Amoris Laetitia írja:

Egy személy lehet... egy olyan konkrét helyzetben, amely nem teszi lehetővé számára, hogy másképpen cselekedjen és döntsön, további bűnök nélkül. (...)

A lelkiismeret azonban többet tud tenni annál, hogy felismerje, hogy egy adott helyzet objektív nem felel meg az evangélium összes felszólításának. Őszintén és becsületesen felismerheti azt is, ami jelenleg a legnagylelkűbb válasz, amit Istennek adhat (Relatio Finalis 2015, 85) és egyfajta erkölcsi bizonyossággal azt is megláthatja, hogy ez az, amit maga Isten kér tőle a személy korlátainak konkrét összetettsége közepette, miközben nem a teljesen objektív eszményképről van szó.

A correctio filialis (gyermeki korrekció) ennek megfelelően elítélte azt a javaslatot, hogy egy személy, miközben engedelmeskedik egy isteni tiltásnak, bűnt követhet el Isten ellen éppen az engedelmesség cselekedete révén.

C. S. Lewis „teológiai” Kozmikus Trilógiája második kötetében (9. fejezet) bemutatja az Ellenség egyik tagját, aki megkísérli meggyőzni egy másik bolygó leendő Matriarcháját, egy bűnbeesés előtti Évát, hogy szegje meg Isten egyik parancsolatát, amelyet csak azért adott neki, hogy olyan teret hozzon létre, amelyben az engedelmességet pusztán az engedelmesség érdekében gyakorolják, bármilyen gyakorlati haszon, előny nélkül. Egyéb parancsolatoknak, mint a Ne Ölj, kevés indoklásra van szükségük, mivel azok mindnyájunknak biztonságot nyújtanak; tehát Isten adott annak a bolygónak egy parancsolatot, amelynek egyetlen célja az engedelmesség cselekménye volt.

Lewis képzeletbeli bolygóján a ’sátán’ megpróbálja meggyőzni „Évát” azzal érvelve, hogy „Isten” adhat egy parancsolatot, miközben valójában azt kívánja, hogy a teremtett értelmes lény ne engedelmeskedjen neki. „Létezhet egy olyan parancs, amellyel kapcsolatban Isten azt szeretné, ha megszegnéd”. „A rosszul értelmezett engedelmesség is lehet nem engedetlenség”. Tehát Istennek lehet egy olyan parancsolata, amellyel kapcsolatban azt szeretné, ha az emberek megszegnék. Más szóval, Isten adhat egy Törvényt, de azon a parancson túl, Istennek van egy nagyobb kívánsága, anélkül, hogy ezt kinyilvánítaná. Ő valójában azt kívánja, hogy felismerjék és engedelmeskedjenek neki az adott, kimondott és ismert Törvények rovására.

Isten adott egy Törvényt, de valójában azt akarja, hogy szegd meg. 

Ez a sátán egyik legravaszabb trükkje, ahogy ezt Lewis okosan érzékelte és leírta. És ez pontosan az a pokoli eszköz, amelynek révén az Ellenség korunkban és bolygónkon, támogatja a házasságtörést az Amoris laetitia által. Arról az elképzelésről van szó, hogy a „Ne törj házasságot” parancsolaton túlmenően van egy magasabb rendű Isteni akarat, amely, legalább is alkalmakként ezt felülmúlja. Tehát az AL nem is annyira burkolt sugallata az ’újraházasodott elváltaknak’ ez:

Házasságtörő szexuális kapcsolatot kell fenntartanod X-szel, aki nem a törvényes házastársad, mert ellenkezőleg őt az a kísértés érheti, hogy hűtlen lesz hozzád és ott hagy, ami egy tragédia lenne gyermekeitek számára, akik polgári házasságotokból születtek.

Az engedelmeskedés rossz módja maga is lehet nem engedetlenség - ezt Lewis ördöge állítja. (Természetesen alapvetően fontos az ősi sátáni kísértéstől való óvakodásunk: tegyünk rosszat, hogy jó legyen az eredménye; vagyis a cél szentesíti az eszközt).

Fr John Hunwicke

Forrás: Catholic Citizen of Illinois