A 70. születésnapja és pappá szentelésének 40. évfordulója apropóján új interjú jelent meg Gerhard Müller bíborossal vasárnap, december 31-én, az olasz La Stampa napilap weboldalán.
Az interjúban a Hittani Kongregáció korábbi prefektusát elsősorban az olasz Rocco Buttiglione könyvéhez fűzött tanulmányáról kérdezték. A könyvet Buttiglione Ferenc pápa Amoris Laetitia apostoli buzdításának magyarázatául szánta, válaszként a buzdítással kapcsolatos kérdésekre és kritikákra.
Müller bíboros az interjúban ismét megerősíti, hogy Ferenc pápa apostoli buzdítását az Egyház korábbi vonatkozó tanításaival (a listánkat erről lásd például itt) összhangban kell értelmezni. A bíboros ugyanakkor egy konkrét esetet említ, amiben lelkipásztori felügyelet mellett lehetségesnek látja egy elvált és polgári úton újraházasodott személy szentségekhez engedését:
Lehetséges az, hogy a bűnbánó meg van győződve a lelkiismeretében - és jó okkal - az első házasság érvénytelenségéről, miközben nem tud [emellett] kánoni bizonyítékot felmutatni. Ebben az esetben a második házasság az, amelyik Isten előtt érvényes, és a lelkipásztor kiszolgáltathatja a szentséget, de bizonyosan csak a megfelelő óvintézkedésekkel, nehogy megbotránkoztassa a hívek közösségét, és nehogy gyengítse a hitet a házasság felbonthatatlanságában.
A bíboros ehhez magyarázatként hozzáteszi: "Ebben az esetben nem kerül felbontásra érvényes házasság és nem is ítélik azt lényegtelennek. Egyszerűen azt ismerik el, hogy ami házasságnak tűnt, valójában nem volt az."
Az Apostoli Szignatúra (az Egyház legfelsőbb bíróságának) korábbi prefektusa, a házassági ügyekkel is foglalkozó kánonjogász Raymond Burke bíboros magának a Katolikus Válasznak nyilatkozva erősítette meg, hogy "nem léteznek" olyan esetek, amelyekre Müller bíboros az Amoris Laetitia védelmében hivatkozik. Ahogy Burke bíboros fogalmazott:
"Ilyen esetek nem léteznek. Egyetlen papnak sem áll hatalmában egy házasságot semmisnek nyilvánítani a belső fórumon. A házasság egy nyilvános életállapot az Egyházban, és a házasság semmiségének vádjával kapcsolatos ítéletet az Egyház hosszú ideje fennálló gyakorlatának megfelelően kell meghozni. Ha egy bírói kollégium egy házassági bíróságon nem képes erkölcsi bizonyosságra jutni a házasság semmisségével kapcsolatban a semmiségi kereset gondos és alapos vizsgálata után, hogyan lehetne képes egyetlen pap ilyen ítéletet hozni, ami pedig a kérdéses lélek örök üdvösségével függ össze?"
A bűnbánat és az Eucharisztia szentségeinek kiszolgáltatásáról Müller bíboros ismét megerősíti a korábban már hangoztatott álláspontját:
A szentségeket, mint a kegyelem eszközeit, az Egyház csak annak megfelelően kezelheti, ahogyan Krisztus alapította azokat. Aquinói Szent Tamás különbséget tesz a bűnbánat szentsége és az Oltáriszentség között: míg az előbbi olyan orvosság, ami megtisztít (megtisztító), addig az utóbbi olyan orvosság, ami épít (megerősítő). Ha ezeket felcseréljük egymással, kárt okozunk a beteg vagy az egészséges személynek. Azok, akik halálos bűnükről tudnak, mindenekelőtt a bűnbánat szentségében kell, hogy részesedjenek. Emiatt bűnbánatra és a jövőbeli bűnöktől való tartózkodás szándékára van szükség. Enélkül a szentségi bűnbocsánatot nem lehet megadni. Ez minden körülmények között az Egyház tanítása.
A lelkiismeret alkalmazásának helyes módjáról a korábbi prefektus bíboros kifejti:
Katolikus nézőpontból az egyén lelkiismerete, Isten parancsolatai, és az Egyház tekintélye nem elszigeteltek egymástól, hanem gondosan összehangolt belső kapcsolatban állnak egymással. Ez egyaránt kizárja a legalizmust és az önhivatkozó individualizmust.
Érdekes részlete az interjúnak, amikor a La Stampa riportere az interjú zárókérdésében az Amoris Laetitia értelmezésének új fejleményeivel szembesíti Müller bíborost:
Riporter: A Buenos Aires-i püspökök Amoris Laetitiára alkalmazására vonatkozó pásztori iránymutatása, amelyet a pápa méltatott, megjelent az Acta Apostolicae Sedisben. Hogyan értékeli mindezt?
Müller bíboros: Ez olyan ügy, amit nem szeretnék kommentálni.
A bíboros ehhez hozzáteszi: "A Buttiglione könyvéhez írt előszavamban általánosságban beszéltem a pápai tanítóhivatal és a megyéspüspökök pásztori iránymutatásai tekintélyének kapcsolatáról. Ezek nem dogmatikus döntések, vagy a dogma egyfajta fejlődése. Ez csupán egy lehetséges gyakorlata a szentségek kezelésének (...)"
Mint ismeretes, Gerhard Müller bíboros a National Catholic Registernek december 6-án adott interjújában vitatta a Buenos Aires-i püspökök Amoris Laetitiához fűzött (és Ferenc pápa által megerősített) értelmezésének tanítóhivatali státuszát.
Never 2018.01.01. 22:13:10
Diacon 2018.01.02. 01:08:35
Never 2018.01.02. 09:29:00
Never 2018.01.02. 09:29:53
Diacon 2018.01.04. 00:46:03
Diacon 2018.01.04. 00:49:01
Never 2018.01.04. 19:18:30