Tegnapi cikkünkben adtunk hírt arról, hogy Vincenzo Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke szerint a szexuálisan aktív újraházasodottak szentségekhez engedésének "forradalmát" nem is Ferenc pápa, hanem II. János Pál pápa kezdte. Ferenc pápát csupán elődje "legjobb értelmezőjének" nevezi, aki annak "sejtéseit" most explicit tanítássá teszi. Paglia érsek így fogalmazott:
Azt gondolom, hogy Ferenc pápa megértette, másoknál mélyebben, a Familiaris Consortio jelentőségét. Több, mint meggyőződésem ez. Megmondom miért: Ferenc pápa átvett és kiemelt bizonyos sejtéseket, amelyek a Familiaris Consortioban benne voltak, de nem igazán voltak rettentő figyelemfelkeltő módon kifejtve.
Tudok mondani egy világos példát: az újraházasodott elváltakét. Az igazi forradalom ebben nem Ferenc, hanem II. János Pál alatt történt, amit nem igazán értettünk még meg. Emlékeznie kell rá, hogy a [Familiaris Consortio] előtt nemcsak az volt, hogy az újraházasodott elváltak csupán nem részesülhettek szentáldozásban, hanem gyakorlatilag kiközösítettek és elűzöttek voltak. Kívülállók voltak. János Pál után mindenki a házon belülre került... Nem küldhetem őket csak úgy ki a teraszra!
Ebben az értelemben ragaszkodni akarok ahhoz, hogy II. János Pál legjobb értelmezője Ferenc pápa.
Korábban már bemutattam itt és itt, hogy II. János Pál tanításából nem következik az Amoris Laetita tanítása és annak a házasságon kívül megélt szexualitást elnéző értelmezései. Egy kategorikus tiltásban nem lehet benne a kivételek "sejtetése". A 6. parancs nem ismer kivételeket, így Paglia érseknek sem kellene.
Paglia érsek azonban ezt a sarkallatos kérdést kikerüli, és helyette az álláspontját azzal igyekszik hihetővé tenni, hogy azt állítja, hogy a "forradalom" nem is ez, ami most történik (II. János Pál szavainak kiforgatása, Isten parancsainak kiforgatása), hanem a "forradalom" a kiközösítés megszüntetése volt, amit ő a Familiaris Consortionak és II. János Pálnak tulajdonít. Így Paglia logikája szerint nem marad talaj azok lába alatt, akik II. János Pálra hivatkozva tiltakoznak Ferenc pápa újításaival szemben.
A baj csak az Paglia érsek érvelésével, hogy az újraházasodottak soha nem voltak kiközösítve az Egyházból. Jóhiszeműen feltételezhetnénk, hogy a "gyakorlatilag kiközösítettek és elűzöttek voltak" alatt Paglia érsek nem azt érti, amit ezek a szavak katolikus értelemben jelentenek, hanem csak arra céloz, hogy a közösség nem fogadta be őket. Ám így meg az érvelése nem bizonyít semmit.
Ha ugyanis arról van csak szó, hogy a közösségek meg sem próbálták integrálni az újraházasodottakat, ám ennek nem volt (márpedig nem volt) kánonjogi vagy tanításbéli alapja, akkor ezen II. János Pálnak nem is kellett változtatnia ahhoz, hogy azt javasolja, hogy az integrálásuk lehetséges, sőt szeretetbéli kötelességünk.
Egyesek szeretnék megtéveszteni az embereket azzal a logikával, hogy ha II. János Pál megtehette, akkor Ferenc is megteheti. Ám a helyzet sokkal inkább az, hogy II. János Pál nem tette, és Ferencnek sem kellene.
