Mennyire volt "rendben" a repülős esküvő?
2018. február 01. írta: Katolikus Válasz

Mennyire volt "rendben" a repülős esküvő?

Egy repülőn megtartott esküvő kellemetlen kérdéseket vet fel

Az alábbiakban Raymond J. de Souza atya, a kanadai Kingston érsekség papjának véleménycikkét közöljük.

Kapcsolódó cikkeink, időrendi sorrendben:
- Pápai repülős esküvő Chile felett
- A LATAM légitársaság reklámfogása Ferenc pápa "repülős" esküvője?
- Előre megrendezett volt a pápai "repülős" esküvő
- Ferenc pápa a repülős esküvőről és a helyreigazított nyilatkozatáról

screen-shot-2018-01-24-at-12_10_14-800x500.pngVolt egy komikus pillanat a chilei esküvő után, amit Krisztus helytartója a levegőben vezetett le. A pápai szóvivő, Greg Burke nyomatékosította: "Teljesen rendben volt."

A "teljesen rendben" nem kánonjogi nyelvezet, de azt jelenti, hogy a rögtönzés nem érvénytelen, ahogy egy összecsapott esküvő egyébként az lenne. De rengeteg zavar merült fel a két utaskísérő házasságkötésével kapcsolatban, és riadalom is jólértesült körökben amiatt, hogy Ferenc pápa anélkül egyezett bele a házasságkötésbe, hogy ésszerű garancia lett volna az érvényességére.

Mert végső soron ha maga a Szentatya javasolta a rögtönzött esküvőt, úgy a pár valódi szabadsága a házasságkötésben bizonyosan kétségbe vonható. Ha nyilvánosan kérdezi meg az egyházfő, hogy kívánnak-e házasságot kötni - a légitársaság igazgatója előtt és sajtóhadakkal néhány méternyire -, úgy valóban szabadon mondana rá bármelyik fél is nemet?

Akárhogyis, Ferenc pápa maga is elmagyarázta a sajtó kérdéseire válaszolva, a visszaútján Rómába. A Szentatya beszámolója teljesen különbözött attól, amit a tudósítások szerint a pár mondott a médiának. Ferenc pápa azt mondta, hogy egy nappal korábban került ez szóba, a pár végigcsinálta a jegyesoktatást, és voltak gyónni is. Ő tovább faggatta őket, valószínűleg arról, mennyire értik a szentségi házasságot.

Nem lehet tudni, hogy a vőlegény az elején miért mondta azt a médiának, hogy a rögtönzött esküvő ötlete "az övé" volt - tudniillik a Szentatyáé.

Úgy tűnik, hogy a pár mindenképpen a repülőn akart esküvőt, a pápával. Az ember eltűnődik azon, miért nem kérték ugyanezt egy helyi paptól az elmúlt hét év alatt, akár a két gyermekük megszületése után.

Az egész közjáték egy médiareklám finom érzését keltette, de Ferenc pápa beleegyezett, azzal a magyarázattal, hogy aggódott, hogy sohasem fognak érvényes házasságot kötni, ha nem teljesíti a kérésüket. A Szentatyának meglehetősen alacsony elvárásai voltak a pár komolyságával szemben. Azt hiszem, igaza volt ebben, látva azt, hogyan is számoltak be az eseményről azután.

A közjáték fontos jelzést ad arról, mi a Szentatya hozzáállása a szentségekhez.

A hagyományos katolikus szentségtan úgy tartja, hogy a szentségek objektív találkozások Isten kegyelmével. Ha a szentségi szertartás - az anyag és a forma - megfelelően kivitelezett, Isten az ígérete szerint kiárasztja az Ő kegyelmét. Ugyanakkor azoknak, akik a szentséget fogadják, megfelelően felkészülteknek kell lenniük a fogadására.

Az Egyház hagyománya súlyos bűn terhe mellett ragaszkodik ehhez a megfelelő felkészültséghez, nehogy a szentségeket olyan szertartásoknak tartsák, amelyek a megértésüktől és a fogadó fél szándékától függetlenül részesítenek javakban, a mágiához hasonlóan.

Ezért van az, hogy akik nincsenek a kegyelem állapotában, nem részesülhetnek szentáldozásban. Ezért kell a keresztség előtt a katekumeneknek - vagy a gyermek szüleinek - hitvallást tenniük. Ezért szükséges az, hogy a szentgyónásban a bűnök felsorolása teljes, a bűnbánat pedig őszinte legyen. Ha az egyéni előkészület nem történik meg, a szentséget nem szabadna, egyes esetekben pedig nem is lehet kiszolgáltatni.

Ferenc pápa nem vitatja ezt a tanítást, de másfajta megközelítést alkalmaz. Úgy kezeli a szentségeket, mint találkozásokat a kegyelemmel, amelyet a papság vagy megad, vagy visszatart. Egy szentséget visszatartani így barátságtalannak, vagy akár még ellenségesnek is hat.

Ezért mondhatta 2013-ban egy egyedülálló olasz anyának egy rövid telefonbeszélgetés alatt, hogy akár anélkül is megkereszteli a gyermekét, hogy a hit gyakorlásával kapcsolatban bármit is kérdezne tőle. Ezért mondhatta egy argentin nőnek 2014-ben, megintcsak telefonon keresztül, hogy egyszerűen menjen egy másik templomba áldozni, ha a saját lelkipásztora ezt megtagadja tőle, miután valaki házastársaként egy másik férfival élt együtt. Ezért adta össze a Szentatya a repülős párt.

A kérésük egyértelműen abszurd volt, hogy munka közben házasodhassanak össze - a szertartás után folytatták a reggelik felszolgálását -, egy profán környezetben, a pápával, aki valójában úton volt, hogy egy szentmisét celebráljon, ahol pedig egy ilyen szertartás megfelelőbben lett volna kivitelezhető. Mindez furcsa - ha nem érvénytelenítő - alapállást jelent. De a pár biztatása helyett a körülményeik tisztázására és a megfelelő házasságkötésre, Ferenc pápa a felelősséget magára vette. Mert ha nem egyezett volna bele, talán házasságot sem kötöttek volna.

Ferenc pápa a hangsúlyt a laikus hívek megfelelő felkészülése helyett - ahogy azt a kánonjog és a szentségi gyakorlat előírja - a papok hozzáállására helyezte. Nagyvonalúak vagy kötözködők? Követik az Egyház törvényeit, vagy félreteszik őket?

A pap szerepének ez az előtérbe helyezése ad magyarázatot arra, hogy Ferenc pápa miért olyan szigorú azokkal a papokkal, akiket kötözködőknek ítél. Mert ha a pap az, aki a szentségeket megadja vagy visszatartja, úgy azok, akik ragaszkodnak a megfelelő előkészületekhez, nem hű szolgálói Isten misztériumainak, hanem inkább szívtelen hivatalnokok, akik élvezik, ha köveket vághatnak az emberekhez - hogy ezt a Szentatya által kedvelt képet használjuk.

Ferenc pápa kedves volt a párhoz, de olyan felelősséget vett magára, ami a párhoz tartozik. Kedves klerikalizmus ez, de attól még klerikalizmus marad.


A szerző, Raymond J. de Souza, katolikus pap Kanadában

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tapsihapsi 2018.02.02. 08:22:56

Amellett, hogy nagyon egyetértek a cikk mondanivalójával és főleg a végső soraival, a kényszer kánonjogi fogalmának feltételezését nem igazán érzem megalapozottnak. A pár évek óta együtt él, gyermekeik vannak, mindez utal a szándékukra, ami nem utasítja el a szentség felvételét. Ha az intentio-t csupán a "szertartás" közvetlen környezetére szűkítenénk, az ókeresztény kor pap- és püspökszenteléseinek 90%-át (melyekre az addigi szent életutat követően többnyire ad hoc, és gyakran a jelölt tiltakozása mellett választották ki a szentelendőt) érvénytelennek kellene tekintetünk.