A készülő pán-amazóniai szinódus hozza majd el a papi cölibátus végét?
2018. március 11. írta: Katolikus Válasz

A készülő pán-amazóniai szinódus hozza majd el a papi cölibátus végét?

A szinódust előkészítő tanács személyi összetétele garantálja, hogy legalább a téma megint szóbakerül majd.

cna_5a71e3b672779_140895.jpgMárcius 8-án jelentette be a Vatikán, hogy Ferenc pápa kinevezte a szinódust előkészítő tanács tagjait, akik a püspöki szinódusok titkárságával együttműködve dolgoznak majd a jövő év októberében tartandó pán-amazóniai szinódus megrendezésén.

A bejelentésben egyúttal a szinódus témáját is (beszédes) címbe foglalták: "Amazónia: új utak az Egyház és egy átfogó ökológia számára".

A helyi szinóduson bizonyosan téma lesz a Egyház tanításának inkulturációja és a környezetvédelem is. Ugyanakkor, bár nem okozott meglepetést, a legnagyobb figyelem mégis Claudio Hummes bíboros, és az immár nyugdíjas Erwin Kräutler püspök kinevezését övezte. Mindkét személy közismert támogatója ugyanis a házas férfiak pappá szentelésének a latin egyházban, a pán-amazóniai szinódus pedig várhatóan ennek a témának is fóruma lesz.

Bár léteznek ma is kivételek a katolikus egyházban (pl. a keleti rítusokban), ahol megengedik nős férfiak pappá szentelését, az amazóniai szinóduson, vagy annak nyomán születő döntések precedenst teremthetnek az Egyházban a paphiánnyal küzdő területek számára, és lehetővé tehetik az engedmények kiszélesítését.

Az osztrák Kräutler püspök, aki a brazíliai Xingu egyházmegyét 1981 és 2015 között vezette, régóta érvel a "viri probati" (vagyis a házasként bizonyított férfiak pappá szentelhetősége) mellett, mint ami szerinte megoldást jelentene az amazóniai vidékek paphiányára.

Kräutler a nők pappá szentelésének is nyílt támogatója, amely lehetőséget Ferenc pápa és elődei is következetesen elutasítottak. A nyugalmazott püspök tavaly egy interjúban azt nyilatkozta, hogy szerinte a pán-amazóniai szinódus fontolóra veheti a viri probati témáját. Kräutler ugyanitt azt is kijelentette, hogy Ferenc pápa egy 2014-es találkozójuk során bíztatta őt arra, hogy "bátran" foglalkozzon ezzel a témával.

Beszámolók szerint Ferenc pápa azt szerette volna, ha az idén októberben tartandó általános püspöki szinódus témája is ugyanez lett volna. Ezt azonban a püspöki szinódusok rendes tanácsa (amely testület a szinódusi témák kiválasztását is végzi) többségi szavazattal elutasította, és helyette inkább "A fiatalok, a hit és a hivatástisztázás" témáját választotta.

Mindeközben Hummes bíboros is több megjegyzést tett már a múltban, amikkel a cölibátus gyakorlatának megváltoztatását szorgalmazta. Ferenc pápa személyes barátja, akinek tanácsára vette fel a jelenlegi pápa a "Ferenc" nevet, a brazil bíboros 2006-ban azzal került a címlapokra, hogy a cölibátus ellen érvelt, hangsúlyozva, hogy "bár a cölibátus része a katolikus történelemnek és kultúrának, az Egyház felülvizsgálhatná ezt a kérdést, mivel a cölibátus nem dogma, hanem fegyelmi kérdés."

Hummes bíboros a cölibátussal szembeni megjegyzéseit röviddel azelőtt tette meg, hogy XVI. Benedek pápa őt a Klérus Kongregációjának élére kinevezte volna. Nem sokkal a Rómába érkezése után azonban a szentszék nyilatkozatot íratott alá vele, amiben ki kellett jelentenie, hogy támogatja a papi cölibátus egyházfegyelmi gyakorlatát. [Hummes bíboros nevével olvasóink a dubia vitájában is találkozhattak. A bíboros, miután Ferenc pápa ellenségeinek igyekezett beállítani a dubia négy bíboros szerzőjét, azzal a mondattal söpörte le az Amoris Laetitiával kapcsolatos aggályaikat, hogy "Mi kétszázan vagyunk, ők meg csak négyen." - KV szerk.]

Arról, hogy a cölibátus gyakorlatában bármiféle változás várható-e, csak találgatni lehet. A korábbi nyilatkozatok és a mostani kinevezések azonban világossá teszik, hogy máris próbálkozások folynak a gyakorlat megváltoztatására.

Még januárban, a Klérus Kongregációjának jelenlegi prefektusa, Beniamino Stella bíboros kijelentette, hogy fontolóra kellene venni az idősebb, házasként már bizonyított férfiak pappá szentelésének lehetőségét azért, hogy az elszigetelt és paphiánnyal küzdő katolikus közösségekben is megmaradhasson a szentmise. Az ötletét a kongregáció tavalyi nagygyűlésén is felvetette, azt állítva, hogy kérdést a kongregáció is "figyelemmel kíséri".

A prefektus ugyanezen a nagygyűlésen vetette fel annak ötletét is, hogy az engedélyt a megözvegyült diakónusok újraházasodására vagy pappá szentelésére a Vatikán helyett a helyi püspöki konferenciák adhassák meg. Az ötlettel később Ferenc pápa kilencfős bíborosi tanácsadói testülete is foglalkozott.

Jelenleg a megözvegyült állandó diakónusok nem folytathatják a diakónusi szolgálatukat akkor, ha újraházasodnak, kivéve ha (pl. a gyermekeik szükségleteire tekintettel) az újraházasodásra alapos indokuk van. Az egyházi szolgálatot végzők második házasságának tilalma a kereszténység kezdeteire vezethető vissza. Vatikáni elemzők szerint az, hogy a megözvegyült diakónusokról a döntési jogot a püspöki konferenciákra ruháznák át (különösen az újraházasodásuk engedélyezésében), gyorsabb, de lazább ügyintézést is eredményezne, amelyet személyes érzelmek erősen befolyásolnának. Egyesek ezeket "kiskapus" próbálkozásoknak látják, amelyekkel a papi cölibátus intézményét lépésről lépésre építik le, fokozatosan szoktatva hozzá a híveket a változtatásokhoz, és elaltatva vele az ellenállást.

A cölibátus megváltoztatására irányuló próbálkozásokra utalnak a vatikáni államtitkár, Pietro Parolin bíboros egyes nyilatkozatai is. Az államtitkár bíboros 2013-ban utalt már arra, hogy ő maga szívesen fogadna ebben változást, azt is hangsúlyozva, hogy a cölibátus egy hagyomány, de nem dogma, ezért "szabadon megvitatható". A bíboros ehhez hozzátette, hogy bár az Egyház nem egy demokratikus intézmény, mégis szükséges, hogy "tükrözze a mai kor demokratikus szellemiségét, és a kormányzás egy kollegiális útját fogadja el". Parolin nemrég hangsúlyozta ugyan a papi cölibátus fontosságát, mégis kitartott amellett, hogy elképzelhető ebben a változás.

Egy tavalyi interjújában, amelyet a Die Zeit német lapnak adott, maga Ferenc pápa is ezt nyilatkozta: "Át kell gondolnunk, hogy a viri probati lehetőség-e. Azután szintén meg kell határoznunk, hogy milyen feladataik lehetnek, például nagyon távoli plébániákon. [...] Az Egyházban mindig fontos felismerni a megfelelő pillanatot, felismerni, amikor a Szentlélek valamit kíván. Ezért mondom, hogy folytatnunk kell a viri probati átgondolását."

Magyarországon hol a nős férfiak pappá szentelésének, hol a papi cölibátus önkéntessé tételének Beer Miklós váci püspök a nyílt szószólója. A püspök az utóbbi időben nem kis zavart és megosztottságot keltett a hívek között azzal, hogy miközben a nős férfiak pappá szentelésének engedélyezésére Ferenc pápát privát levélben bíztatta, a cölibátussal kapcsolatos aggályait a médiát is körbejárva hangoztatta.

Korábban a váci egyházmegye két nős diakónusa már levélben fordult Rómához, kérve a szentszéket, hogy engedélyezze a pappá szentelésüket. Ahogy az a püspökkel készült egyik interjúból is kiderül, válaszként a szentszék Beer Miklóst figyelmeztette, hogy az egyházmegyéjében "nem elég kimerítő a teológiai oktatás, hiszen illene tudni, papok csak nőtlen férfiak lehetnek". Ahogy a püspök úr az interjúban elmondta, Róma válaszát "pofonnak érezte".

Beer Miklós felvetései nyomán a cölibátusról a Katolikus Válaszon is vita indult. Ebben mi is rámutattunk azokra a valós példákra, amelyek a paphiánnyal szemben következetesen átütő sikernek bizonyultak - szemben a cölibátus enyhítéseivel, amelyek várható tartós sikere a paphiány megoldásában erősen megkérdőjelezhető.


(Edward Pentin, a National Catholic Register szerzőjének cikke nyomán)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Never 2018.03.11. 20:37:33

Tekintettel arra, hogy a katolikus egyház létezésének 2018 évéből 1139 évig nem volt előírt cölibátus (a második lateráni zsinat írta csak elő), és a görögkatolikus egyházban szintén nincs cölibátus (ami pedig Rómához tartozik), így aztán őszintén nem értem a hatalmas felzúdulást. Az egyházi vagyon védelmében hozott rendelkezések mára lényegtelenné váltak az állam és egyház szétválasztása során, és tudomásom szerint nem lenne senki számára kötelező a házasság (sem pap, sem laikus, még az ateisták számára sem).

Tapsihapsi 2018.03.12. 18:05:38

@Never: Semmi köze nincs az egyházi vagyonnak a cölibátushoz, és annak kialakulásához. Már a római jog különbséget tett a közvagyon és a magánvagyon között. Lehet és kell a témáról beszélgetni, de a Rákosi pajtástól örökölt elméleteket érdemes kihagyni ebből.

Ami engem illet, ezerszer jobban zavar egy civil áldoztató, vagy az, hogy Búbánatos Mari nénitől Alkesz Józsi bácsiig mindenki a tabernákulumban matat, mint hogy van-e a papnak felesége, vagy melyik egyházi hivatali szint diszpenzálta a második házassághoz a diakónust. Egy pap- vagy diakónusfeleség számomra teljesen közömbös ehhez képest. Ha lesz elég pap és diakónus ahhoz, hogy a latin rítus újra megtanulja azt a tiszteletet a szent hely és a liturgikus tárgyak iránt, ami a keleti katolikusoknál és ortodoxoknál van, ha csak ennyit nyerünk ezzel az egésszel, akkor más rendben leszünk.

Tapsihapsi 2018.03.12. 18:11:41

@Never: Kr.u. 395, Siricius pápa

A klerikusok nőtlensége
{185} (7. fejezet, 8. §)… Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy Krisztusnak sok papja és levitája (diakónusa), a felszentelése óta eltelt hosszú idő után, részint a saját házasságából, részint szégyenletes elhálásból utódot nemzett, és vétkét azon előírás örve alatt védelmezi, mivel az Ószövetségben azt olvassuk, hogy a papoknak és az oltár szolgáinak meg volt adva a nemzés szabadsága. [Ez ellen az érv ellen ezt veti ellen a pápa:] (9. szám) Miért volt az, hogy meg volt parancsolva a papoknak, hogy még a saját házuktól is távol, a templomban lakjanak abban az évben, amikor rájuk került a szolgálat sora? Nyilván abból az indokból, nehogy testi érintkezést folytassanak, sőt még a feleségükkel sem, hogy sértetlenül fénylő lelkiismerettel Istennek tetsző legyen az az adomány, amelyet felajánlanak.

(10. §) Ezért az Úr Jézus is, midőn eljövetelével megvilágosított minket, tanúsítja az evangéliumban, hogy beteljesíteni jött a Törvényt, nem feloldani [vö. Mt 5,17]. És ezért azt akarta, hogy az Egyház, akinek ő a jegyese, a tisztaság szépségének ragyogását árassza, hogy az ítélet napján, amidőn ismét eljön, „szeplő és ránc nélkül” (Ef 5,27) … találhasson rá. Ezeknek a szigorú kikötéseknek a felbonthatatlan törvénye mindnyájunkat, papokat és levitákat megköt, hogy felszentelésünk napjától fogva szívünket is, testünket is a mértékletességnek és a szemérmességnek a szolgájává tegyük, csakhogy minden tekintetben tessünk Istenünknek, amikor ezeket az áldozatokat mindennap felajánljuk.

Never 2018.03.12. 18:35:46

@Tapsihapsi: Először az elvirai szinódus (kb. Kr.u. 306-ra tehető) határozta meg a szexuális kapcsolat tilalmára vonatkozó ajánlást (abstinere se a coniugibus suis et non generare filios). Ez azonban nem lett tilalom egészen a 11. századi általános egyházi reform-folyamatig (és ebből teljes mértékben kimaradt az ortodox egyház, amely a Kr.u. 691-es trullanumi szinódus óta ebben gyökeresen eltérő álláspontot képvisel). Érdekes módon annak idején nem igazán Róma "erőltette a cölibátust, hanem a visszaélések és a családi "hitbizományok" kialakulása miatt a laikusok követelték a papok házasságának (és különösen, gyereknemzésének) tilalmát. Ennek nyomán a Bourges-i szinódus (Kr.u. 1031) megtiltotta a hívőknek, hogy papokkal vagy papok gyermekeivel összeházasodjanak (így próbálva elejét venni a házasságoknak). Egészen a második lateráni zsinatig (Kr.u. 1139) viszont lehettek mind házas, mind nem házas papok. Ekkor mondták ugyanis ki, hogy a házas papok elvesztik a hivatalukat és áldásukat.

Tapsihapsi 2018.03.12. 18:48:34

@Never: A hitbizományról, mint releváns témáról eddig nem hallottam. Ami egyházi jogforrást ismerek, az mind hasonló alapon hivatkozik, mint Elvira vagy Siricius pápa. Hogy a laikusoknak mi hogyan jött ebből jól vagy rosszul, az a hivatkozási alapokat tekintve nem releváns, tehát nem vonhatunk le a kialakulásra vonatkozóan következtetést. Annál is inkább, mivel az Elvirai Zsinat (melyet a csak helyi vonatkozása miatt nem említettem) még a Milánói Ediktum előtt történt, ahol aligha beszélhetünk az egyházi vagyon védelméről.

De mindegy is, mert az állandó diakonátus jelenlegi, latin verziójának bevezetése óta a kánonjogtörténeti érv nem igazán nyom a latban. Egy tollvonással felülírható, ahogy a diakónusoknál felül is írták.

Jakab.gipsz 2018.03.14. 06:58:10

Tisztelendő Atyáim !

Gondolkozzatok logikusan, nem nehéz csak idő igényes, esetünkben a cölibátus kérdés érzelmektől mentes vizsgálata azonos, "hierarchia probléma" vizsgálatával. Esetünkben az a kérdés, hogyan reprodukálja önmagát egy hierarchikus szervezet, ezen belül békésen megférhetnek egymás mellett azok akik az egyedül létet választják és azok is akik az önreprodukció kérdést is fontosnak tartják.

A "hierarchia probléma" pedig csak egy matematikai probléma, esetünkben egy tétel-hiánya, bír azzal az előnnyel, hogy nem tudunk róla, vitát nyitni, ha készen van. (készen van).