Az EWTN interjúja Gerhard Müller bíborossal - Második rész
2018. október 10. írta: Katolikus Válasz

Az EWTN interjúja Gerhard Müller bíborossal - Második rész

Október 4-én Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció előző prefektusa volt az amerikai EWTN katolikus televízió "The World Over" műsorának vendége, ahol a műsorvezető, Raymond Arroyo, közel negyven percen át kérdezgette őt különböző aktuális témákról. A beszélgetés összefoglalóját terjedelmi okokból két részletben közöltük. Az alábbiakban az interjú második felének összefoglalóját olvashatják. Az első rész összefoglalója ide kattintva olvasható. A műsor teljes videója, angol nyelven, az összefoglalónk végén beágyazva megtekinthető.

muller_ewtn_ii.pngA papi visszaélési ügyek kezelésének módjáról


Folytatva a szexuális visszaélésekkel szembeni fellépés témáját, Gerhard Müller bíboros, a kiskorúak ellen elkövetett visszaélések kivizsgálásáért felelős Hittani Kongregáció korábbi prefektusa bírálta a vizsgálatok eredményeinek jelenlegi kezelését. Mint mondta:

Az áldozatoknak joga van tudni a Kongregáció döntéseiről. Normális körülmények között őket ezekről nem informálják. Meg kellene újítanunk az eljárásnak ezeket a pontjait. Ezek nem isteni jogúak. Tanulnunk kell a polgári jogból és bíróságoktól is, és nagyobb függetlenségre lenne szükség a vizsgálatokban és ítéletekben.

A riporter, Raymond Arroyo, ezután egy idézetet közölt Ferenc pápa legutóbbi repülős interjújából, amelyen a Szentatya határozottan kijelentette: "Olyan sok elítélő végzést kaptam a Hittani Kongregációtól, én pedig azt mondtam, gyerünk tovább, gyerünk tovább. Soha egyetlen terhelő ítélet után sem írtam felmentő kérvényt. Ebben nincs alku." (Ferenc pápa, 2018. szeptember 25.).

"Ön is így látta ezt?" - tette fel a kérdést Müller bíborosnak a riporter, miután az interjú első felében Mauro Inzoli korábban nyilvánosságot kapott esete kapcsán szóbakerült, hogy Ferenc pápa valóban enyhítette több gyermekmolesztáló pap büntetését, amelyeket még XVI. Benedek pápa idején a Hittani Kongregáció kiszabott rájuk.

A kérdésre az egykori prefektus így válaszolt:

Mindig viszonylag jó kapcsolatom volt a Szentatyával, és ő bátorított engem. De aztán egy speciális kollégiumot hozott létre, a Kongregáción belül ugyan, de a Kongregációról leválasztva, egy tízfőset, akik a folyamodványokat elkészítették. Ők sok esetben a mi álláspontunkkal ellentétesen döntöttek a büntetések feloldásáról. Közülük egyesek azon a véleményen voltak, hogy nem laicizálhatunk egy papot. Teljességgel ellene voltak ennek. Szerintük ez helytelen - büntetést ki kell ugyan szabni, de az nem lehet a papságból elbocsájtás. És mindig ez a vita ment a háttérben. Most pedig látjuk az eredményét ennek a teljességgel téves vagy naív politikának. Nem értették meg, és semmit sem tanultak a tapasztalatainkból.

Csak megismételni tudom az én felfogásomat: ha a visszaélés ennyire súlyos, úgy az egyetlen megoldás és igazságtétel az áldozat felé az, ha az elkövetőt elbocsájtjuk a papságból. Ha papként jó pásztor vagy, akkor nem teheted tönkre a nyájadat.

Ez az egyetlen kiút ebből a válságból. És nem azért vagyunk ebben a válságban, mert a püspökök ennyire rosszak vagy rosszul gondolkodnak. Hanem azért, mert ennyire naívak. Nem tudnak eleget azokról a szörnyű következményekről, amikkel az áldozatok szembenéznek.

"Ez tehát a téves irgalomfelfogásra vezethető vissza?" - kérdezett vissza a riporter. A bíboros így felelt:

Ez a '60-es, '70-es évekre nyúlik vissza. Volt egy olyan felfogás, hogy Jézus a szeretetről prédikált, és hogy nincs szükségünk törvényekre az Egyházban. De ez ostobaság! Hiszen mi emberi közösség vagyunk. A szeretet Istentől ered, de mi bűnösökké válhatunk, bűncselekményeket követhetünk el. Az Egyházban ezért szükség van büntetésekre a tagokkal, különösen a klérus tagjaival szemben. És vissza kellene térnünk a régi rendszerhez. Az jobb volt. Át kellene dolgoznunk a büntetőjogot és kánonjogot, hogy túljussunk ezen a válságon.

A gazdasági visszaélések megfékezéséről


A riporter ezután felvetette, hogy a Vatikánban pénzügyi vizsgálatokra lenne szükség, olyanokra, amilyeneket George Pell bíboros is kezdeményezett. Arroyo szerint a tapasztalat az, hogy az ilyen vizsgálatok egyéb más visszaéléseket is feltárnak. Ezután a bíboros véleményét kérdezte erről.

Mint Müller bíboros elmondta, szerinte szükség van ugyan a Vatikán újraszervezésére, de ugyanakkor újfajta gondolkodásmódra is. A bíboros Németország és az Egyesült Államok pénzügyi világát hozta fel, mint pozitív példákat, ezekben az országokban ugyanis szerinte világos és átlátható, hogy mely pénzek milyen felelősségi körbe tartoznak, és így azok mire használhatók.


A katolikus tanítás "megreformálási" kísérleteiről


A tanítás "megrontásáról" szólva, a riporter szerint tény, hogy Müller bíboros az Amoris Laetitia vitájában kitartott amellett, hogy az Oltáriszentség nem szolgáltatható ki újraházasodott elváltaknak, mi több, maga a kérdés előkerülése is aggasztotta a bíborost. Ezt leszögezve, az interjú folytatásában a volt prefektus ezt lényegében megerősítette.

Folytatva azonban a monológját, a riporter arra mutatott rá, hogy az ifjúsági szinódus kapcsán furcsa terminológiák kerültek elő a hivatalos egyházi kommunikációban. Mint mondta, most először fordult elő az Egyház történetében, hogy egy vatikáni dokumentumba bekerült az "LMBT" jelző, az "LMBT fiatalok" szókapcsolatban használva. A riporter arra is emlékeztetett, hogy Lorenzo Baldisseri bíboros, a szinódus főtitkára azt mondta, hogy maguk a fiatalok kérték, hogy a szinódus során ezt a fogalmat használják, erről azonban hamar kiderült, hogy nem igaz, a bíborosnak pedig ezért visszakoznia is kellett.

Arroyo ezek után feltette a kérdést Müller bíborosnak: mit gondol egyáltalán erről a sok szinódusról? Nem gondolja-e úgy, hogy ezek már úgy működnek, mintha "mini II. vatikáni zsinatok" lennének?

Müller bíboros szerint:

A püspöki szinódus nem egyetemes zsinat, nincs ilyen felhatalmazása. Még amikor a pápa felhatalmazásról is beszél, ez nem tanítóhivatali tekintélyt jelent. A pápa nem változtathatja meg az Egyház alapvető felépítését, nem adhat új definíciót arra, mi a pápaság, mi Róma püspökének elsősége, és mit tehetnek a püspökök.

Ezek mögött a szinódusok mögött azonban van egy olyan mozgalom, amelyik meg akarja változtatni az Egyház tanítását. A tanításnak van fejlődése, de ha ma 'A'-t mondasz, holnap meg 'B'-t, az nem fejlődés, hanem minden bizonnyal ellentmondás. És ez teljességgel lehetetlen: ha valaki halálos bűnben van, nem részesülhet szentáldozásban addig, amíg nem gyónt meg, és nem kapott feloldozást. Nincs lehetőség megváltoztatni a szentségtannak ezt az alapját. És a szexuális erkölcsre vonatkozó hatodik parancsolat alapján nem lehet elfogadni a homoszexualitást, mint gyakorlatot. Ez a hatodik parancsolat ellen van. Magának Istennek a törvényei szerint a szexualitás megélésének egyetlen legitim módja a számunkra, keresztények számára, a törvényes házasság.

A riporter itt felvetette, hogy a pápa nemrég hozott új szabályozása a püspöki szinódusokról az, hogy ha a záródokumentumot a pápa jóváhagyja, úgy az a továbbiakban automatikusan tanítóhivatali tekintéllyel bír. Müller bíboros erre úgy válaszolt:

Nem tudom, honnan jött ez az ötlet. Úgy tűnik, mintha ez ellentmondásban lenne az I. és II. Vatikáni Zsinatok határozataival. A rendes tanítóhivatal az Egyház mindennapi tanítása, és nem pedig egy szinódusé. Egy szinódus ugyanis bizonyos püspökök gyűlése, de nem egyetemes zsinat, és nem is helyi szinódus. Ezért nincs olyan tekintélye, amiről beszélünk. De ha a pápa egy ilyen dokumentum elkészítése után azt mondja, hogy ez az én tanításom, úgy a pápa tanítása pedig mindig összhangban kell, hogy legyen a Szentírás tanításával, az Apostoli Hagyománnyal, és mindazzal, amit a Tanítóhivatal korábban kimondott. Ezek között nem lehet ellentmondás.

A tanítás megváltoztatását szorgalmazó püspökökről és bíborosokról Müller bíboros ezután azt mondta:

Ezeknek az embereknek a pápa mellett - a 'barátainak' - az a furcsa elképzelése van, hogy az Egyház tanítása túlságosan kemény, és jobban kellene alkalmazkodnunk a mai kor felfogásához. Szerintük Isten Népére és a püspökökre kellene hallgatnunk. Csakhogy Isten Népének és a püspököknek is mindenekelőtt Istenre kellene hallgatniuk. Nem mi vagyunk az Egyház urai, és a pápa sem az Egyház főnöke. Nem tehet azt, amit akar. Ahogy XVI. Benedek pápa mondta: az Egyházban a pápát köti legjobban az Igazság, a kinyilatkoztatott igazság, a kinyilatkoztatott hit. Én úgy gondolom, hogy a pápa mellett sokan nagyon alacsony szinten értik csak a katolikus teológiát.

A kínai-vatikáni megállapodásról


A riporter az interjú utolsó részében a kínai-vatikáni megállapodásról kérdezte Müller bíboros véleményét. Ahelyett, hogy Müller bíboros erről kifejtette volna a saját véleményét, határozottan így válaszolt:

Én inkább Zen bíborosban bízok, mert neki minden tapasztalata megvan a kommunistákkal, az összes hazugságukkal és az üldözésekkel, amiket elkövettek. Persze a pápáé a hivatal, és övé a feladat, hogy visszahívja ezeket a szakadárokat a teljes egységre az Egyházzal - de a kérdés az, hogy milyen áron? Kiegyezhet az Szent Egyház, Krisztus Teste az ateista kommunistákkal?

És bár nem vagyok szakértő ezekben a kérdésekben, a diplomáciában, ahol a utak nem teljesen világosak, de nekem teológusként az első a Kinyilatkoztatás igazsága, az Egyház autonómiája a tanításában és a vallási életében. [...] Az én kérdésem az lenne, hogy tiszteletben tartják-e itt a katolikus egyház szabadságát? Mert csakis ez lehet a megbékélés alapja.

A teljes interjú videója:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gratia Copiosa 2018.10.11. 10:24:12

Akire lehet hivatkozni mint fix pontra, az XVI. Benedek. Ezt teszi Muller biboros is. Benedek papa a püspokke szentelesen ugyanazt mondta, mint Roma puspoke elso szentmisejen a Sixtus kapolnaban, azutan amikor elfoglalta mint Roma puspokenek a Laterani bazilika tanitoi katedrajat. Mi nem a puspok es azutan azt is mi a puspok. Minden megjeleneseben szimbolikusan, kepileg is bemutatta, ramutatott a Katolikus Egyhaz ketezer eves tanitasanak, hagyomanyanak folytonossagara, egysegere es valtozatlansagara, a papa feladatanak lenyegere. Ma a vizualitas eppen olyan fontos es hasonlo szerepet jatszik, mint az okorban es a kozepkorban. A szepseg igenis szamit, sot pozitiv ertelemben. A kulso jelek beszelnek ma is a tartalomrol. Profan amit most eszembe jutott: Amit 2013 ota megelunk, a hanykolodo barkan a tengeri betegsegen tul a Csardaskiralyno operettben Boni grof ezt enekli a "Jaj cica" kezdetu notaban: "Uj musorhoz uj ferfi kell...." Egy olyan projekt bevezeteset, mint a letezo szocializmusban a " Harom tavasz" , de mar kezdettol maganak a marxizmusnak a bevezeteset a magyar tarsadalomba, amiben gyakorlatilag semmi nem volt ugyanaz mint akar egy evvel azelott. Igaz, akkor egyaltalan nem mondta senki, hogy semmi nem valtozott. Ebben nem hazudtak a kommunista moderatorok. Ma is egy uj ember tipust, egy uj katolikus ember tipust kell kidolgozni, aki kompatibilis de facto mindenhez, aki nem ragaszkodik sem a hitehez, sem az igazsaghoz. Ez azert is szukseges, mert egeszen 2013-ig rossz katolikusok voltunk. Mintha a kor ideologiai hullamvereseihez eletmento eszkoz lenne az elvtelenseg, mikozben szazerszamra meszaroljak le vilagszerte egy mas vallas neveben a katolikus hivoket. Persze a teremtes nem egyenrangu az isteni valosaggal. A gnosztikus ne erzekel feszultseget Isten es a vilag kozott, ezert megengedheti maganak az uldozesek kozepette, hogy akar meg is tagadja a hitet, hiszen birtokaban van a tudasnak, ami lenyeges, s ezt nem kell igazolni tudatlan emberek balgasaga miatt.
süti beállítások módosítása