"A közelmúltban kisebbfajta botrány támadt abból, hogy a pesti jezsuiták templomában a szertartás alatt egy indiai pap félmeztelenül táncolt, sőt ugyanígy misézett." - írja Szőnyi Szilárd a Válasz.hu-n. Majd beszámol arról, hogy "a jezsuiták 'A szív' című havilapjának novemberi számában Horváth Árpád, az eseménynek helyet adó pesti Jézus Szíve templom igazgatója tisztázza a történteket".

Szőnyi Szilárd idézi Horváth Árpádot az "A Szív" magazinból (a vastagbetűs kiemelések tőlem):

Saju atya felszentelt katolikus pap, tehát nem hindu személyként és nem laikusként állt a katolikus szentmisén az oltárnál. A mise ezért mindenképpen érvényes volt, mindezzel együtt azonban el kell mondani: itt bizony súlyos liturgikus szabálysértés történt. Nem véletlenül alakulnak ki egy vallási közösség életében az évszázadok során liturgikus hagyományok, szokások, sőt előírások is, hogy hogyan helyes, hogyan illő és hogyan kell ünnepelni a szertartásainkat. Az esemény után az Esztergom-budapesti Főegyházmegye főpásztora, Erdő Péter bíboros úr fel is hívta a pesti jezsuita templom igazgatójának figyelmét arra, hogy a történtek ellenkeznek a Római Misekönyv Általános rendelkezéseinek több pontjával (337., 342., 344), amelyek világosan kimondják, hogy a szentmise alkalmával a papnak fehér albába (lepelszerű öltözékbe) és stóla fölé felvett kazulába (miseruhába) kell öltöznie. Mivel hazánkban ettől eltérő határozat nincsen, és a nevezett indiai atya öltözéke nem felelt meg az itteni igényeknek és szokásoknak (ÁR 342), a főpásztor nyomatékosan felkéri a templom felelős lelkipásztorát (CIC 562), „hogy a továbbiakban ilyen jellegű misézésre és koncelebrációra ne adjon alkalmat"

Horváth Árpád szerint "a Saju atyáról készült fotók alatt szinte kizárólag lincshangulatra emlékeztető bejegyzések” voltak, ám Szőnyi Szilárd szerint cikkében kitér arra is, hogy megköszönje "azok figyelmét, akik megrökönyödve bár, de a megértés és a párbeszéd szándékával követik a rend tevékenységét".

Végül Szőnyi a jezsuiták szerethetőségének hangsúlyozásával fejezi be cikkét, és az eset tanulságaként  leszögezi, hogy "az őszinte önkritika terén mások is tanulhatnának tőlük".

Az "A Szív" magazin cikkéről megosztott információkat köszönjük Szőnyi Szilárdnak! Azt gondolom, ez az eset több ember jogos felháborodását okozta, mint ahányan olvasói a jezsuita magazinnak, így értékes, hogy a "súlyos liturgikus szabálysértés" elismeréséről szóló hírt a Válasz.hu interneten is elérhető formában terjeszti. Szőnyi Szilárd helyzetértékelésével azonban szitén sokan nem fognak egyetérteni.

Kezdjük azzal, hogy vajon példaértékű tett-e, amiből "mások is tanulhatnak", ha a magyar egyház legfőbb pásztorának "nyomatékos kérésére" szerzetes papok elismerik, hogy nyilvánvaló és botrányt kiváltó liturgikus visszaéléseket követtek el - amelyekre való figyelmeztetésektől tele volt a jezsuiták Facebook oldala?

A másik fontos tény, ami nem támasztja alá Szőnyi Szilárd narratíváját a jezsuiták "őszinte önkritikáját" illetően, hogy nem igaz az, hogy "szinte kizárólag lincshangulatra emlékeztető" hozzászólások álltak Saju atya félmeztelenül koncelebráló képe alatt. A Katolikus Válasz kifejezetten kérte olvasóit, hogy mondják el véleményüket, és közülük sokan teljesen korrekt stílusban és hangvétellel ezt meg is tették (ezúton is köszönet NEKIK!).

Nem szeretnék más látszatot kelteni, mint a teljes igazság, azáltal, hogy csak azt javítom, ami ferdítés a Szív cikkben. Valóban olvashatók otromba, igazságtalan kommentek is. Ezeket a jezsuitákkal együtt sérelmezem. Voltak továbbá jószerivel megfelelő hangnemben megfogalmazott támadások és élcelődések a jezsuiták visszaélése miatt, melyek jogosak, és melyeket a jezsuiták aligha kérhetnek ki maguknak. Végül, és elsősorban, voltak érdemi válasz nélkül hagyott kérdések, és tiszteletteljes elmarasztalások. 

Az, hogy a pesti jezsuiták köszönik "azok figyelmét, akik... a párbeszéd szándékával" szóltak hozzá a Saju-jelenséghez, nevetséges annak tükrében, hogy közülük egy sem lett komolyan véve (némelyik magas lóról kigúnyolva lett inkább a jezsuita admin által), noha lényegében ugyanazt kérték számon, amit Erdő Péter bíboros atya is megtett. (A kommentek itt olvashatók).

Ki tudja, hogy a sok magyar hithű katolikus nélkül, akik készek voltak hallatni is hangjukat, hogy nyilvánvalóvá tegyenek egy botrányt, az ügy Erdő Péter bíboros úr tudomására jutott volna-e? Büszkék vagyunk azokra az olvasóinkra, akik a Facebookon közzétett kérésünkre ellátogattak a jezsuita templom Facebook oldalára, és tiszteletteljesen elítélték a liturgikus szabályok semmibevételét!

Bár ott tartanánk, hogy az igazság világos kimondása elég a helyesbítéshez! Ám ez az eset arról árulkodik, hogy a pesti jezsuiták egyelőre még az erőből értenek: Erdő Péter bíboros atya kiigazítását már nem vehették semmibe. A párbeszédhez, amire a jezsuiták töretlenül büszkék, minimum az kell, hogy az egyszerű hívektől is elfogadják ugyanazt a nyilvánvaló igazságot, amelyet végül egy bíborosnak is ki kell mondania, hogy az lesöpörhetetlen és hatással bíró legyen. 

Sajnos a magyar jezsuiták távol vannak még attól, hogy akár csak egy korrekt eljárásért köszönetet lehessen mondani nekik. Ügyek is akadnak még, amiben a lelkek javára szükség lenne a helyesbítésükre - hallgathatnának többször is Erdő Péterre.  

 
Kapcsolódó cikkeink:
- Barsi Balázs: Amikor feltárulnak szívünk mélységei (Mi van a félmeztelenül táncoló és miséző indiai pappal kapcsolatos vélemények mélyén?)
- Szőnyi Szilárd nem vitatja a Katolikus Válasz létjogosultságát – ennél fontosabb dolgokat azonban igen