Ferenc pápának a papi molesztálások ügyéért felelős tanácsadó bíborosa finoman helyreigazította a pápát az egyes chilei áldozatokat rágalmazással vádoló szavaiért, amelyek a bíboros szerint "nagy fájdalom forrásai a szexuális visszaélések áldozatai számára".

Seán O'Malley bíboros, az Egyesült Államok-beli Boston érseke és a bíborosok kilencfős "C9" pápai tanácsadói testületének tagja azt állította, nem tudja megmondani, hogy Ferenc pápa "miért választotta azokat a konkrét szavakat, amiket használt", és hogy az ilyen kifejezések magukra hagyottakká teszi az áldozatokat, a "hiteltelenítettség száműzetésébe" taszítva őket.

O'Malley bíboros egy a kármentés szándékával adott nyilatkozatában ragaszkodott ahhoz, hogy Ferenc pápa "teljességgel elismeri az Egyház és a gyermekeket molesztáló papjainak szörnyűséges hibáit, valamint ezeknek a bűncselekményeknek a túlélőkre és szeretteikre gyakorolt romboló hatását".

Ferenc pápa országos felhördülést okozott csütörtökön, amikor Chiléből távozása során azzal vádolta az ország legmegátalkodottabb pedofil papjának áldozatait, hogy Osorno püspökével, a Ferenc pápa által 2015-ben kinevezett Juan Barros-szal szemben rágalmazást követnek el. Az áldozatok ugyanis azt állítják, hogy Barros tudott Fernando Karadima szexuális visszaéléseiről, de nem tett semmit a megállításuk érdekében. A vádat maga Barros ugyanakkor tagadja.

"Majd amikor bizonyítékot hoznak Barros püspökkel szemben, megszólalok. Egy szemernyi bizonyíték sincs ellene. Ez mind rágalom. Világos?" - nyilatkozta Ferenc pápa chilei újságíróknak Iquique városában [Ferenc pápa ebbe a városba tartva celebrálta az elhíresült "repülős" esküvőt. - KV szerk.].

A nyilatkozat sokkolta a chileieket, azonnali visszautasítást eredményezett az áldozatok és ügyvédjeik részéről, és ismét azt a nyilvánosan tárgyalt kérdést vetette fel, hogy "a 81 éves argentin jezsuita" vajon "érti-e" a szexuális visszaélések természetét.

Egy molesztálássorozatban valaki tétlenség miatti felelősségét általában nehéz bizonyítani mással, mint tanúvallomásokkal (jelen esetben áldozatokéval), ami kevés lehet az adott személy büntető- vagy kánonjogi felelősségrevonásához. Az áldozatok 2015-ben ugyanakkor nem is Barros felelősségrevonását kértek Ferenc pápától, hanem azt, hogy vonja vissza Barros püspöki kinevezését az osornoi egyházmegye élére.

Karadima atya botránya hatalmas hitelveszteséget jelentett a katolikus egyháznak Chilében, Ferenc pápa mostani nyilatkozata pedig valószínűleg tovább fogja erősíteni ezt a helyzetet.

O'Malley bíboros óvatos megfogalmazású kritikája azért is jelentős, mert ritkán kerül sor arra, hogy egy bíboros nyilvános helyreigazítást fűz a pápa szavaihoz. Ferenc pápa megjegyzései azonban annyira kártékonyaknak ígérkeztek a Vatikán papi molesztálások és eltussolásaik jóvátételében végzett sokéves próbálkozásai számára, hogy a bíboros világosan úgy érezte, a helyzetben jobb, ha nem marad csendben.

O'Malley bíboros annak az elhíresült bizottságnak volt a vezetője, amelyet Ferenc pápa hozott létre a kiskorúak védelme ügyének szentelve. A bizottság tagjainak hároméves megbízatása a múlt hónapban járt le, Ferenc pápa új tagokat nem jelölt ki, és magának a bizottságnak a jövője is jelenleg bizonytalan. [Mint korábban írtuk, a bizottságnak már a működése során elfogytak azok a tagjai, akik visszaélések áldozatai voltak: egyiküket a bizottság bocsátotta el, a másik önként kilépett, értelmetlennek látva a bizottság munkáját. - KV szerk.]

"Érthető, hogy Ferenc pápa kijelentései ... nagy fájdalom forrásai voltak a papság vagy bármilyen más elkövető szexuális visszaéléseinek áldozatai számára." - nyilatkozta O'Malley bíboros. "Az olyan szavak, amelyek azt az üzenetet közvetítik, hogy 'ha nem tudod bizonyítani az állításaidat, akkor nem is fognak hinni neked' magára hagyja azokat, akik az emberi méltóságuk elítélendő bűncselekményekben történt megsértését szenvedték el, és a hiteltelenítettség száműzetésébe taszítja őket."

Ferenc pápa megjegyzései azért is különösen problematikusak, mivel Karadima áldozatainak tanúvallomásait maga a Vatikán annyira megbízhatóaknak ítélte, hogy rájuk hagyatkozva a papot 2011-ben élethosszig tartó "vezeklésre és imádságra" ítélte. A tanúvallomásokat egy chilei bíró is annyira hitelesnek tartotta, hogy miközben elévülés miatt ejtenie kellett a büntetőjogi vádakat Karadimával szemben, kijelentette, hogy a bűncselekmények bizonyítottságát megfelelőnek találta.

Ugyanezek az áldozatok Barrost is megvádolták azzal, hogy a szexuális visszaéléseknek tétlen tanúja volt. Ferenc pápa mégis "mind rágalomnak" ítélte a vádjaikat, amelyeknek bizonyítékok nélkül nem ad hitelt.

O'Malley bíboros leszögezte, hogy Barros ügyéről nem tud teljességében ítélkezni, mivel nem ismeri annak részleteit, és nem az ügybe ő nem volt bevonva. Ragaszkodott azonban hozzá, hogy a pápa igenis "érti" a visszaélési ügyek természetét, és elkötelezett a visszaélésekkel szembeni "zéró tolerancia" mellett.

"A Szentatyával együtt részt véve számos találkozón túlélőkkel, tanúja voltam a fájdalmának, amelyet ő az áldozatokon ejtett sebek mélységének és nagyságának, valamint a gyógyulási folyamat élethosszig tartó voltának tudatában élt át." - mondta a bíboros.

Karadima áldozatai legkorábban már 2002-ben jelentették az egyházi hatóságoknak, hogy a pap megcsókolja és tapogatja őket az általa vezetett santiago-i plébánián. A Vatikán azonban akkor indított csak vizsgálatot, amikor az áldozatok a vádakkal már a nyilvánossághoz fordultak, 2010-ben. A vatikáni vizsgálat végülis ahhoz vezetett, hogy Karadimát eltávolították a papi szolgálatból.

Santiago emeritusz érseke utólag bocsánatot kért, amiért nem hitt az áldozatoknak a történet elejétől fogva.

Ferenc pápa újból felszakította a botrány okozta sebeket, amikor 2015-ben bejelentette, hogy Osorno püspökének Karadima pártfogóját, Barrost nevezi ki. A kinevezés felháborította a chileieket, csúnyán megosztotta az osornoi egyházmegye híveit, és tovább rontotta az Egyház megítélését az országban.