2018. január 1. Az Úr körülmetéltetése és Karácsony nyolcada - Kiskarácsony
2018. január 01. írta: Katolikus Válasz

2018. január 1. Az Úr körülmetéltetése és Karácsony nyolcada - Kiskarácsony

II. oszt. duplex. — Parancsolt ünnep; Stációs templom: Sancta Maria trans Tiberim

jkku.jpgJulius Caesar naptárjavítása után lett január 1-e a polgári év kezdete. Erről azonban a liturgia nem emlékezik meg, – mindössze a 650 táján keletkezett silosi lectionarium nevezi „caput anni”-nak – hanem tárgya az Üdvözítő körülmetéltetése, (Luk. 2,21. – Gen. 17,10. és Lev. 12,3.) mely „alkalommal első csöppjeit önté azon szentséges vérének, mely majd kereszthalálakor patakként fog váltságunkért folyni” (Nagy Szent Leó)[1] és Karácsony nyolcada. A pogányok kicsapongásokkal ülték meg az év fordulatát, (Janus ünnep álarcos mulatságokkal) mely szokást az egyház nehéz és hosszú küzdelem után tudott csak megszüntetni.[2] Ravennában álarcos felvonulás és tánc volt e napon,[3] u. i. Galliában még a VI. században. Azért volt e napon külön mise is: „Prohibendum ab idolis”, mely még a Gelasianumban is föltalálható. A zsinatok megtiltották a keresztényeknek e mulatságokon való részvételt,[4] a püspökök pedig január 1-ét bűnbánati nappá tették és könyörgéseket (litaniae) tartattak a hívekkel a kicsapongások ellensúlyozására.[5] „Ezeken a napokon azért böjtölünk, hogy mialatt ők örvendenek, mi érettük sóhajtozzunk.” (Szent Ágoston: in Ps. 98.)[6] Mindazonáltal Rómában még a VIII. században is éjjeli utcai táncok dívtak, Franciaországban pedig a XII. században kiközösítéssel kellett megfenyegetni az ezen résztvevőket,[7] de nem járt az sem nagy eredménnyel, mert még a XV. században is nyomaira akadhatunk e bűnös mulatozásnak. Az e napon tartatni szokott „tripudium hypodiaconorum”-ról 1. Mihályfi: i. m. 125. o., Durandus azt mondja, hogy a fiatal alszerpapoknak ez az ünnepe azt akarja jelezni, hogy majdan nem lesz különbség öreg és fiatal között.[8]

Az egyház először Karácsony nyolcadát ünnepelte e napon és még a középkorban is ez az elnevezés „octava Domini” az általános.[9] A circumcisióról először az 576-i toursi zsinat emlékezik meg, („Isten irgalmával a körülmetéltetésről szóló szentmise mondatik,” can. 17.) Spanyolországban pedig Szent lzidorus Hispalensis[10] és szerepel már ez a név a Missale Gothicumban (VII. vagy VIII. század),[11] a bobbioi Sacramentariumban és a luxeuili lectionariumban.[12] A VII. században a reimsi ünnepkatalogus is e néven említi január 1-ét[13] és a 731 és 781 között keletkezett Nagy Károly kalendáriuma is circumcisio-ról beszél. A VIII. században már a görögök is ezen a néven ünneplik, miként ezt a konstantinápolyi kalendárium bizonyítja,[14] azonban Rómában csak a IX. században kezdik ezt az elnevezést használni.

Nyugaton a VIII. században még Jézus nevét is e napon ünnepelték, amit később elválasztottak az Újévtől és külön ünnepet szenteltek tiszteletére; azonkívül Jézus vérét (ma július 1-én) és Mária születését (ma szeptember 8-án). Ez utóbbinak nyoma a mai szertartásban is megvan, amennyiben a zsolozsma legtöbb karverse a boldogságos Szűzről szól.

Azáltal, hogy az édes Üdvözítő alávetette magát a törvény előírásának,[15] mely pedig reá nézve nem volt kötelező, példát adott az emberiségnek arra, amit később is oly szépen tanított: „nem jöttem fölbontani a törvényt vagy a prófétákat, hanem teljesíteni.” Az igazi keresztények mindig nagyon pontos teljesítői az egyházi és világi törvényeknek, még akkor is, ha azok nem éppen a legcélszerűbbek, mert tudják egyrészt, hogy nincsen hatalom, hanem csak Istentől, (Róm. 13,1.) másrészt pedig azt is meggondolják, hogy a rend fenntartása érdekében sokkal helyesebb teljesíteni a törvényt, mint azt bírálgatni. (Mt. 5,17.)

Oratio. Isten, ki a Boldogságos Máriának gyümölcsötadó szüzessége által az emberiséget az örök üdvösség ajándékában részesítetted, add meg nekünk, kérünk, hogy annak közbenjárását érezzük, aki által méltókká lettünk az élet szerzőjének, Jézus Krisztusnak befogadására. Aki veled...
_______________
[1] Sermo 12,3
[2] Sz. Ágoston: Sermo 198. c. 1. (M.L. 38, 1024.)
[3] Petrus Chryol.: Sermo 155.
[4] II. toursi zs. (567.) can. 17, 22; auxerresi zs. Can. 1. és a 650.-i roueni zsinat.
[5] IV. toledói zs. (633.) can. 11. (M.L. 81,478.); u.i. can. 2. böjtöt is rendel.
[6] M.L. 37, 1262.
[7] Bolondünnepnek nevezték el itt és bolond püspököt választottak. Odo párisi érsek 1199-ben Péter pápai bíboroskövet felszólítására kiközösítést helyez emiatt kilátásba.
[8] Rationale 164. o.
[9] Micrologus 39. (M.L. 151, 1007.); Honor. Aug.: Gemma animae 3,16. (M.L. 127, 647.); ugyanígy a Gregorianumban, Gelasianumban és N. Károly homiliáriumában (Paulus diac. 786-797 közt); 809.-I aacheni zs. Can. 19. stb.
[10] De off. I. 41. és Reg. Monach.
[11] M.L. 72.
[12] U. o. talán a VII. századból.
[13] Sonnatius püsp. (614-631) 20. statutuma. (M.L. 80, 446.)
[14] Itt Nagy szent Vazult is e napon tisztelik (halála napja).
[15] A körülmetélés jelentőségéről l. Scholtz: Die hl. Altertümer des Volkes Israel, 1868. II. 288.; Schäfer: Religiöse Altertümer 127.; Kortleitner: Archäologie 160.; Ploss: Geschichtliches und Ethnologisches über Knabenbeschneidung 1885.; Szekrényi Lajos: A bibliai régiségtudomány kézikönyve. Szeged 1890. II. 194. stb.

(Forrás: Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra. Szent István Társulat, Budapest, 1923. 65-68. old.)

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr3013538159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.