A Catholic Culture azt írja, hogy "Sarah bíborosnak szemrehányást téve a pápa ellentmond saját magának. Ferenc pápa ismét bejelentett egy változtatást a kánonjogban – anélkül, hogy változtatott volna a kánonojogon".
Phil Lawler, a CatholicCulture újságírója nem azt vitatja, hogy Ferenc pápa a Magnum Principium kezdetű motu propriójában megváltoztatta a 838. kánont - ezt nyilvánvalóan megtette -, hanem azt, hogy a Sarah bíborosnak írt levelében Ferenc pápa mit állít. - KV szerk.
Alábbiakban Phil Lawler ezeket az észrevételeket fűzi Ferenc pápa Sarah bíboroshoz intézett nyílt leveléhez:
Sarah bíboroshoz intézett levelében, amelyet október 22-én tettek közzé, a pápa azt írja, hogy a Liturgiam Authenticam néhány rendelkezését “hatályon kívül helyezte” és az egész 2001-es dokumentumot “gondosan újra kell fogalmazni”. Senki sem kérdőjelezi meg a pápa tekintélyét, hogy módosítson, vagy éppen semmissé nyilvánítson egy korábbi vatikáni dokumentumot. De valójában nem módosította vagy nem nyilvánította semmisnek a Liturgiam Authenticam instrukciót. Éppen ellenkezőleg, a liturgikus fordításokról szóló legutóbbi dokumentumában [a Magnum Principiumban - szerk.] bejelentette, hogy a létező vatikáni dokumentumok “továbbra is általános irányvonalak szintjén maradnak, és amennyire csak lehetséges, a liturgikus bizottságoknak követniük kell azokat, mint a legmegfelelőbb eszközöket...”
Tehát a pápa azt mondja a fordítóknak, hogy követniük kell a Liturgiam Authenticam útmutatását, de a dokumentum néhány részét (nem jelöli meg, hogy melyik részekről van szó) hatályon kívül helyezte és az egészet újra kell fogalmazni. Akkor tehát milyen útmutatásokat követhetnek megbízhatóan a vatikáni instrukcióból? Nem sokat; saját magukra kell hagyatkozniuk.
Az igazat megvallva, Sarah bíboroshoz írt levelében a pápa javasolja saját hármas szempontját a liturgikus fordításhoz:
- Azt mondja, hogy hűségesnek kell lenniük a latin eredetihez. Rendben; ez a Liturgiam Authenticam alapvető tanulsága.
- Azután hűségesnek kell lenniük ahhoz a nyelvhez, amelyre fordítanak. Ezt eléggé nehezen lehet értelmezni, de úgy tűnik, azt jelenti, hogy egy angol fordítást elegáns, nyelvtanilag helyes angolra kell áttenni. Rendben.
- Végül a pápa azt mondja, hogy a fordításnak hűségesnek kell lennie a hallgatóság értelmi felfogásához. Itt a pápai „irányelv” egyáltalán nem mutat irányt. Egy szöveg megértését a fordítás teszi lehetővé. Mi – olvasók vagy hallgatók – nem tudhatjuk, hogy a fordító hűséges volt-e a mi értelmi felfogásunkhoz, csak akkor, ha ismerjük az eredeti nyelvet és saját magunk ellenőrizzük a fordítást. Mi csak azt tudhatjuk, hogy a fordító hűséges az ő saját értelmezéséhez; ki vagyunk neki szolgáltatva.
A Liturgiam Authenticam a katolikus világi híveknek azt a bizonyosságot adta, hogy bármilyen új liturgikus fordításban a lehető legpontosabb megközelítését halljuk annak a szövegnek, amelyet az egyetemes egyház állított össze és hagyott jóvá – nem pusztán egy „dinamikus megfelelője” annak, amit egy ambiciózus fordító - fordítók gondolt(ak), hogy nekünk azt kell a szövegből kiértenünk. Ez a bizonyosság lett most hatályon kívül helyezve?
