A Magyar Kurír, az Amoris Laetita és Müller bíboros. Kritika
2017. november 09. írta: Szerdahelyi Miklós

A Magyar Kurír, az Amoris Laetita és Müller bíboros. Kritika

Az Amoris félremagyarázza a katolikus tanítást, ezért Müller bíboros félremagyarázza az Amorist és annak kontextusát, hogy a tanítást védje, a Magyar Kurír pedig félremagyarázza Müller bíborost, hogy a pápát védje, aki az Amorisért felelős.

kurir_muller.png

A magyar egyház óvatos az Amoris és az újraházasodottak szentségekhez járulásának kérdésében. Korábbi nyilatkozatok alapján Erdő Péter és más püspökök is a Familiaris Consortioban (FC) megfogalmazott hagyományos álláspontra helyezkedtek az Amoris értelmezésükben, miszerint az újraházasodottak, ha szétválni komoly okok miatt  nem is tudnak, csak abban az esetben járulhatnak szentségekhez, ha testi tisztaságban élnek - ezáltal tiszteletben tartják érvényes házasságukat, illetve kilépnek a házasságtörés életállapotából. Magyarországon mindössze néhány elhajló papi hang védi nyilvánosan a Kasper-javaslatként ismert laxista álláspontot, ami szerint Ferenc pápa Amoris Laetitia apostoli buzdítása immár lehetővé teszi, hogy a házasságon kívüli szexuális kapcsolat ellenére is valaki szentségekhez járuljon.

A Magyar Kurír ennek megfelelően szintén óvatosan kezelte, szinte kerülte a témát, noha a katolikus világsajtóban ez a legfőbb vita, immár évek óta. A mutatvány azonban, hogy a szellemet a palackban tartsák, nem reális, mivel a palack nyitva van: a magyar közvélemény kapcsolatban áll a külfölddel, és egyes magyar katolikusok (mi több, köztük papok) gondolkodása is nyitott olyan kérdésekben, melyeket az igazságnak megfelelően már lezárt az Egyház, vagy akár maga Jézus.

A mutatvány fő része a magyar egyházi vezetés részéről nem volt más, mint a Gerhard Müllerre való hivatkozás: egy rövid összefoglaló mondatra, melyet a bíboros akkor még a Hittani Kongregáció prefektusaként tett: az Amoris folytonosságban áll a hagyománnyal, semmi nem változott az újraházasodottak kérdésében. A Kurír ezt cikkben meg is jelentette, majd a világegyházban folyó, modern időkben soha nem látott vita ellenére is a "minden szép, minden jó" imázs ápolásának szentelte karaktereit. Müller bíboros, vagy mások épp csak akkor lettek előcitálva, ha kritikusak voltak az Amoris kritikusaival szemben, majd Müller maga is, a saját Amoris és Ferenc pápa kritikájával együtt vissza lett dugva a palackba, mint olyasvalami, ami nem tartozik a magyarokra. (Tudják, a nagykorú, érett keresztényekre, ugyanazokra, akiknek a lelkiismeretére lehet bízni, hogy eldöntsék vajon második polgári házasságuk-e az igazi Isten előtt).

Müller bíboros álláspontjáról azt érdemes tudni, hogy egyszerre igyekszik menteni Ferenc pápa becsületét, az Amoris integritását, és a katolikus tanítás igazságait. A tőle sokat hallott formula, miszerint "az Amoris folytonosságban áll a hagyománnyal", azonban szintén két értelmezésnek örvend.

A kasperi-liberális értelmezés szerint ugyanis maga az újraházasodott elváltak áldoztatása csupán a korunk kihívásaihoz illő természetes továbbfejlődése az Egyház tanításának, ahol folytonosság alatt nem a tanítás betűje szerinti egyezést, hanem annak megváltozásában fennálló folytonosságot kell érteni. E logika szerint az Egyház eddigi tanítását az Amorisba foglalt új tanítás fényében kell (át)értelmezni, és az Amoris így kerül összhangba pl. Szent II. János Pál FC buzdításának 84. pontjával, ami pedig kategorikusan tiltást fogalmaz meg az újraházasodottak áldozásával kapcsolatban.

Ezzel szemben Müller bíboros ennek épp az ellenkezőjét állítja: ti. azt, hogy az Amorist kell a hagyomány fényében értelmezni. Müller bíboros, az Amoris mentegetését azokkal szemben, akik kritikusak Ferenc pápa sokértelmű szövege kapcsán, az autentikus hagyománnyal való folytonosság jegyében teszi; így ő nem a hagyományt, hanem az Amoris Laetitia szemünk előtt zajló történetét kénytelen meghamisítani, mintha az nem megvezetett szinódusokon a félreérthetőség jegyében született volna, és mintha Ferenc pápa nem jelezte volna már elégszer, hogy a szöveg milyen olvasatát támogatja.

Így áll elő ez a "senkinek nincs igaza helyzet", hogy az Amoris félremagyarázza a katolikus tanítást, ezért Müller bíboros félremagyarázza az Amorist és annak kontextusát, hogy a tanítást védje, a Magyar Kurír pedig félremagyarázza Müller bíborost, hogy a pápát védje, aki az Amorisért felelős.

Mindazon által Müller bíboros, az elmúlt évben is sokszor, megfogalmazta annak lehetetlenségét, hogy az újraházasodottak önmegtartóztatás nélkül szentségekhez járuljanak. Ezeket a nyilatkozatokat a Magyar Kurír nem hogy nem fordította le, de még összefoglalókat sem vett át róluk más oldalaktól. A magyar egyház félhivatalos lapja részéről kihagyott interjúk és cikkek szerencsére megjelenhettek a Katolikus Válaszon:

Katolikus Válasz/Müller (link a cikkekhez):

Nagyinterjú a Hittani Kongregáció leváltott prefektusával - Első rész

Nagyinterjú a Hittani Kongregáció leváltott prefektusával - Második rész

Müller bíboros: A hithű teológusokat nem szabadna megbüntetni

Müller bíboros egy bíborosi csoport felállítását javasolja, akik megválaszolnák a dubiát és a filiális korrekciót

Müller bíboros: A hatalom elsőbbséget kapott a keresztény hittel szemben a Vatikánban

Müller bíboros: "Nem értem, miért nincs párbeszéd"

Müller bíboros: "Hidakra van szükség, hogy megakadályozzuk az egyházszakadást."

Müller bíboros az Amoris Laetitia vitához: "A bűnbánat, bűnvallás, és jóvátétel előfeltételei az Oltáriszentség vételének"

Müller-Arroyo interjú: az igazságért nem kell elnézést kérnünk, és szokjunk hozzá a kognitív disszonanciához

Müller bíboros az Amoris Laetitiáról és más aktualitásokról

Müller bíboros új interjúkötetben védi a katolikus hitet

A múlt héten azonban, a Kurír ismét célszerűnek találta, hogy a La Stampa lapban megjelent hosszas Müller-szöveget, mely egy méghosszabb (még meg nem jelent) könyv előszavának a kivonata, egy nyúlfarknyi német összefoglaló alapján felhasználja arra, hogy az Amoris kritikusait pellengérre állítsa.

A Kurír cikk Müller szavait úgy mutatja be, mintha "az Amoris folytonosságban áll a hagyománnyal" azt jelentené, hogy az újraházasodottak szentségekhez járulhatnának szexuális kapcsolatuk felfüggesztése nélkül is, holott ez nem a Müller szöveg egyértelmű olvasata, sőt Müller bíboros terjedelmes mennyiségű korábbi nyilatkozatai alapján ebben a témában, még csak valószínű olvasata sem. Sőt a kérdést a mai napon maga Müller bíboros tisztázta egy új interjúban, hogy találgatnia senkinek ne kelljen. A fordítás a Katolikus válaszon már olvasható:

Müller bíboros: "Sohasem említettem kivételeket" az újraházasodottak bűnbánati kötelezettsége alól

Ettől független ám hasonlóan jelentős probléma, hogy a Magyar Kurír valótlanságot terjeszt (ismételten), amikor saját korábbi Kurír cikkre hivatkozva azt állítja újra, hogy a Correctio Filialis aláírói eretnekséggel vádolnák a pápát. Amint azt már akkor is megírtuk: ez "nem igaz. A levél tiszteletteljes hangon annyit állít, hogy Ferenc pápa eretnekségek terjedését segítette elő. A Correctio Filialis azt is nyíltan kimondja, hogy az aláírók nem tartják feladatuknak eldönteni, hogy Ferenc pápa részéről "az eretnekség bűne elkövetésre került-e", a pápa vétkességéről pedig nem közölnek "semmilyen ítéletet".

Amint azt már szeptember 26-i Facebook bejegyzésünkben is megörökítettük:

Két kép, négy nap differencia. (#FAKE NEWS)

mk.png

       

 

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr5713197254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.