Április 4. Szent Izidor püspök, hitvalló és egyháztanító
2017. április 04. írta: Katolikus Válasz

Április 4. Szent Izidor püspök, hitvalló és egyháztanító

szizidor.jpgSzent Izidor 560 táján született Kartagenában Spanyolországban, hol atyja előkelő kormányhivatalt viselt. Legfiatalabb volt testvérei közül, kik között Szent Leander szevillai érsek volt (lásd febr. 27.), a másik Szent Fulgencius püspök; nénje, Florentina pedig szentéletű apáca. Izidort Isten nagy dolgokra szánta abban a nehéz időben, s ezért külön gonddal irányította életét. Szülőinek kora halála után bátyjához került, aki kolostorban neveltette a fényes tehetségű fiút. Itt volt módja kielégíteni korán fölébredt tudományszomját. Abban az időben azonban a tanulásnak még nem álltak rendelkezésre olyan jó tankönyvek, és a tanítók sem úgy rágták az ifjúságnak szájába a tudományt, mint ma. Nem csoda, ha Izidoron is erőt vett a csüggetegség. Ebben a lelkületében egyszer megfigyelt egy kávás kutat, melynek keresztfája egészen ki volt vájva és a kút melletti kövön nagy lyuk mutatkozott. Mikor azután egy vízmerítő asszonytól megtudta, hogy azt a vályút a fán gyenge kútkötél véste ki, a követ pedig a lecsurgó víz vájta, eszébe vette, hogy a naponkénti folytonos tanulás és ismétlés kipallérozhatja az ő elméjét is, és új buzgósággal látott neki a munkának. Megtanult latinul, görögül és héberül, jártasságot szerzett az összes szent és világi tudományokban és elolvasott minden könyvet, ami kezeügyébe akadt.

Alig került ki a kolostor iskolájából, jámborsága, buzgósága és ékesszólása csakhamar reátekerték a figyelmet. Abban az időben honfitársai, a nyugati gótok az ariánus eretnekséget követték. A tudós és ékesszóló ifjú nyílt színen megcáfolta és megfeddette őket úgy, hogy egy alkalommal majdnem életét vesztette.

Rohamosan emelkedett az ifjú Izidor híre és kilátása , mikor váratlanul elhatározta, hogy remeteségbe vonul. Hiábavaló volt barátainak és tisztelőinek tartóztatása, hogy “fényes jövő előtt” áll., “hogy a lelkeknek és az Egyháznak szüksége van rá”, hogy a” világban is élhet istenes életet.” Ő eszébe vette, amit később a galloknak egyszer prédikált: “erősítsétek szíveteket Krisztus szeretetében, és ne ejtsen meg azok csábítása, kik bejárták a szárazföldet és a tengert, hogy egy prozelítát csináljanak.” Követte a Szentlélek szavát, és a remeték közé ment. De ezt Isten csak iskolának szánta jelleme és lelke teljes kibontakozása számára. A nép és a közben katolikus hitre tért Rekkared király bátyja halála után őt kívánta szevillai érseknek. Most már hiábavaló volt minden ellenkezése.

Alázatosan vette magára a sokféle teendő terhét, mert ,,egy rejtett rendelkezés rótta rá azt''. Több mint harmincéves hivatali ideje alatt megtestesítette az igazi püspök ideálját. Egyetemes képzettsége lebilincselő ékesszólással párosult. Püspöki programjának talán leglényegesebb pontja a papság képzése volt. A sevillai iskola olyan tekintélyre emelkedett, hogy Spanyolország legjelentősebb központja lett az új generáció kiképzése terén. Azokat a klerikusokat, akik csak a jogaikkal törődtek, rávette kötelességeik teljesítésére. Itt is a rendről, fegyelemről és egyetértésről alkotott elképzeléseit követte. Püspöki törekvéseinek végső célja a tiszta, bensőséges életmód és a vallásos lelkesedés volt. Ő maga egyszerűen élt, s példaképe volt minden klerikusnak és hívőnek. Bölcs és messzire tekintő szervezőkészsége egyházmegyéje határain túl is olyan visszhangot keltett, hogy az egész ország egyházi kormányzására kihatott.

Az akkori gyakorlatnak megfelelően püspöki állása egyházmegyéje területén össze volt kapcsolva a legfőbb állami hivatalokkal. Ő azonban mindenekelőtt az Egyház javával törődött. Teljhatalmával biztosította a törvény sérthetetlenségét, s különösen azon fáradozott, hogy a védteleneket megóvja a hatalmasok erőszakoskodásaitól.

Izidor munkálkodásában érződik hazaszeretete is. Bár a kelet-római birodalom kulturális örökségét nagyra becsülte, a bizánci császár hódító törekvéseit gyanakvó szemmel nézte. A gótokat viszont egész életén át kedvelte: egy új korszak erőtől duzzadó kezdetét látta bennük.

Az ő vezetésüktől várta Spanyolország egyesítését a kereszt zászlaja alatt. Mint fejedelmek és királyok tanácsadójának szava volt az ország politikai vezetésében. Egyházpolitikája -- a konstantini korszak szellemében -- arra irányult, hogy a világi és egyházi hatalom között szoros legyen a kapcsolat. Bár ezáltal a királyi udvar lett az egyházkormányzat középpontja, és fenyegetett az a veszedelem, hogy a hatalmak megengedhetetlen módon egymásba fonódnak, Izidor szorgalmazta az egységesítést. Ebből az általa támogatott törekvésből következett, hogy a királyi város, Toledo nemcsak az országnak lett fővárosa, hanem a püspöki szék rangjának emelkedésével egyházi rangja is nagyobb lett. A királynak az egyház belső ügyeibe való beleszólásának visszaszorítására vagy megszüntetésére irányuló későbbi kísérletek szükségszerűen kudarcot vallottak, mert a baj gyökerei nagyon mélyre nyúltak.

Izidor írásművei egy nagy szellem mozgékonyságáról és gazdagságáról tanúskodnak. Nála már érezhetők a skolasztikus módszer kezdetei, minden lényeges elemükkel együtt. Mint a keresztény gondolkodás kincseinek nagy áthagyományozója, Izidor utolsó egyházatyaként összefoglalta az elmúlt évszázadok tudását. A zűrzavaros kor kellős közepén alakja az igazhitűség világítótornya. A teológiai viták közben döntő módon szólt hozzá a predestináció és az Eucharisztia-tan kérdéseihez. Sok évi megfeszített munkával készítette el Etymologiae c. művét, amely az ókor egész tudományát egybefoglalta. A középkorban a Szentírás után ezt a könyvet olvasták és másolták a legtöbbet.

Nem sokkal halála előtt adta Izidor a nyugati gót Spanyolországnak a nagy Hispán törvénygyűjteményt, amely az Ibériai-félszigeten egészen a 12. századig érvényben volt.

Izidor életében a csúcspont a toledói általános spanyol zsinat volt 633-ban, amely az egyházi jogok megőrzését és a keresztény élet megújítását tűzte ki célul. A 62 püspök között Izidor foglalta el az első helyet. Mindenki csodálta benne az igazság bajnokát, a páratlan egyházatyát, a fegyelem őrét, s a vallásos és világi tudományok fölülmúlhatatlan ismerőjét.

Szent Izidor így halt meg: Mikor érezte, hogy közeledik életének vége, kezdte vagyonát elosztogatni a szegények közt. Így folytatta ezt hónapokon keresztül. Mikor már semmije sem volt, egy meghatározott napra Szent Vince vértanú templomába meghívta az érsekségébe tartozó püspököket, megyéje szerzeteseit, papjait, szegényeit. Még egyszer intette őket, hogy tartsanak ki hűségesen a katolikus hitben. Azután kiparancsolta a nőket a templomból. Levetette érseki ornátusát; egyik püspöke kezéből fölvette a vezeklő szőrruhát, a másik hamut hintett fejére és így az ősi keresztény bűnbánati külsőben nyíltan vádolta magát népe előtt, mielőtt megjelent örök Bírája előtt. Föloldozás után magához vette az Úr testét és vérét, és ezután visszavonult szegényes szobájába, hol negyednapra meghalt. Tetemét székesegyházába temették Szent Leander bátyja és Florentina nénje mellé. Ereklyéit I. Ferdinánd spanyol király 1066-ban drága pénzen megváltotta a móroktól és Leonba vitette. XIV. Benedek egyházdoktorrá tette a régi spanyol egyház legnagyobb fiát.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.