Kilencven éves a felszabadítási teológia atyja - Egy ünnepi köszöntés margójára
2018. június 11. írta: Katolikus Válasz

Kilencven éves a felszabadítási teológia atyja - Egy ünnepi köszöntés margójára

Június 8-án töltötte be 90. életévét a perui domonkos teológus, Gustavo Gutiérrez Merino, akit a felszabadítási teológia atyjaként tartanak számon. Miközben II. János Pál és XVI. Benedek pápák alatt ez a teológiai irányzat negatív megítélés alá esett, és a Hittani Kongregáció két instrukcióban is elítélte számos gondolatát, a latin-amerikai Ferenc pápasága alatt ma folyamatos kísérletezés zajlik a felszabadítási teológia, és személyesen Gutiérrez rehabilitálására.

A rehabilitációnak ilyen gesztusaként köszöntötte és méltatta Ferenc pápa Gutiérrezt a 90. születésnapja alkalmából, amelyről a Magyar Püspöki Konferencia "félhivatalos hírportálja", a Magyar Kurír is beszámolt. A beszámoló után nem sokkal a Kurír egy a felszabadítási teológiát méltató írást is megjelentetett Görföl Tibortól, "Időszerű, hasznos és szükséges – Ötvenéves a felszabadítási teológia" címmel.

A Kurír 2013 óta új főszerkesztővel és megújult szerkesztőséggel dolgozik, talán így kerülhette el a szerkesztők figyelmét, hogy 2009-ben az oldaluk még így írt a felszabadítási teológiáról:

"A Libertatis nuntius instrukciót 1984. augusztus 6-án adták ki, különösen a teológusok és lelkipásztorok figyelmébe ajánlva, hogy figyelmeztessék őket: a felszabadítás teológiája veszélyt jelent a hitre, és marxista alapokon nyugszik. Elfogadása elkerülhetetlenül a szegénység ügyének elárulásához vezet; a valóság marxista szemléletű elemzése olyan álláspont elfogadására ösztönöz, ami összeegyeztethetetlen a keresztény hittel."

Erre az ellentmondásra, valamint a felszabadítási teológia problematikusságára a Magyar Kurír több olvasója is felhívta a szerkesztők figyelmét a hírportál Facebook oldalán. A Kurír ismeretlen szerkesztője eleinte megpróbált ezekre válaszolni: szerinte (1) a felszabadítási teológiának "marxista" és "nem marxista" változata van, az utóbbi problémamentes, és Gutiérrez ezen irányzathoz tartozik; (2) Gutiérrezt különben sem ítélte el soha a Hittani Kongregáció; (3) a Hittani Kongregáció előző prefektusa, Gerhard Müller bíboros közös könyvet is írt Gutiérrezzel, amely 2017-ben magyar nyelven is megjelent.

Nos, szívesen kifejtettük volna, hogy szerintünk a felszabadítási teológia a marxizmus teológiai legitimálásának kísérlete, amelynek szerteágazó változatai között ebben fokozatbeli és nem lényegbeli különbségek vannak. Másfelől felhívtuk volna arra is a kuríros szerkesztő figyelmét, hogy bár a Hittani Kongregáció név szerint valóban nem ítélte el Gutiérrezt, a Libertatis nuntius és Libertatis consciencia instrukcióiban olyan tételeket elítélt, amelyek Gutiérrez iskolaalkotó művében, "A felszabadítás teológiája"-ban is képviselt (néhány példáért ezek közül lásd a cikkünk kép alatti részét). Végül, ha nem is vitattuk volna a tényt, hogy Müller bíboros társszerzősége Gutiérrezzel valóban ad némi tekintélyt a perui teológusnak, azért ismét felhívtuk volna a szerkesztő figyelmét arra a sajnálatos gyakorlatra a Kurírnál, hogy mindig szelektíven, érdek szerint játszák ki a "Müller-kártyát".

Mindezt, a párbeszéd jegyében, leírtuk volna. Nem tehettük meg, mivel a szerkesztőségi tagjainkat, de közel s távol minden katolikus ismerősünket is már rég kitiltották a Kurír Facebook oldaláról (ami nagyban hozzájárult a KV híroldallá és katolikus közösségi fórummá válásához - mi több, sikerességéhez). Mint láttuk és jelezték is nekünk, a Kurír aktuális felszab-teolos cikkeihez hozzászólók sem jártak másként. A Kurír a 2009-es cikkét átírta (a több változtatás közül csupán egyet jelöltek, az eredeti cikk itt), a hozzászólásokat törölte, a hozzászólókat pedig kitiltotta. Kivételezett státuszt kaptak azok, akiket hivatali pozíciójuk miatt feltehetően, a Kurír munkatársai nem mertek letiltani: kritikus hozzászólásaikat a Kurír szerkesztői csupán elrejtették a Facebookon, vagyis ők maguk és ismerőseik látják a megjegyzést továbbra is, más olvasók azonban nem.

Az alábbi idézetgyűjteményünket így a Magyar Kurír szerkesztőségének ajánljuk elsősorban, átelmélkedésre. Az idézetek mindegyike Gustavo Gutiérrez "A felszabadítás teológiája" című könyvéből származik, amelyet a felszabadítási teológia kiindulópontjaként és alapműveként tartanak számon (az idézetek dőltbetűs kiemelései Gutiérrez sajátjai). Az idézetgyűjtemény olyan szerkesztőnk munkája, aki Gutiérrez könyvét elejétől a végéig elolvasta; a tanúsága szerint a gyűjtemény reprezentatív, Gutiérrez teológiájának egyfajta foglalata - és nem "a néhány negatív kivétel". Ahol frappánsan tudtunk, korrekciót is azonnal közöltünk a Hittani Kongregáció fent hivatkozott instrukcióiból, demonstrálva Gutiérrez tanításának problematikusságát. Bízunk benne, hogy ahol ilyen korrekciót nem közöltünk, a katolikus hitben jártas és azt valló olvasóink ott is megtalálják a logikai buktatókat és hitbeli meghasonlásokat.

Bátran ajánljuk mindehhez a Libertatis nuntius és Libertatis consciencia instrukciók átolvasását, és vitaindító (vagy épp elrettentő) céllal, Gutiérrez eredeti művének elolvasását. 

gustavo_gutirrez_merino_op_photo_courtesy_of_notre_dame_matt_cashore_cna_5_8_15.jpgGustavo Gutiérrez az Isten Országának eljöveteléről:

" A 'Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten Országa' számunkra úgy tűnik, nem azt jelenti, hogy 'Fogadjátok el a szegénységeteket, mert később ezért az igazságtalanságért kárpótolva lesztek az Isten Országában'. Ha hisszük, hogy az Isten Országa olyan ajándék, amit a történelemben kapunk meg, és ha hisszük, amit az eszkatológiai ígéretek - emberi és történelmi mondanivalóval telve - jeleznek nekünk, vagyis hogy az Isten Országa szükségszerűen magába foglalja az igazságosság helyreállítását a világban, úgy hinnünk kell, hogy Krisztus azért mondja, hogy a szegények boldogok, mert az Isten Országa elkezdődött: 'Beteljesedett az idő, közel van az Isten Országa' (Márk 1,15). Másszóval: megkezdődött a kizsákmányolás és szegénység felszámolása, ami megakadályozza azt, hogy a szegények teljes emberek lehessenek; megkezdődött az Igazságosság Országa, ami több annál, mint amiben remélhettek. Azért boldogok, mert az Ország eljövetele véget fog vetni a szegénységüknek, azzal, hogy egy testvéries világot teremt. Azért boldogok, mert a Messiás majd megnyitja a vakok szemét, és kenyeret fog adni az éhezőknek. "

Forrás: Gustavo Gutiérrez, "A felszabadítás teológiája", IV/1/13.

 

Gustavo Gutiérrez a szegénységről:

" A szegénység megléte elszakítottságot jelent a személyek közötti szolidaritástól és az Istennel való közösségtől. A szegénység a bűn kifejeződése, vagyis a szeretet tagadásáé. Ezért összeférhetetlen Isten Országának, a szeretet és igazságosság Országának eljövetelével. A szegénység gonosz és botrányos állapot, ami a mi időnkben óriási méreteket öltött. A felszámolásával közelebb hozzuk Isten színről színre látásának pillanatát, a másokkal való egység által. "

Forrás: Gustavo Gutiérrez, "A felszabadítás teológiája", IV/1/13.

 

Gustavo Gutiérrez az evangéliumi megtérésről:

" A felszabadulás lelkisége a megtérést helyezi a középpontba, a felebaráthoz, az elnyomotthoz, a kizsákmányolt társadalmi osztályhoz, a megvetett etnikai csoporthoz, a leigázott országhoz. A megtérésünk az Úrhoz magába foglalja ezt a megtérést a felebaráthoz. Az evangéliumi megtérés valóban minden lelkiség próbaköve. A megtérés önmagunk radikális átalakítását jelenti; azonos gondolkodást, érzést, és életet jelent Krisztussal - aki a kizsákmányolt és elidegenített emberekben van jelen. Megtérni annyit jelent, hogy elkötelezzük magunkat a szegények és elnyomottak felszabadítása mellett, hogy világosan, valóságosan, és konkrétan kötelezzük el benne magunkat. Azt jelenti, hogy nemcsak nagyvonalúsággal kötelezzük el magunkat, hanem helyzetértékeléssel és cselekvési tervvel is. Megtérni azt jelenti, hogy tudjuk és megtapasztaljuk azt a tényt, hogy a fizika törvényeivel ellentétesen csak akkor tudunk egyenesen állni, az Evangélium szerint, ha a vonzásközpontunk önmagunkon kívül van. "

Forrás: Gustavo Gutiérrez, "A felszabadítás teológiája", IV/1/10.

 

Gustav Gutiérrez a Magnificatról (A Boldogságos Szűzanya hálaéneke a Szentírásból; Lk 1,47-55):

" A Magnificat jól kifejezi a felszabadítás lelkiségét. Az Isten ajándékaiért való hálaadás énekeként alázatosan fejezi ki az ő szeretetének örömét. Ugyanakkor egyike azoknak az újszövetségi szövegeknek, amelyek fontos mondanivalót tartalmaznak a felszabadítással és a politikai szférával kapcsolatban. Ez a hálaadás és öröm szorosan kapcsolódik Isten cselekedetéhez, aki felszabadítja az elnyomottakat és megalázza a hatalmasokat. 'Az éhezőket minden jóval betölti, a gazdagokat elbocsátja üres kézzel'. A történelem jövője a szegényekhez és kizsákmányoltakhoz tartozik. A valódi felszabadítás az elnyomottak saját műve lesz; bennük az Úr megmenti a történelmet. A felszabadítás lelkisége az anawim [szegények] lelkiségén alapszik majd. "

Forrás: Gustavo Gutiérrez, "A felszabadítás teológiája", IV/1/10.

 

Át kell értelmezni Jézus Krisztus tanítását, mert Ő - tévesen - a küszöbön álló világvégét várta? Gutiérrez többször is Krisztus Istenségét megkérdőjelező és az Ő emberségét hangsúlyozó tanításokat épít be a felszabadítási teológiájába. Egy példa ezek közül (az itt hivatkozott személy Oscar Cullman, lutheránus teológus):

" Milyen következtetéseket vonhatunk le Jézus életéből? Cullman szerint - aki egyike azon szerzőknek, akik ezt a problémát a legkomolyabban és legalaposabban vizsgálták - a kulcs Jézus viselkedéséhez a politikai kérdésekben az, amit ő 'eszkatológiai radikalizmusnak' nevez, ami az Isten Országának közelgő adventjébe vetett reményen alapul. Ebből az következik, hogy 'Jézus számára e világ minden valósága szükségszerűen relativizálódott, a hűsége pedig túl kellett, hogy mutasson a létező rend és a forradalom alternatíváin'. Jézus nem volt közömbös az evilági cselekvések iránt, de mert ő a történelem küszöbön álló végét várta, 'csakis az egyén megtérésével foglalkozott, és nem érdeklődött a társadalmi struktúrák megreformálása iránt'. Cullmann szerint tehát Jézus hozzáállása nem alkalmazható a mi korunkban fenntartások nélkül. Attól a pillanattól kezdve ugyanis, hogy a történelem fejlődése megmutatja nekünk, hogy a világ vége nem áll a küszöbön, világossá válik, hogy 'az igazságosabb társadalmi struktúrák elősegítik a Jézus által megkövetelt egyéni jellemváltozást is'. A továbbiakban ezért 'oda-vissza cselekvésre van szükség az egyén megtérése és a struktúrák reformja között'. "

Forrás: Gustavo Gutiérrez, "A felszabadítás teológiája", IV/1/11.

 

Összhangban a Jézus Krisztusról általa bemutatott (emberi) képpel, Gutiérrez még csak nem is utal a Fiúisten valóságos jelenlétére az Eucharisztia színei alatt. Az Eucharisztiáról következetesen csak mint közös megemlékezésről és hálaadásról, a testvéri közösség megteremtésének eszközéről ír:

" Az Egyház elsődleges feladata, hogy örömmel ünnepelje Istennek az emberiségben megnyilvánuló megváltó művének ajándékát, amelyet Krisztus halálával és feltámadásával valósított meg. Az Eucharisztia ez: megemlékezés és hálaadás. Megemlékezés Krisztusról, amely előfeltételezi az élete jelentésének mindig megújított elfogadását - a teljes odaadást másokért. Hálaadás Isten szeretetéért, ami ezekben az eseményekben megnyilvánult. Az Eucharisztia lakoma, annak az örömnek a megünneplése, amit az Egyház megosztani szeretne és próbál. "

Forrás: Gustavo Gutiérrez, "A felszabadítás teológiája", IV/1/12.

 

Gustavo Gutiérrez az Egyház feladatáról a világban:

" Az egység ígérete Krisztus művének középpontjában áll; őbenne az emberek fiai és nővérei az Atyának, és testvérei és nővérei egymásnak. Az egyház, ami azok közössége, akik Krisztust Uruknak vallják, az egység jele a történelemben. Ezért az egyháznak segítenie kell a világot az egység elérésében, tudva eközben, hogy 'az egység az emberek között csak akkor lehetséges, ha mindenki valódi igazságosságban részesül'. Egy megosztott világban az egyházi közösség feladata az, hogy küzdjön a társadalmi megosztottság mélyreható okai ellen. Ha így tesz, úgy hiteles és hatékony jele lesz az egységnek Isten egyetemes szeretete alatt. "

Forrás: Gustavo Gutiérrez, "A felszabadítás teológiája", IV/1/12.

 

Gustavo Gutiérrez a felszabadulás folyamatának eszkatológiai vonatkozásáról:

" A történelmi progresszió - vagy hogy elkerüljük ezt a semleges kifejezést, az emberi felszabadulás - és Isten Országának növekedése egyaránt az emberiség teljes egységére irányul Istennel és egymással. Ugyanaz a céljuk, de nem párhuzamos utakon haladnak, és még csak nem is egymás felé tartó utakon. Isten Országának növekedése olyan folyamat, ami történelmileg a felszabadulásban valósul meg, amennyiben a felszabadulás nagyobb emberi kiteljesedést jelent. A felszabadulás egy új társadalom előfeltétele, de nem annak teljessége. Jóllehet a felszabadulás felszabadító történelmi eseményekben valósul meg, elismeri azok korlátosságát és kétességét, hirdeti a kiteljesítésüket, és hatékonyan ösztönzi őket a teljes közösség felé. Nem azonosításról van tehát szó. Felszabadító történelmi események nélkül Isten Országa nem növekedhet. A felszabadulás folyamata azonban nem ér el az emberi elnyomás és kizsákmányolás gyökereihez Isten Országának eljövetele nélkül, ami mindenekfelett ajándék. Mi több, azt mondhatjuk, hogy a történelmi és politikai felszabadulás eseménye maga Isten Országának növekedése és megváltó esemény; de nem Isten Országának eljövetele, és nem minden a megváltásból. "

Forrás: Gustavo Gutiérrez, "A felszabadítás teológiája", IV/1/9.

A Hittani Kongregáció korrekciója:

" A „felszabadítási teológiák” [...] Hajlamosak arra, hogy Isten országát és annak kialakítását azonosítsák az emberi társadalom felszabadításáért folytatott mozgalommal, és a történelmet tegyék meg saját fejlődésének alanyává, olyan folyamattá, amelyben az osztályharc révén az ember önmagát váltja meg. Ez az azonosítás szöges ellentétben áll az egyház hitével, amire a II. Vatikáni Zsinat is emlékeztetett. "

Forrás: Hittani Kongregáció, Libertatis nuntius instrukció, IX/3.

 

Gustavo Gutiérrez a felszabadulás három szintjéről:

" A Krisztusban való felszabadulásnak három szintjét vagy dimenzióját különböztetem meg. Először van a felszabadulás az elnyomás és kirekesztés társadalmi helyzetei alól, amelyek sokakat (és valójában így vagy úgy, de mindenkit) olyan életkörülményekre kényszerítenek, amik ellentétesek Istennek az ő életükre vonatkozó akaratával. Nem elég azonban felszabadulnunk az elnyomó társadalmi-gazdasági struktúrák alól, szükségünk van személyes átalakulásra is, mely által belső szabadságban élhetünk a szolgaság minden formája alatt - ez pedig a felszabadulás második dimenziója. Végül van a felszabadulás a bűn alól, ami minden szolgaság legmélyebb gyökerét támadja; mivel a bűn a Istennel és más emberekkel való barátság megszakadása, és ezért nem törölhető el másként, csak az Úr meg nem érdemelt, megváltó szeretetével, amivel a hitben és a másokkal való közösségben találkozunk. A teológiai analízis (és nem a társadalmi vagy filozófiai analízis) arra az álláspontra vezet minket, hogy csak a bűn alól való felszabadulás éri el a társadalmi igazságtalanság és az emberi elnyomás más formáinak gyökerét, és csak az békít meg minket Istennel és a felebarátainkkal. "

Forrás: Gustavo Gutiérrez, "A felszabadítás teológiája"; Bevezető a könyv 1988-as kiadásához, "Felszabadítani = életet adni" fejezet

A Hittani Kongregáció korrekciója:

" Az újszövetségi kinyilatkoztatás tudomásunkra hozza, hogy a legnagyobb rossz a bűn, amely az ember személyiségének központját szennyezi be. Minden más felszabadulás előtt tehát a bűn szolgálata alól kell felszabadulni. Nem kétséges, hogy az Újszövetség éppen azért nem a politikai és szociális helyzet megváltoztatását jelöli meg a felszabadítás előfeltételeként, hogy ezzel is érzékeltesse: a minden ember számára meghirdetett krisztusi felszabadítás egészen más jellegű. "

Forrás: Hittani Kongregáció, Libertatis nuntius instrukció, IV/12-13.

 

Gustavo Gutiérrez egy "új emberiség" és egy "új ember" megteremtéséről:

" Fontos észben tartanunk, hogy a nyomorúság, igazságtalanság, és kizsákmányolás elleni küzdelmen túl - vagy inkább azon keresztül - a cél egy új emberiség megteremtése. Ahogy a II. Vatikáni Zsinat kijelentette, 'egy új humanizmus születésének vagyunk tanúi, melyben az embert elsősorban a testvéreiért és a történelemért érzett felelősség határozza meg' (Gaudium et spes, no. 55). Ez a törekvés egy új ember megteremtésére a legmélyebb motiváció a küzdelemben, amit sokan felvállaltak Latin-Amerikában. "

Forrás: Gustavo Gutiérrez, "A felszabadítás teológiája", IV/1.

A Hittani Kongregáció korrekciója:

" IV/15. [A] bajok forrását nem kereshetjük főként és kizárólagosan a rossz gazdasági, szociális vagy politikai „struktúrákban”, mintha ezek a struktúrák képeznék minden baj okát, és az „új ember” megteremtése csupán a jelenlegiektől eltérő gazdasági és szociális-politikai struktúrák bevezetésén múlna. "

" XI/9. [H]alálos illúzióban ringatják magukat azok, akik úgy vélik, hogy az új struktúrák maguktól szülik majd meg az emberről szóló igazságnak megfelelő „új embert”. A keresztény ember nem tévesztheti szem elől azt a tényt, hogy minden valóban új dolog forrása a nekünk ajándékozott Szentlélek, és egyedül Isten az ura a történelemnek. "

Forrás: Hittani Kongregáció, Libertatis nuntius instrukció

 

Gustavo Gutiérrez az Egyház hagyományos tanításáról:

" Önmagunk Isten Országának nézőpontjába helyezése azt jelenti, hogy részt veszünk a mások által elnyomottak felszabadításáért folytatott harcban. Ez az, amit sok keresztény, aki elkötelezte magát a latin-amerikai forradalmi folyamatban, elkezdett megtapasztalni. Ha úgy tűnik, hogy ez a választásuk elidegeníti őket a keresztény közösségtől, az azért van, mert sok keresztény, az Örömhír megszelidítésének szándékával, önfejűeknek és akár még veszélyesnek is tekinti őket. Ha nem mindig képesek megfelelő szavakkal kifejezni az elkötelezettségük mély okait, az azért van, mert az a teológia, amiben nevelkedtek - és amiben más keresztényekkel osztoznak - nem alkotta meg az ehhez szükséges kategóriákat, amik megpróbálnak kreatívan megfelelni az Evangélium új követelményeinek, és e kontinens elnyomott és kizsákmányolt népeinek. De az elkötelezettségükben, sőt, a próbálkozásaikban is, hogy mindezt elmagyarázzák, a hit nagyobb megértése, nagyobb hit, nagyobb hűség van az Úrhoz, mint a 'hagyományos tanításban' (ahogy egyesek szeretik nevezni), amit elismert keresztény körök képviselnek. Ezt a tanítást egyházi tekintély támogatja, és széles körben publikált, mert hozzáfér a tömegtájékoztatás eszközeihez, de olyan statikus és élettelen, hogy még ahhoz is gyenge, hogy megtagadja az Evangéliumot. Ehelyett az Evangélium az, ami megtagadja őt. "

Forrás: Gustavo Gutiérrez, "A felszabadítás teológiája", IV/1/10.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nickolett 2018.06.12. 14:24:30

Ma láttam egy könyvesboltban, hogy ki is adták magyarul a könyvét. :(
Hogy milyen gyorsan változik a világ...