Német pszichiáter: Túlzóak a német papi visszaélésekről szóló tudósítások
2018. szeptember 30. írta: Katolikus Válasz

Német pszichiáter: Túlzóak a német papi visszaélésekről szóló tudósítások

lutz.pngAhogy nemrég beszámoltunk róla, nyilvánosságra került az a német püspöki kar megrendelésére készült tanulmány, amely összesen "3677, főként férfinemű kiskorúval" szemben elkövetett szexuális visszaélést tárt fel, amelyek 1946 és 2014 között történtek a német katolikus egyházban.

A jelentést a püspöki konferencia hivatalosan is ismertette egy szeptember 25-én tartott sajtótájékoztatón, amelyre Fuldában, a püspökök rendes őszi nagygyűlésén került sor.

Médiatudósítások szerint a dokumentum a 27 német egyházmegyében 1670 elkövetőt azonosított be, a 68 éves periódus összesen 38 000 vizsgált egyházi szolgálattevője közt.

Egy német pszichiáter (és katolikus teológus), Manfred Lütz (a kezdőképen), azonban egy 18 oldalas cikkében jelentősen árnyalta azt a képet a tanulmányról, amelyet a média a témában már sajnálatosan megszokott hiszterizáltsággal közölt.

Ahogy Lütz rámutatott, a tudósításokban megjelent 1670-es "elkövetői" szám magába foglalja azokat a személyeket is, akikről utólag megállapítást nyert, hogy hamisan vádolták őket visszaéléssel.

Az egyik egyházmegyében például a közölt "elkövetői" szám 6%-át tették ki azok, akikkel szemben a vádhatóság ejtette a vádat, mert kifejezetten hamisnak ítélte azt. A személyek további 34%-ában nem tudták megállapítani, hogy a vádak megalapozottak-e vagy sem, mivel az ügyben csakis egy vádló és egy tagadó vallomás állt egymással szemben.

A pszichiáter emellett arra is rámutatott, hogy a jelentésben szereplő 3677 visszaélés 29,5%-a (közel egyharmada, amivel ez a legnagyobb részarányú csoport) olyan "helytelen érintést" jelent, amely nem nemi szervre vagy nemi jelleget hordozó testrészre irányult. Jóllehet egy óvatlan, vagy akár még valóban bűnös szándékú arc- vagy vállérintést is egy áldozat traumatikusan élhet meg, a pszichiáter szerint mégsem helyes az ilyen eseteket a közvélemény előtt összemosni a közvetlen és súlyos molesztálásokkal.

Lütz bírálja a tanulmány elkészítéséhez használt módszerek egyes elemeit is. A zárójelentés statisztikái ugyanis több, egymástól független felmérés adatait dolgozzák egybe. Ezek között például olyan adatok is azonos súllyal szerepelnek, amelyek 69 névtelen telefonos bejelentőtől származnak.

Mint Lütz írja, egy a mostaninál hitelesebb korábbi kutatás 249 bűnügyi aktát vizsgált, 209 papi elkövetővel. Ezek közül 77 eset (31%) végződött elmarasztaló ítélettel, 52 eset (21%) felmentő ítélettel vagy az ügy lezárásával a vád megalapozatlansága miatt, 116 esetben (47%) viszont jogi elévülés miatt nem került sor tárgyalásra.


(Források: Die Tagespost, gloria.tv)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gratia Copiosa 2018.09.30. 20:33:31

Kedves Szerkeszto Ur! Kedves kommentelok! Manfred Lutz mondta egyik konyveben: Nem az orultekkel van a problema, hanem a normalisokkal. Rajtam kivul senki nem szolt egyetlen egy szot sem arrol, hogy lehetetlen ennyi szexualis visszaeles a katolikus papok kozott, gyerekek es fiatalok karara. Elmondtam a CNN tamadasat a Katolikus Egyhaz , mindenekelott XVI. Benedek papa ellen, amirol egyetlenegy media nem tudositott, es egy hivo katolikus - normalis embet - sem allt fel es nem mondta ezt keptelen elhinni. De a tokeletes evangelikusok es az unicum reformatusok sem alltak ki mellettuk. Az iraki haboru elfogadtatasa miatt II. Janos Pal papaval is eljatszottak titkoszolgalatok a zsarolast a szexualis vaddal. O ugyanis ellenezte az USA beavatkozasat. Krisztus nem mindig hallgatott es egyaltalan nem volt tolerans, a szeretete nem ravasz megfontolas es politikai manoverezes eszkoze volt.

Never 2018.10.02. 19:56:21

Manfred Lütz a téma bennfentes ismerője és régóta ezen a területen dolgozik (már a kétezres évek legelejétől, talán korábban is). A tanulmány olyan időszakokat is érint, amelyben már ő volt a Vatikán egyik tanácsadója ezen a területen. Nem szeretném alaptalanul kétségbe vonni a véleményét - de itt legalábbis érdekellentét áll fenn, amit szakmai oldalon lehet csak feloldani. Érdekes kérdés lenne, hogy vajon őt, mint a Vatikán ezen a téren tevékenykedő, és Németországban ismert és aktív főtanácsadóját, miért nem vonta be a német püspöki konferencia a vizsgálatba (miért inkább négy független egyetem kriminológiai tanszékei dolgoztak ezen). Ne ítéljünk hamar se jobbra, se balra. A probléma kétségtelenül fennáll, és nem irtották ki csírájában, mint pl. a pannonhalmi bencések.