Kérdések Beer Miklós püspök új interjúja kapcsán
2018. január 11. írta: Szerdahelyi Miklós

Kérdések Beer Miklós püspök új interjúja kapcsán

Beer Miklós váci püspök december 29-én interjút adott a ZOOM-nak, melyben egyebek mellett a katolikus tanítást érintő kijelentéseket is tett. Ez önmagában mindig üdvözlendő egy püspök részéről, sajnálattal azonban Beer Miklós püspök úr mondatai kapcsán épp a katolikus tanítás alapján kell tisztázó kérdéseket feltennünk, hogy vajon mire is gondolhatott a püspök úr.

iszb-20171222-100-1024x682.jpg

Beer Miklós ezt mondja az interjúban a Ferenc pápával való ad limina találkozóra visszaemlékezve az elváltak, az elváltak és újraházasodottak (nb. először külön említi ezt a két csoportot, majd egy kalap alá veszi őket) és az Amoris Laetitia témakörében. 

"[Ferenc pápával] külön is beszéltünk a szolidaritásról, ami neki nagyon fontos témája, valamint a peremre kerültek helyzetéről. Utóbbi a zátonyra futott, válással végződő házasságokat jelentette ebben a beszélgetésben. Szerinte segítenünk kell ezeket a híveket is, megértéssel feléjük fordulnunk, és nem szabad a fafejű bürokráciát követnünk, amely szerint ezek az emberek nem vehetik magukhoz a szentségeket. Én nagyon bízom benne, hogy ez a folyamat, ami jelenleg is zajlik a témában, úgy fog végződni, hogy minden egyes ilyen válást külön-külön fog vizsgálni az egyház, mert nem lehet sablonokat és előre legyártott recepteket követni. Akik nem értik Ferenc pápát, azok a lelkiismeretük megnyugtatására paragrafusok mögé bújnak, hogy ne kelljen megtalálni az egyes helyzetekre a megoldást, és felelősen dönteni. Ha például egy férj veri a feleségét, és ezért a feleség elválik a férjétől, akkor miért kellene ettől a nőtől megtagadnunk a szentségeket? Hiszen ő áldozat. De az újraházasodottak esetéről is hasonló nyitottsággal kell gondolkodnunk, főleg akkor, ha gyermekek is vannak egy-egy ilyen családban."

Anélkül, hogy elhamarkodottan bármit is ténylegesen Ferenc pápának tulajdonítanék ezekből, mindenekelőtt arra lennék kíváncsi, vajon Beer Miklós püspök atya mire gondol, amikor ilyeneket mond? Érdekes körülmény, hogy Beer Miklós püspök első nyilatkozata az ad limina látogatásról, nem említi a ZOOM interjúban felbukkanó kérdéseket. Csak spekulálhatunk, hogy ennek mi az oka. Elfelejtette volna a püspök? Központilag le volt tiltva az újraházasodottak és az Amoris témája a Kurír interjúkban? Vagy a váci püspök ezt a témát csak most akarta elővenni (ezidáig soha nem nyilatkozott-e kérdésben, tudomásom szerint), hogy Ferenc pápa taníthivatali szintre emelte az Amoris Laetitiának egy téves értelmezését, ami egybevág a püspök véleményével? Visszakanyarodva az interjú tartalmához, felvetődik a kérdés, hogyan is kéne értenünk Beer Miklós szavait az elváltakkal kapcsolatban.

Egy barátom az interjút olvasva aggódva felhívott, hogy megkérdezze, a katolikusok szerint tényleg bűn-e egy asszonynak elhagyni az erőszakos férjét - mert ő erről még katolikus létére nem hallott -, és hogy tényleg így van-e, ahogy a püspök úr mondja.

"Nem." - feleltem - "Nincs így. A katolikus tanítás alapján ilyen helyzetben egy asszonynak nemcsak joga, de erkölcsi kötelessége a saját testi épsége védelmében akár külön is válni a bántalmazó házastársától.". Az Egyház ősidők óta ismeri az ágytól-asztaltól való elválasztás lehetőségét, ami indokolt esetben (pl. épp bántalmazás esetén) nem bűn a házasság ellen. Egyházi és szentségi értelemben viszont ez nem is válás - mint ahogy a polgári válás sem válás, csak annak látszata. Az asszony, noha a férjétől külön élve, annak mégis felesége marad mind szentségi, mind természetjogi értelemben. És a lényeg: ez önmagában nem akadálya az áldozásnak. Hacsak nincs a pakliban az asszony újraházasodása, amit Beer püspök úr nem említ az eset összefüggéseként. Ha pedig említené, nem lenne igaza abban, hogy az asszony áldozat mivolta miatt nem járulhat szentségekhez, egy újraházasodásban ugyanis már nem volna vétlen. Erdő Péter bíboros ezzel kapcsolatban korábban világosan fogalmazott, amikor azt mondta:

A bűn ebben az esetben nem kifejezetten az a magatartás, ami az első házasság felbontását idézte elő. Ami a kudarcot illeti, lehetséges, hogy mindkét fél egyenlően vétkes volt, bár nagyon gyakran mindketten csak bizonyos fokig felelősek. Tehát nem az első házasság kudarca, hanem a második kapcsolatban történő együttélés az, amely megakadályozza az Eucharisztiához való járulást.

Akárhogyis értelmezem, a Beer püspök úr kijelentése problémás és félrevezeti a jószándékú olvasót. Először is a püspök atya félreérthető úgy, mintha a felvázolt probléma az Egyház tanításában volna, amit most "bátor pásztorok" igyekeznek megváltoztatni - holott nincs így. Beer Miklós (és Ferenc pápa) javaslata a különválni kényszerülő áldozatok számára az ősi tanítással összhangban lévő jelenlegi gyakorlat. Semmi forradalmi nincs benne. Legfeljebb téves papi gyakorlatról beszélhetnénk.

És ha téves papi gyakorlatról beszél a püspök atya, úgy hol van olyan Magyarországon, hogy egy bántalmazott különvált nőtől megtagadják a szentségeket? Ha a váci egyházmegyében van pap, aki ezt teszi, akkor Beer püspök úrnak nem kell Ferenc pápa Amoris-vitáját az Egyházzal szemben végigvárnia, hanem a megyéspüspöki szolgálataként ellátogathat a papjához, és áttanulmányozhatja vele a középiskolás hittananyagot... Ha pedig ilyen nincs Magyaroszágon, akkor azt érdemes jelezni az olvasók számára, akiket félrevezet az, hogy magyar püspök ezt úgy meséli, mintha számára-számunkra ez egy aktuális kérdés volna.

Ha Beer püspök atya azt hiszi továbbá, hogy az Amoris-vita tétje az általa leírt helyzet, akkor még inkább ajánljuk a figyelmébe a Katolikus Választ, ahol az Amoris-vita lényeges állomásait végigkövettük. Mindenesetre abban, hogy összemossa az Amoris-vitát a bántalmazott, de újra nem házasodott asszony esetével - mintha bármelyiknek lenne jelentősége a másikra vonatkozóan - egyszerűen félrevezető.

Beer Mikós zárómondata az idézetben persze elárulja, hogy mit gondol az újraházasodottak szentségekhez járulásának kérdésében, a fent nevezettekben azonban nincs igaza, a pár- és közbeszéd pedig megkívánná, hogy az Amoris pártfogói ne irreleváns, mi több, hamis példákkal támasszák alá az álláspontjukat - vagy épp a pápa álláspontját.

Az interjú egy következő, tanítást érintő szakasza a keresztségre vonatkozik:

Ennek apropóján beszélgettünk [Ferenc pápával] a hátrányos helyzetűekről, köztük a cigányságról is, és nagyon érdekes gondolatokat osztott meg velünk a kettős mércével kapcsolatban. Szenvedélyesen mondta, hogy minden gyermeknek joga van elindulni az Isten útján, és hogy aki kéri a keresztséget, a mellé rögtön álljon oda a pap, fogja meg a kezét, és többé el ne engedje. A lelkipásztor beszélt belőle, és amikor mindenkit mondott, akkor mindenkit értett alatta.

Elképzelhető, hogy a magyar püspök itt csak tolmácsolja Ferenc pápa gondolatait, hiszen egyrészt Ferenc pápa sokat beszél erről, másrészt Magyarországon ez a kérdés sem aktuális. Magyarországon mindenkit megkeresztelnek, aki hittel kéri a keresztséget. Megismételhetném itt is, hogy ha van olyan pap a váci egyházmegyében, aki nem ezt teszi, akkor a püspök atya látogassa meg mielőbb egy beszélgetésre, mert a keresztség feltétele egyedül a hit, gyermekek esetében a szülők hite.

A lelkipásztornak mindig azon kell lennie, hogy Krisztus nyájába meghívja a plébániáján felbukkanó embereket, akiket, ha ők hittel kérik a keresztséget, nincs oka visszautasítani. Ellenben ha nem hittel kérik, hanem egyéb okok miatt, meglehet, hogy a lelkipásztori pedagógia diktálja a plébánosnak, hogy halassza el a kérést teljesítését, és időközben hittanórákat, katekumenátust, vagy személyes kísérést javasoljon a keresztelendő felnőttnek, vagy a keresztelendő gyermek szüleinek.  

A papi nőtlenségről az interjúban ez hangzik el:

- Akkor térjünk rá a papi nőtlenségre.

Ebben kevésbé vagyok konzervatív. Ábrándoztam arról, hogy még az én püspöki szolgálatom alatt nős férfiakat fogok pappá szentelni, de sajnos fogy az időm. Én abban hiszek nagyon, hogy tudunk venni megint egy fordulatot, és egy másik oldalról közelítjük meg a papi szolgálat kérdését. Amit eddig csináltunk és most is csinálunk, vagyis hogy gyerekeket beiskolázunk, és utána izgulunk, hogy nehogy szerelmesek legyenek, mert akkor nem lesz belőlük pap, az nem jó. Én keresnék olyan férfiakat, akik köztiszteletnek örvendenek, hitelesek és családosok, letettek valamit az asztalra a saját hivatásukban, szakmájukban, és hitükben felnőtt emberek. Őket szívem szerint odaállítanám a közösségek élére, ahogy a görög katolikusoknál, a protestánsoknál. Először nőjenek föl, aztán hívjuk meg őket a szolgálatra.

- Arra gondol, hogy ha egy fiatalember elhatározza, hogy pap lesz, akkor onnantól kezdve olyan dolgok fognak hiányozni az életéből, amik egyébként hozzátennének a lelki és pszichológiai fejlődéséhez?

Igen, mert szerintem jót tesz, ha valaki megtapasztalja a saját felnőtté válásáért és érettségéért való küzdelmet, ahogy az is jót tesz, ha ugyanez a hitével kapcsolatban megy végbe. Tehát én eltörölném a kötelező papi cölibátust, ugyanakkor a cölibátust magát szent eszménynek tartom, ezért azon az állásponton vagyok, hogy a papság számára legyen szabadon választható. Itt is karácsonyra volna szükség.

Nem világos számomra, hogy "a saját felnőtté válásáért és érettségéért való küzdelem" megtapasztalása miért szükségelteti a házasságot. A házasság és a benne való kitartás kétségkívül megérleli a személyiséget, de nem igaz, hogy kizárólag ez érleli meg, hiszen akkor a cölibátus nem "szent eszmény" volna, hanem egy önmagában való rossz dolog.

Amellett, hogy a cölibátus szent eszmény is, az Egyház evangéliumi alapon jobbnak is tartja a papi szolgálatot végző emberek számára, mint a házas életet. Nem tudni, hogy Beer Miklós püspök atya miért akar a kötelező "jobbról", fakultatív "jobbra" és választható "kevésbé jóra" váltani.

Mint ahogy Beer püspök úrnak, nekem sincsenek statisztikáim, de a józan ész azt súgja, hogy azok, akik a szemináriumban vagy esetleg már felszentelt papként kiugranak, mert akaratgyengeségből nem tudnak ellenállni a szerelemnek (noha valódi hivatásuk volt), olyan éretlenségről tesznek tanúságot, ami miatt eleve el sem szabadna jutniuk a felszentelésig. A szemináriumi spirituális atyák egyik feladata, hogy ezt felmérjék a növendékekben. Akik már papként ugranak ki, feltehetően a házasságukban is nehezen maradnának majd hűségesek, ha új "szerelem" tűnik fel a láthatáron.

Mind a cölibátusban, mind a házaséletben az elköteleződésnek ki kell állnia egy új szerelem csábítását. Ezért érzem én helytelennek a kiugrott (elköteleződési problémákkal küzdő) papok esetével indokolni (elköteleződésből jeles) nős férfiak pappászentelésének szükségességét. Almát narancsokkal hasonlítunk össze.

Igaza van Beer Miklós püspök úrnak, hogy nem jó azon "izgulnunk", hogy a "gyerekek", akik a papi pályára lépnek, "nehogy szerelmesek legyenek". Ellenben a házas férfiak felszentelésénél sokkal előremutatóbb lenne, ha a célt - elsősorban a püspökeink - úgy fogalmaznák meg, hogy a fiatalok szerelmeseivé váljanak Krisztus Egyházának.

A nős férfiak pappászentelésének kérdését épp Beer Miklós püspök atya korábbi nyilatkozatai alapján részletesebben is tárgyaltuk ezen a blogon:

Beer Miklós püspök úr szavai jogos tisztázó kérdéseket kell, hogy felvessenek a katolikus olvasókban, melyeket érdemes végigondolnia mindenkinek az előremutató párbeszéd érdekében.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rádai Gabi 2018.01.12. 11:38:13

Annyira szeretem a Katolikus Válasz kristálytiszta beszédét és igazságra törekvését. Olyan kevesen vannak ma, akiknek igen-igen, nem-nem a beszéde. Mindenütt a maszatolás, ferdítés, hazugság hazugság hátán - már az Egyházban is! A féligazság rosszabb, mint az egészen az!
Köszönöm!

Never 2018.01.12. 19:26:39

A püspök úr végre nyíltan beszélhetett, hiszen elérte az életkort. Innentől neki már nem kell lavíroznia különböző egyházpolitikai megfontolásokból. Több ilyen interjút, és több ilyen bátor kiállást! Remélem, még tényleg megéri, hogy viri probati szolgálhassanak papként a római katolikus egyházban is - ahogy azt már most is teszik a teljes mértékben egyenértékű és egyenrangú görögkatolikus egyházban (és valaki kérem magyarázza el, hogy a római papoknak miért nem szabad házasodni, ha a görög papok ugyanazokat a szentségeket kiszolgáltathatják nekem, rómainak is????)

sola józanész 2018.01.12. 21:29:10

Kedves cikkszerző úr!
Arra, hogy az újra házasodottaknak miért ne lehetne szentáldozáshoz járulni, nem ír érdemi érvet, csak egy magas polcon lévő, ám nem tévedhetetlen személytől hozz egy idézetet. (Erdő Pétertől)

sola józanész 2018.01.12. 22:15:00

Illetve papi nőtlenségnek ne keressünk általános példát a Hagyományban, mivel ilyen nincs. Ne is hivatkozzunk nagyon az evangéliumra, hiszen a cölibátus egy olyan lassan ezeréves történelmi intézmény, amit nem lenne baj ha a katolikus egyház le tudna vetkezni magáról. Amikor meghozták akkor az volt a helyes döntés, de mára az válik aktuálissá, amiről Beer püspök beszél. Állítása mellett szól még, hogy a papok száma nem elég magas és jobb lenne ha több pap lenne.
Ezt a reformot mellesleg Clunyben hozták meg a középkor második felében és nincs olyan evangéliumi eredete amiről a cikkszerző gondolt.
Azzal egyet tudok érteni, hogy egy pap is lehet teljes mértékben felnőtt ember, de ehhez hozzá kell tenni, hogy egy világi ember, pl egy apa valamiben sokkal hitelesebb tud lenni, mint egy pap.
Az ,,akaratgyengeségről " annyit, hogy részben felelősek a kiugrásban azok a papok vagy expapok akik ezt teszik, de valószínűleg ez azért is történhet meg, mert a papoknak nincs elég tudásuk a saját szexualitásukkal kapcsolatban, ezért amikor beleszeretnek egy nőbe azt vagy elnyomják vagy kiugranak. És ezt a tudást szerintem a szemináriumban kéne megszerezniük...

sola józanész 2018.01.12. 22:19:37

@Never: első kérdésedre a válasz: A történelem már volt arra példa, hogy katolikus férfiak bizonyos papi feladatokat elláttak és most ez azért nincs így mert drága egyházunk borzasztó lassan újítja meg magát. :(

Never 2018.01.13. 08:47:26

@sola józanész: Teljesen egyetértek azzal amit leír. Sajnos érdemi vita ebben nem alakul ki az egyház körül, a magyar egyház berkein belül pedig megpróbálják ezt elnyomni és bagatellizálni (és majd oda jutnak mint Belgium, ahol a papok átlagéletkora 70 felett van...)

Tapsihapsi 2018.01.14. 14:11:00

Ha valahol, akkor pontosan a görögkatolikus egyházban nem szentelnek viri probatikat (=kipróbált férfi) pappá. 18-19 évesen, érettségivel a kezében belép a srác a szemináriumba, és egy héttel a diakonátus előtt megházasodik. Mi ebben a vir probatus? Az egy hét házasság?

heizer 2018.01.15. 10:51:49

@sola józanész: A blog elég sok írásában tételesen leírja, hogy mik a tanításbéli okai annak, hogy ez helytelen.

A papi nőtlenséghez két dolgot szeretnék mondani, azoknak akik arra számítanak, hogy ettől megnő a papok száma: igen, lehet, hogy ez bekövetkezne. Viszont két dolgot vegyenek figyelembe:

- Ha azt feltételezzük (és látjuk is a gyakorlatban), hogy ma egy nőtlen papot reggeltől estig (kb. napi 16 órában) terhelhetünk kvázi a "munkájával" és fordulhatunk hozzá bizalommal szinte bármikor, akkor azért azt is tudjuk ugye, hogy egy nős pap esetében ezt a 16 órát illene radikálisan korlátozni (mondjuk ki: napi 8 órára). Vagyis a jelenlegi papi feladatellátás biztosításához minimum duplázódnia kellene a papi létszámnak.
Erre én nem fogadnék nagy összegben.
- A papi nőtlenség feloldásának legjobb gyakorlati ellenpéldája bizony éppen hazánk: itt van egy olyan a római katolikussal egyenrangú jelentős létszámú és a társadalomba mélyen beágyazódott közösség (a görög katolikus) amelynél ez lehet. Vajon miért nincs az (én legalábbis nem halottam róla), hogy a római katolikus papi hívást állítólag csak a nőtlenség miatt elutasító fiatalok tömegei megjelennének a görög katolikus papi szeminárium(ok)ban, holott ez a lehetőség szinte csak kis hazánkban áll fenn, anélkül, hogy az illető fiatalnak valamely protestáns egyházhoz kéne csatlakoznia? Magyarországon bármely a papságra és a házasságra is vágyó hívő fiatal szabadon átmehet egy olyan egyházhoz mely minden szempontból a római pápa primátusát élvezi, és a tanítása a római katolikussal teljes egészében összhangban van, az ahhoz való csatlakozás semmiféle hitehagyással nem jár!
Ezek alapján én azt gondolnám, hogy a görög katolikus egyháznak területeket kéne hódítania a római katolikus rovására, méghozzá relatíve gyorsan!! Valamiért ez még sincs így!

quintius 2018.01.15. 12:13:13

Alátámasztandónak érzem a Püspök Úr érvelését, miszerint a nőtlenség gátolja a felnőtté válás és a személyiség fejlődésének folyamatát? Ezt saját tapasztalatból mondja vagy paptársain érzékeli? Mit mond erről a pszichológiai szakirodalom és a szemináriumi tananyag?

Never 2018.01.16. 23:46:27

@Tapsihapsi: A "probatus" ebben az esetben a szárazkáplánság évei, amit a házasságáig még nem papként, de már nem is szeminaristaként tölt - és az ismerkedéssel, udvarlással töltött időszak, ahol megtanulja, hogy a nők igenis emberek, akik nagyon is egyenértékűek a férfiakkal, még ha más feladataik is vannak sokszor az életben. Egy görög pap szentelésekor már egy férfit szentelnek fel, aki érettebb a szó sok értelmében, mint egy római papnövendék. Érettebb szellemiségében, párkapcsolataiban, szexualitásában, látásmódjában, felelősségvállalásában. Muszáj neki, mert addigra már családfenntartó és rövidesen valószínűleg családapa is.

Tapsihapsi 2018.01.17. 07:52:55

@Never: Azok lesznek a görögöknél szárazkáplánok, akik nem találtak asszonyt a szentelésig. Erre az időszakra biztosított nekik a lakhatás és a rezsi. Én ezt inkább lúzerségnek nevezném, mint vir probatusnak.
Én a magam részéről a következőket tekintem a szentelés szempontjából vit probatusnak:
1.) Örökfogadalmas szerzetes (neki 6-7 éven keresztül meg kellett tanulnia szocializálódnia és elköteleződnie egy közösséghez), és/vagy
2.) Olyan személy, aki rendelkezik világi kompetenciával (szakma vagy diploma), és legalább két munkahelyen eltöltött legalább két-két évet és el tudja tartani magát, és/vagy
3.) Házasember esetén legalább betöltött 30 év, 5 év házasság és két gyerek. Legalább.

A(z aktív) szexualitás csak egy szelete az életnek. A felnőttségről sokkal többet elárul az, hogy életképes, önfenntartásra képes-e az egyén. A görögkatolikus szárazkáplánság ebből a szempontból nagyon .... ítélje meg az, aki látott már kispapot. Én már láttam rómait és görögöt is eleget. Amitől mindenkit megóvnék, főleg Beer doktort, az a mítoszképződés.

Tapsihapsi 2018.01.17. 08:19:10

@Tapsihapsi:

U.i.: Még a
- 2-es ponthoz: mamahotel, plébánia és egyéb gagyi-rezidencia kizárva: szerezzen lakást, oldja meg a kaját, és mosson magára;
- 3-as ponthoz: az áldozópapjelölt esetében, amennyiben vir probatusról beszélünk, a jelöltet képezzék ki diakónusnak (a papság opciójával, de nem szükségszerűségével) a hatályos egyházi jogszabályok alapján, és legyen legalább öt évig diakónus. Ezalatt jusson el teológiából az MSc fokozatig, esetleg szakosodjon licenciátussal, ha akar vagy tud, de ez nem muszáj. Ha bevált diakónusnak, akkor szenteljék tovább.

Természetesen bármilyen más feltételrendszer is megállapítható a szenteléshez, de ha nem ez a minimum, akkor ki kell mondanunk, hogy csak nagy szavakat eregetünk "vir probatus" alatt.

Never 2018.01.17. 08:41:24

@Tapsihapsi: A görögök rendszere viszonylag jól bevált. Nem tökéletes, de működik, évszázadok óta. Hozzáteszem, hogy még senki nem tudta nekem elmagyarázni, hogy ha görögöknél ez működik, rómaiaknál miért nem.

Ami pedig az átlépéseket illeti: nagyrészt mindenki marad abban az egyházban, amibe beleszületett. DE: jelenleg úgy néz ki, hogy a mi egyházmegyénkben a plébániák több mint felét megszüntetik. Nálunk van egy hatalmas plébánia, jelenleg üresen, nincs pap, és fíliaként hetente egy mise van (plusz sátoros ünnepeken...). Feltett szándékom, hogy ha ezt a jelenlegi szinte nulla egyházi életet is megfelezik, akkor hívok egy görög pap családot a faluba. Van egy hatalmas épület, ami teljesen alkalmas egy 4-6-8-10 fős családnak is. Van egy hívő közösség, mostanra gyakorlatilag pap nélkül. Ha a római katolikus egyház elhagy bennünket, akkor mi pedig megyünk oda, ahol van, aki gondoskodjon rólunk. Jó környék, gazdag környék - ha a rómaiaknak nem kell, majd kell a görögöknek. És ez legkevésbé sem vicc.
süti beállítások módosítása