„Tagespost”: Joachim Meisnert az ökumené problémája foglalkoztatta röviddel halála előtt
2017. július 18. írta: Katolikus Válasz

„Tagespost”: Joachim Meisnert az ökumené problémája foglalkoztatta röviddel halála előtt

Az elhunyt nyugalmazott kölni érsek egyértelműen ellenezte a más felekezetű házastársak szentáldozáshoz járulását

München (kath.net/KAP) -- A „Tagespost” szerint Joachim Meisner bíborost élete utolsó heteiben nemcsak az "Amoris laetitia" foglalkoztatta, hanem az ökuménével kapcsolatos kérdések is, különösen az eltérő felekezetű házastársak szentáldozáshoz járulásának engedélyezése. A würzburgi újság beszámol arról, hogy Meisner június végi utolsó telefonos interjújában kételyét fejezte ki Walter Kasper bíboros azon javaslatával kapcsolatban, amely megengedné a nem katolikus házastársak részesülését az Eucharisztiában. Meisner emlékeztetett 2002-es „Az egyház Krisztus teste” című nagyböjti pásztorlevelére, amelyben azt írta: „Aki tehát az Eucharisztiát magához veszi, noha nem tartozik katolikus egyházunkhoz, Krisztus teste ellen követ el bűnt.” „Meisner bíboros végrendelete az eucharisztikus Úrhoz való hűség” – írja a „Tagespost”, és hosszan méltatja az elhunyt kölni bíboros teológiáját és életművét.meisner_1.jpg

A bíboros múlt évben mindenekelőtt azzal hívta fel magára a média figyelmét, hogy öt „dubiát”, azaz kételyt fogalmazott meg három más bíborossal együtt Ferenc pápa „Amoris laetitia” című írásával kapcsolatban. Nyíltan felteszik a kérdést, megengedett-e az "Amoris laetitia" szerint, hogy az elvált újraházasodottak szentáldozáshoz járuljanak.

Meisner hajlíthatatlan álláspontja a nem katolikus házastársak szentáldozáshoz járulásának kérdésében éppen úgy megmutatkozott, amikor reagált Walter Kasper bíboros a „Die Zeit”-ben megjelent a keresztények egységének elősegítését szorgalmazó írására. Kasper dicsérően szólt azokról a „barátságos felvetésekről”, amelyeket a pápa a különböző felekezethez tartozó párok szentáldozásáról mondott. Az ilyen családok közös szentáldozásának engedélyezése „pasztorális probléma, s nem olyan nehéz megoldást találni rá” – vélte a bíboros.

Meisner ezzel szemben hangsúlyozta, hogy „az Eucharisztia éppen hogy az egyes ember Krisztus testébe - amely maga az egyház - való ’beletestesülésének’ a szentsége” ezért „a szentáldozás közösségének feltétele az egyházi közösség” – írja a „Tagespost”.

 

***

A Katolikus Válasz egy nagy nyilvánosságot kapott magyar eset elemzésével már foglálkozott korábban. A vonatkozó kánonjog az alábbi feltételek mellett engedélyezi más felekezetűek Eucharisztiához járulását.

844. kán. -- 1. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók a szentségeket csakis katolikus krisztushívőknek szolgáltathatják ki megengedetten, s ugyanígy a katolikusok csakis katolikus kiszolgáltatóktól vehetik fel megengedetten a szentségeket, a jelen kánon 2., 3. és 4. §-a és a 861. kán. 2. §-a előírásainak fenntartásával. 

2. §. Valahányszor a szükség úgy kívánja, vagy a valódi lelki hasznosság indokolja, és feltéve hogy elkerülik a tévedés vagy a közömbösség veszélyét, azoknak a krisztushívőknek, akiknek fizikailag vagy morálisan lehetetlen katolikus szentségkiszolgáltatóhoz fordulniuk, fel szabad venniük a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét olyan nem katolikus kiszolgáltatóktól, akiknek egyházában ezek a szentségek érvényesek. 

3. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók megengedetten szolgáltathatják ki a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő keleti egyházak tagjainak, ha önként kérik, és kellően fel vannak készülve; ez érvényes más olyan egyházak tagjaira is, amelyek helyzete az Apostoli Szentszék megítélése szerint a szentségek tekintetében megegyezik az említett keleti egyházakéval. 

4. §. Életveszély esetén, vagy ha a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia megítélése szerint más súlyos szükség sürget, a katolikus kiszolgáltatók ugyanezeket a szentségeket megengedetten szolgáltatják ki a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő többi keresztényeknek is, akik nem tudnak saját közösségük szolgálattevőjéhez járulni, és ezt önként kérik, feltéve hogy ezekkel a szentségekkel kapcsolatban katolikus hitről tesznek tanúságot, és kellőképpen felkészültek. 

5. §. A 2., 3. és 4. §-ban említett esetekre a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia csak akkor adjon ki általános szabályokat, ha az érdekelt nem katolikus egyháznak vagy közösségnek legalább az illetékes helyi hatóságát megkérdezte.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása