Nem sokkal azután, hogy Gerhard Müller bíboros határozottan visszautasította a német püspökök döntését arról, hogy egyes esetekben katolikus hívek protestáns házastársai számára is kiszolgáltatnák az Oltáriszentséget, most  a szintén német Walter Brandmüller bíboros is kinyilvánította az álláspontját a kezdeményezésről, a püspökök által megfogalmazott "egyedi esetek" kitételt "szalámitaktikának" és "teljesen tisztességtelen húzásnak" nevezve. A bíboros arra is figyelmeztet, hogy a kezdeményezésben "az egzisztenciális vészhelyzetek szabályait a normális életre alkalmazzák", amit a bíboros egyszerűen "gonosz trükknek" nevez.

Brandmüller bíboros szavairól az osztrák Kath.net számolt be március 6-án, egy általuk a bíborossal nemrég készített interjú szövege alapján.

Az interjúban (az egykor a Történettudományok Pápai Bizottságának elnökeként szolgált) Brandmüller bíboros mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy fontos tisztáznunk, mit is értünk "Egyház" alatt. Vajon "egy cégről van szó, amely a világ jobbítását segíti elő? Vagy egy civil szervezetről, ami az emberek életét támogatja?" - teszi fel a kérdést a bíboros. Ő maga a kérdésre úgy válaszol, hogy "az 'Egyház' olyan valóság", ami nem ilyen fogalmakban gondolkozik, hanem "Az Egyház Isten műve, Ő annak látható és megtapasztalt formája, amiben a Feltámadt Krisztus folytatja a megváltó művét a világban".

Az "Egyház" szó meghatározása után a német bíboros az "utolsó vacsora" és "szentáldozás" szavakat is tisztázza: egyesek ezekről étkezésre, vendégszeretetre, vagy egyéb másra gondolhatnak, azonban "Az Eucharisztia, a szentáldozás a katolikus és ortodox értelemben valami teljesen mást jelent." Brandmüller bíboros itt a kenyér és a bor Krisztus Testévé és Vérévé való átlényegüléséről szól. Ahogy magyarázza: ez "a valóban jelenlévő Krisztus a kenyér és bor látható színeiben".

Az Oltáriszentség így ebben az értelemben azt jelenti, hogy "a megváltott ember egyesíti magát az ebben a misztériumban jelenlévő Krisztussal". Emiatt - mondja Brandmüller - fontos észben tartani Szent Pál figyelmeztetését: nehogy valaki Krisztus testét és vérét a saját kárhozatára egye és igya. "Ezt észben kell tartani, amikor az Oltáriszentség esetről esetre történő kiszolgáltatásáról van szó."

Brandmüller bíboros nagyon világossá teszi, mit gondol a német püspökök új dokumentumáról, amely a protestáns házastársak Oltáriszentséghez engedését ismerteti: "Ha a német püspökök dokumentuma most olyan egyedi esetekről beszél, amelyekben ez lehetséges, úgy ez a lényegét tekintve csupán egy taktikai lépés a nemkatolikusok általános áldoztatása felé." A német bíboros ehhez hozzáteszi: "nevezhetjük ezt a megközelítést 'szalámitaktikának' is. Vagy másként: az egyfolytában csöpögő víz lemarja a sziklát. Egy teljesen tisztességtelen húzás, annak érdekében, hogy a valódi célt elérjék."

Brandmüller bíboros elveti a német püspököknek azt az állítását is, miszerint a protestáns házastársaknak "az Eucharisztiára való éhsége" miatt kellene kiszolgáltatni az Oltáriszentséget. A bíboros ezt a kifejezést "nem kis erőfeszítéssel kitalált esetnek" nevezi, amely "zavarbaejtően melodrámai felvetés", vagy egyszerűen "érzelmes mese". A bíboros hozzáteszi, hogy "egy olyan keresztény, aki valóban áhítozik az Oltáriszentségre, és tudja, hogy az Egyház nélkül nincs Eucharisztia, az Eucharisztia nélkül pedig nincs Egyház, kérni fogja a befogadását a katolikus egyházba. Bármi más kétséges és tisztességtelen lenne." Ahogy a bíboros írja, az Egyház nem "önkiszolgáló bolt", ahol mindenki kedvére válogathat a saját vágyai szerint. "Ez mindenről vagy semmiről szól!" - mondja ki határozottan a bíboros.

Brandmüller beszél még arról is, ahogyan a német püspökök az Egyházi Törvénykönyv 844. kánonjának §3 és §4 paragrafusaira hivatkoznak, amelyek vészhelyzetekről szólnak, amiben egy ortodox katolikus (§3) vagy egy más felekezetből való keresztény (§4) részesülhet az Egyház szentségeiben, ha közvetlen életveszély vagy pl. bebörtönzés állapota áll fenn, és csak akkor, ha az adott keresztény egyén "megfelelő módon felkészült", ami azt jelenti, hogy "mentes a halálos bűnöktől, és őszinte vágya kell, hogy legyen az Oltáriszentség vételére". A bíboros itt ismét felteszi a kérdést: "aki teljesíti ezeket a feltételeket, és nincs vészhelyzetben, egyszerűen miért nem kéri a befogadását az Egyházba?".

(A OnePeterFive cikke alapján)

Kapcsolódó cikkünk:
- Barsi Balázs atya az interkommunióról: "A közös áldozás nem eszköz, hanem cél!"