A magyar ciszterci szerzetes papot és vértanút, Brenner Jánost (1931-1957) május 1-jén avatták boldoggá Magyarországon. A szombathelyi Emlékmű-dombon megtartott ceremóniára egy a texasi ciszterci közösség tagjai is elzarándokoltak.

Az 1950-es évek magyarországi egyházüldözése nemcsak Brenner atya vértanúságához, de számos katolikus pap emigrálásához is vezetett. E papok közül többen a világ más részén közösségeket alapítottak, köztük olyanokat, amelyek ma is virágoznak.

Ilyen közösség a texasi Irving-ben működő Dallas-i Miasszonyunk Ciszterci Apátság is. Míg a közösség öt idősebb tagja magyar, akik Brenner atya kortársai, mellettük 22 fiatal tagja is van a közösségnek, akik mind amerikaiak.

Az Aleteia oldalnak a közösség apátja, Peter Verhalen atya (lásd a képen, alul-jobbra) adott interjút, aki a közösség két idős magyar tagjával együtt vett részt a szombathelyi ceremónián.

***

A ciszterci közösségből hányan vettek részt a boldoggá avatáson?

Negyvenen vagy ötvenen voltak Magyarországról, Ausztriából és Németországból. A főapátunk Spanyolországból érkezett. Rengeteg apát és püspök is jelen volt.

A szentmise latinul volt, Erdő bíboros homíliája pedig magyarul. Én texasi születésű amerikai vagyok, ezért nem beszélek magyarul. De Bernard atya, egyike a magyar szerzeteseinknek, akik velem jöttek, megosztotta velem a főbb gondolatokat.

Ön miért akart résztvenni az ünnepségen?

Brenner atya a szerzetesrendünk tagja, akinek csodálatos története van. Ő példakép a számunkra - egy képet is őrzök róla az irodámban. Fiatalember volt, aki szörnyű körülmények között élt, de mint sok más ciszterci, akik az országban maradtak, ő is megőrizte az életörömét. Ezért a magyar ciszterciek támogatására mentem oda, és a Brenner atya iránti odaadásom miatt.

Ön szerint az öröm mellett milyen más erényeket mutatott fel Brenner atya?

Ő hatékonyan dolgozott együtt a fiatalokkal. Bátor volt, és papként kitartott a szolgálatában, sötét időkben is. A halála éjszakáján valaki szólt neki, hogy a nagybátyja haldoklik, ezért felkelt és elindult, hogy ellássa a szolgálatát, a veszélyek ellenére is.

Brenner atya tudott a kommunista kormány azon igyekezetéről, hogy tőle megszabaduljanak. A püspöke kész volt arra, hogy egy biztonságosabb helyre helyezze át, de ő azt mondta: "Nem, én boldog vagyok itt." Azt választotta, hogy inkább ilyen körülmények között él.

A kommunista kormány ellenséges volt az Egyházzal az 1950-es években, de a dolgok mára sokat fejlődtek. Igaz ez?

Igen. Az ország virágzik. A miniszterelnöke, Orbán Viktor, nagyon támogatja a keresztényeket és a katolikus egyházat.

Van valamilyen különleges emléke a boldoggá avatásról?

Az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor János atya testvére, Brenner József atya, aki a 80-as éveiben járó egyházmegyés pap, elhelyezte a testvére ereklyéit az oltár mellett, egy ereklyetartóban. Ott volt tehát az oltár, ahol Krisztus áldozatát készültek megjeleníteni, egy olyan ember csontjai mellett, aki feláldozta az életét Krisztusért.

Később József atya, aki egyike volt a koncelebránsoknak, beillesztette a testvére nevét a misekánonba. Látni lehetett, hogy József atya megrendült, a hangja megremegett.

Milyen módon folytatja ma a Dallas-i Miasszonyunk Apátság Brenner atya és a magyar ciszterciek munkásságát?

A közösségünket magyar ciszterciek alapították az 1950-es években. Teljes szerzetesi napirendet tartunk, viseljük a hagyományos ciszterci habitust, a fehér tunikát a fekete skapuláréval. A fő tevékenységünk az oktatás egy előkészítő iskolában, ahol 5-12. évfolyamos fiúkat oktatunk. Emellett tanítunk a Dallas-i Egyetemen, és kisegítünk a helyi plébániákon is.

Jól állnak a hivatásokkal. Jelenleg öt férfi készül a beöltözésre, a tagjaik átlagéletkora pedig 37 év.

Ez kegyelem, és az előző apátunk, Farkasfalvy Dénes atya munkájának gyümölcse. 2003-tól kezdve öt éven át minden évben három új csatlakozónk lett. Kiváló fiatalemberek voltak, boldogok és egészségesek, tizenötük közül pedig 11-en ki is tartottak a felszentelésükig. Amikor fiatal férfiak érkeznek hozzánk hivatástisztázásra, más fiatal férfiakat látnak a közösségben, akik tehetségesek, sportosak és jámborak - és csatlakozni akarnak. A hatás lavinaszerű.

Én magam az előkészítő iskolában kezdtem 1964-ben, és kilenc évig voltam az iskolában. A szerzetesközösséghez a második egyetemi évem után csatlakoztam. Nagyon hálás vagyok a hivatásomért. Csodálatos életem volt.

(Forrás: Aleteia)