2018. január 14. Vízkereszt utáni második vasárnap
2018. január 14. írta: Katolikus Válasz

2018. január 14. Vízkereszt utáni második vasárnap

vuiivas.jpgA mai mise is az Epifánia, a kinyilatkoztatás folytatása. Krisztus kinyilatkoztatja istenségét a kánai menyegzőn, hogy ő az, aki az elemeknek is parancsol és nyilvános működésének legelső tettével is csodában mutatja meg isteni hatalmát.

Ezeknek a vasárnapoknak tárgya Krisztus isteni méltóságának kinyilatkoztatása. Nekünk is el kell tehát őt Istenünknek ismernünk. Ennek eszközésre tanít minket az Egyház, amikor a szentleckében folytatja Szent Pál megkezdett levelét az erényekről, melyeket kinek-kinek a maga tehetsége szerint meg kell valósítania életében.

Oratio. Mindenható, örök Isten, aki kormányozod a mennyet és a földet: hallgasd meg néped esdeklő imáját, és adj békét napjainkban. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Szentlecke. Atyámfiai: Különböző ajándékaink vannak a malaszt szerint, mely nekünk adatott. A kié a jövendölés, a hit mértéke szerint (közölje); a kié a szolgálat, a szolgálatban (maradjon); a ki tanít, a tanításban; a ki int, az intésben; a ki adakozik, az egyenességben; a ki elöljáró, a gondosságban; a ki könyörűl, a vidámságban. A szeretet tettetés nélkül legyen; gyűlölvén a gonoszt, s a jóhoz ragaszkodván. Szeressétek egymást atyafiúi szeretettel, előzzétek meg egymást tisztelettel. A buzgalomban ne restelkedjetek; hanem legyetek lélekben buzgók, az Úrnak szolgálók, a reménységben örvendezők, a szorongatásban béketűrők, az imádságban serények, a szentek szükségeire adakozók, vendégszeretetet gyakorlók. Áldjátok a ti üldözőiteket; áldjátok, és ne átkozzátok. Örűljetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal. Ugyanazt érezzétek egymás között, nem fennhéjázván, hanem az alázatosakhoz alkalmazkodván. (Róm 12,6-16)

Evangélium. Abban az időben: Menyekző lőn galileai Kánában; és ott vala Jézus anyja. Meghivaték pedig Jézus is és az ő tanítványai a menyekzőre. És elfogyván a bor, mondá Jézus anyja neki: Nincs boruk. És mondá neki Jézus: Mi közöm nekem és neked? asszony! még nem jött el az én órám. Mondá anyja a szolgáknak. A mit nektek mond, cselekedjétek. Vala pedig ott hat kőveder helyezve a zsidók tisztulására, mindenik két vagy három mértékű. Mondá nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És színig tölték azokat. És mondá nekik Jézus: Merítsetek most, és vigyétek a násznagynak. És elvivék. A mint megízlelte a borrá lett vizet a násznagy, és nem tudta, honnét való az, de tudták a szolgák, kik a vizet merítették vala, hivá a násznagy a vőlegényt, és mondá neki: Minden ember először jó bort ad, és miután megrészegülnek, akkor azt, mi alábbvaló; te pedig mindeddig tartottad a jó bort. Ez volt Jézus csodatételeinek kezdete a galileai Kánában; és kijelenté az ő dicsőségét, és hivének őbenne tanítványai. (Jn 2,1-11)

A bejegyzés trackback címe:

http://katolikusvalasz.blog.hu/api/trackback/id/tr4213572765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.