Megerősítette a Magyar Katolikus Püspöki Kar "félhivatalos" lapjaként számon tartott Magyar Kurír is, hogy Ferenc pápa Amoris Laetitia apostoli buzdítása valóban megnyitotta a lehetőséget érvényes szentségi házasságból kilépett, majd polgári úton újraházasodott párok számára, hogy szexuális önmegtartóztatás nélkül is szentáldozáshoz járulhassanak. A Magyar Kurír "jelentős újdonságként" számol be erről az olvasóinak.

A változásról egyelőre a magyar püspöki kar hivatalosan még nem nyilatkozott. Ugyanakkor Erdő Péter bíboros atya az eddigi nyilatkozataiban következetesen megerősítette, hogy ilyen "újdonság" az Egyházban nem lehetséges.

A Magyar Kurír a december 10-ei hírtudósításában beszámol arról az egy héttel korábbi hírről, hogy Ferenc pápa "hivatalos tanítóhivatali megnyilatkozás" rangjára emelte az argentin püspöki konferencia Buenos Aires-i régiója küldöttének 2016. szeptember 5-én küldött magánlevelét, valamint a régió püspökeinek az Amoris Laetitiához fűzött értelmezését. A Magyar Kurír e dokumentumok teljes magyar nyelvű fordításait is leközölte.

A Buenos Aires-i püspökök dokumentuma 5. és 6. pontjának magyar nyelvű fordítását tavaly szeptemberben a Katolikus Válasz is közzétette, mint amelyek nyílt ellentmondásban vannak az Egyháznak az újraházasodott elváltak áldoztathatóságára vonatkozó tanításával. E két pontról, azokat immár az Amoris Laetitia hivatalos értelmezéseként tárgyalva, a Magyar Kurír így fogalmaz (kiemelések tőlünk):

Az Amoris laetitia ... az újraházasodott elváltakkal kapcsolatban mégis jelentős újdonságot fogalmaz meg, jelesül azt, hogy bizonyos esetekben ők is járulhatnak a bűnbocsánat és az eucharisztia szentségéhez (ld. 5. kritérium), és a teljes önmegtartóztatást sem teszi kizárólagosan kötelezővé az új kapcsolatban (ld. 6. kritérium)

A Magyar Kurír saját fordításában a hivatkozott két pont ekképpen hangzik (kommentárt hozzájuk korábban ITT fűztünk):

5. Amikor egy pár konkrét körülményei megvalósíthatóvá teszik, különösen, ha mindketten járják a hit útját, fel lehet kínálni nekik az önmegtartóztatásban élés választását. Az Amoris laetitia tudatában van e választás nehézségeinek (vö. 329. lapalji jegyzet), és nyitva hagyja a bűnbocsánat szentségéhez járulás lehetőségét, ha valaki elbukik ezen a téren (vö. 364. lapalji jegyzet, Szent II. János Pál tanítása W. Baum bíboroshoz, 1996. márc. 22.).

6. Más, bonyolultabb körülmények között, és amikor nem lehet elnyerni a házasság semmisségének kinyilvánítását, előfordulhat, hogy az említett választás nem megvalósítható. Ennek ellenére, mégis lehetséges a megkülönböztetés útja. Ha arra a felismerésre jutunk, egy konkrét esetben, hogy léteznek korlátozó tényezők, amelyek csökkentik a felelősséget és a bűnösséget (vö. 301–302.), különösen akkor, amikor egy személy úgy látja, hogy újabb mulasztást követne el, és kárt okozna új kapcsolatában nevelt gyermekeinek, az Amoris laetitia megnyitja a bűnbocsánat és az eucharisztia szentségéhez járulás lehetőségét (vö. 336. és 351. lapalji jegyzet). Ezek lehetővé teszik neki, hogy a kegyelem erejével érettebbé váljon és fejlődjön.

Hasonlóan megengedő értelmezést az Amoris Laetitiához a máltai, a német, és a belga püspöki karok fűztek. Az Egyház eddigi tanítását az újraházasodott elváltak áldozásának lehetetlenségéről nyíltan a brazil és a lengyel püspöki kar erősítette meg. Az afrikai püspöki karok (köztük a ghánai) a kérdést meg sem nyitották, fenntartva benne az Egyház eddigi tanítását. Ahogy a helyzet tarthatatlanságáról az Amoris Laetitia tisztázását kérő egyik bíboros, Carlo Caffarra fogalmazott: "a helyzet az - milyen fájdalmas ezt látni! - hogy ami bűn Lengyelországban, az jó Németországban, és ami tilos a philadelphiai érsekség területén, az megengedett Máltán." Egyelőre nem tudni, hogy az immár hivatalossá vált pápai értelmezésnek ellentmondó püspökkari instrukcióknak mi lesz a sorsa.

A pápai értelmezés nemcsak egyes püspökök és püspökkarok instrukcióinak, de az Egyház korábbi tanításának is ellentmond. Az Egyház tanítóhivatalának eddigi vonatkozó, és részletes indoklással ellátott megnyilatkozásait a Katolikus Válasz az elmúlt hónapokban sorra idézte vagy hivatkozta:
- Szent II. János Pál pápa, Familiaris Consortio apostoli buzdítás, 84.
- Hittani Kongregáció: NEM az újraházasodott elváltak áldoztatására!
- Hittani Kongregáció: Válaszok a Kasper-javaslatra
- Szent II. János Pál pápa, Veritatis Splendor enciklika, 55-56.
- Hittani Kongregáció: "Méltónak lenni az Oltáriszentség vételére - Általános elvek"
- XVI. Benedek pápa, Sacramentum Caritatis apostoli buzdítás, 29.

Újdonság az is, hogy a "hiteles tanítóhivatali megnyilatkozás" minősítést eddig a hitről és erkölcsről hirdetett tanítások kaptak, nem a lelkipásztori gyakorlat rendelkezései. Ez erőteljesen azt sugallja, hogy maga Ferenc pápa a változtatást nem pusztán a lelkipásztori gyakorlatban, hanem az Egyház hitről és erkölcsről hirdetett tanításában képzeli el. Hasonló jelzést adott a Törvényszövegek Pápai Tanácsának elnöke, Francesco Coccopalmerio bíboros is, amikor e hét kedden úgy nyilatkozott: a Buenos Aires-i püspökök Amoris Laetitia értelmezése immár része "az Egyház hivatalos tanításainak".

Az Egyházi Törvénykönyv 752. kánonja alapján a katolikus híveknek a "hiteles tanítóhivatali megnyilatkozás" minősítést kapott dokumentumok tartalmát elvileg "az értelem és az akarat vallásos meghajlásával kell" fogadniuk, és "kerülniük kell" azt, ami azzal "nem egyezik meg".

Miután Ferenc pápa a rendelkezésével, hogy az Amoris Laetitiát értelmező - az Egyház korábbi, definitív tanításának ellentmondó - két dokumentumot "hiteles tanítóhivatali megnyilatkozás" rangra emelve megerősítette, immár nem kérdéses, hogy az Amoris Laetitiába foglalt tanításokkal szemben az Egyház egyes bíborosai formális korrekciót fognak kiadni. Ilyen lépés az Egyházban utoljára a középkorban történt - igaz, arra sem volt már évszázadok óta példa az Egyházban, hogy egy pápa valamely kérdésben minden korábbi tanítóhivatali megnyilatkozásnak ellentmondó tanítást közölt volna. Hogy a formális korrekció kiadása mikor történik majd meg, egyelőre nem ismert.