afrikában pedig az áldoztatás lehetőségét fel sem vetve, továbbra sem tehetik ezt meg. A brazil püspöki kar útmutatása a "spektrum" egyfajta középutas próbálkozásának számít, más országokban pedig gyakran egyházmegyénként lett eltérő az Amoris Laetitia kiadása óta, hogy a házasságtörés hol számít a szentségekhez járulást megakadályozó súlyos bűnnek, és hol csupán mérlegelendő és "lelkiismereti döntéssel" átléphető körülménynek.


Fokozódó "reformok" és válság az Egyházban

Az Amoris Laetitiát övező viták egyik gyökere az, hogy az Egyház a házasságtörést mostanáig a belső természete (azaz a körülményektől és szándéktól függetlenül) bűnös cselekedetnek ismerte el. Ferenc pápa az apostoli buzdításába foglalt tanításával azonban amellett foglalt állást, hogy a házasságtörést csak a körülmények és a szándék teszik bűnössé, amelyek ezáltal egy lelkipásztor bevonásával ún. "belső fórumon" tisztázhatók, adott esetekben a szentségekhez is utat nyitva.

Az új tanításon meghökkenve jutott az Egyház négy bíborosa is arra, hogy Ferenc pápát egy hagyományos beadványformában, egy ún. "dubiában" kérdezzék többek között arról, hogy az Egyház tanításában teljesen megszűnt-e a "belső természete alapján bűnös" erkölcsi kategória. Ferenc pápa, legitim de példátlan módon, a dubiára nem válaszolt. A bíborosok erre szintén legitim de példátlan módon a dubia levelüket nyilvánosságra hozták, a hívek eligazítására.

A Szentatya ugyanakkor az azóta eltelt időben világossá tette, hogy nagyonis úgy gondolja, hogy léteznek a belső természetük alapján bűnös cselekedetek. Miközben az Egyház Ferenc pápaságáig a halálbüntetés alkalmazását és a háborúban való részvételt is olyan cselekedetekként tartotta számon, amelyek a körülmények és a szándék miatt lehetnek bűnösek (de a belső természetük alapján még nem azok), addig Ferenc pápa határozottan amellett foglalt állást, hogy mindkettő valójában a belső természete szerint bűnös, az Egyház pedig tévedett és hatalmi szempontokat szolgált, amikor mostanáig csak a körülményektől és szándéktól függőnek hirdette ezek bűnösségét. Míg a házasságtörés átminősítését az Amoris Laetitia apostoli buzdítás nyitotta meg, addig a halálbüntetés és a háború átminősítését Ferenc pápa egyenesen a Katolikus Egyház Katekizmusának átírásával szeretné megvalósítani.

A halálbüntetés és háborúskodás átminősítései a pápai reformtörekvések új frontjainak számítanak. Az Amoris Laetitia vitája a világos pápai válaszok hiányában azonban mostanra odáig jutott, hogy papok és teológusok a pápai tanítás "filiális korrekcióját" is kiadták. A korrekcióban való részvételre a kezdeményezők bíborosokat szándékosan nem kértek fel. Szintén a válaszok hiányában ugyanis bíborosoktól "formális korrekció" várható. A Szentatya minden tiszteletteljes kérés ellenére továbbra sem hajlandó választ adni a tisztázó kérdésekre, azokról csak szűk "baráti" körben nyilatkozik. Az Amoris Laetitia tisztázó vitáját tovább nehezítő "félelem légköréről" legutóbb a Catholic Herald közölt összefoglalót, amelyet Gerhard Müller, a Hittani Kongregáció leváltott prefektusa a magazinnak nyilatkozva, és tőle függetlenül is megerősített.

Mindeközben hasonló fogalmi átminősítések indultak meg az Egyházban például az életvédelem területén is. A Ferenc pápa által előbb megszüntetett, majd újraalapított Pápai Életvédő Akadémia mindössze néhány hete nyilvánította ki, hogy az "életvédelem" fogalmába a továbbiakban a környezetvédelem, a migráció, és a fegyverkontroll témaköreit is beleértik.

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr4713038422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Magdolna Magdolna 2017.10.20. 20:09:41

Maximálisan korrekt megnyilatkozas! Vajon a magyar püspöki kar készül-e ezügyben iránymutatást adni?