"Minden nap imádkozok Ferenc pápáért" - Viganò érsek válasza a Püspöki Kongregáció prefektusának (teljes szöveg)
2018. október 21. írta: Katolikus Válasz

"Minden nap imádkozok Ferenc pápáért" - Viganò érsek válasza a Püspöki Kongregáció prefektusának (teljes szöveg)

Válaszlevelet írt Carlo Maria Viganò érsek a Püspöki Kongregáció prefektusának, a kanadai Marc Ouellet bíborosnak. A prefektus október 7-én nyílt levélben szólította fel az Egyesült Államok korábbi pápai nunciusát, hogy hagyjon fel a rejtőzködésével, szüntesse be a "nyílt és botrányos lázadását", és keressen megbékélést Ferenc pápával.

Minderre azután került sor, hogy Viganò érsek augusztus végén írásos vallomást tett közzé, amiben a jelenlegi pápát azzal vádolta meg, hogy az amerikai Theodore McCarrick bíboros papokkal és papnövendékekkel szembeni homoszexuális visszaéléseit fedezte, a korábban rá kiszabott szankciókat feloldotta, és befolyásos pozícióba helyezte őt. Az érsek a vallomásában (aminek első részét és második részét is teljes terjedelmében közöltük), majd egy későbbi nyílt levelében is azt állította, hogy a legfontosabb állításait a Püspöki Kongregáció dokumentumai, valamint személy szerint Ouellet prefektus bíboros igazolhatják.

A prefektus az erre adott nyílt válaszlevelében valóban megerősítette Viganò érsek tényállításait, de azok negatív értelmezését határozottan visszautasította, és elítélte az érsek vádaskodó olvasatát. Viganò érsek minderre egy október 19-én, az észak-amerikai mártírok ünnepén kiadott nyílt levelében válaszolt, amelynek magyar nyelvű fordítását az alábbiakban közöljük. A fordítást a levél angol nyelvű változata alapján készítettük, a szövegbeli kiemelések is ennek a formázását követik.

Kapcsolódó cikkeink:
- Cikklistánk Viganò érsek vallomásáról
- Cikklistánk Viganò érsek vallomásának eddigi hatásairól

***

screen_shot_2018-10-19_at_9_28_23_am_810_500_s_c1.pngAz észak-amerikai mártírok ünnepén


Tanúságot tenni a katolikus egyház hierarchiájában jelenlévő korrupcióról fájdalmas döntés volt a számomra, és változatlanul az. De idős ember vagyok, olyasvalaki, aki tudja, hogy hamarosan számot kell adnia a Bíró előtt a tetteiről és mulasztásairól, és féli Őt, aki a testet és lelket pokolra vetheti. Egy olyan Bíróról van szó, aki még a végtelen irgalmában is minden személy számára megváltást vagy kárhozatot ítél aszerint, amit kiérdemelt. Számítva a rettentő kérdésre ettől a Bírótól - "Hogyan maradhattál csendben a hamisság és romlottság közepette te, aki ismerted az igazságot?" -, vajon milyen választ adhatnék?

Annak teljes tudatában tettem tanúságot, hogy a vallomásom riadalmat és megdöbbenést fog kelteni sok kiváló személyben: egyházi vezetőkben, püspöktestvérekben, kollégákban, akikkel együtt dolgoztam és imádkoztam. Tudtam, hogy sokan megsértve és elárulva érzik majd magukat. Számítottam rá, hogy egyesek támadni fogják majd a személyemet és az indítékaimat. És ami mind közül a legfájdalmasabb: tudtam, hogy az ártatlan hívek közül sokan összezavarodnak és nyugtalanná válnak, látva azt, hogy egy püspök a kollégáit és feljebbvalóit hűtlenséggel, szexuális bűnökkel, és a kötelességeik súlyos elhanyagolásával vádolja meg. Mégis azt hiszem, a kitartó hallgatásom sok lelket tett volna ki veszélynek, és bizonyosan kárhozatra juttatta volna az enyémet. Miután Theodore McCarrick eltévelyedett viselkedéséről több alkalommal jelentést tettem mind az feljebbvalóimnak, mind a pápának, nyilvánosan is feltárhattam volna azokat az igazságokat, amiknek már korábban a tudatában voltam. Ha felelősségem van ebben a késlekedésben, bűnbánatot gyakorlok ezért. Ez a késlekedés az előttem álló döntés súlyával, és a lelkiismeretem hosszas vívódásával magyarázható.

Azzal vádoltak meg, hogy a vallomásommal zavart és megosztottságot keltettem az Egyházban. Azok számára, akik szerint ez a zavar és megosztottság 2018 augusztusa előtt elhanyagolható volt, talán egy ilyen állítás elfogadható. A legtöbb elfogulatlan megfigyelő azonban tudatában volt mindkettő régóta fennálló elburjánzásának, ami elkerülhetetlen olyankor, amikor Péter utódja elhanyagolja a legfőbb küldetésének gyakorlását, vagyis a testvérei megerősítését a hitben és a szilárd erkölcsi tanításban. Amikor azután még súlyosbítja is a válságot e tanításokról tett ellentmondásos és zavaros kijelentésekkel, a zavar csak rosszabbodik.

Ezért szóltam. Mert a hallgatás összeesküvése volt az, ami az Egyházban nagy károkat okozott és okoz továbbra is - károkat sok ártatlan lélekben, fiatal papi hivatásokban, és általában a hívekben. A döntésemet tekintve, amelyet Isten elé állt lelkiismerettel hoztam, készségesen fogadok minden testvéri korrekciót, tanácsot, ajánlást, és felhívást a fejlődésre a hitéletemben, valamint a Krisztus, az Egyház, és a pápa iránti szeretetemben.

Had fogalmazzam meg újra a vallomásom fő pontjait.

- 2000. novemberében az amerikai nuncius, Montalvo érsek, értesítette a szentszéket McCarrick bíboros papnövendékekkel és papokkal szemben tanúsított homoszexuális viselkedéséről.

- 2006. decemberében az új amerikai nuncius, Pietro Sambi érsek, értesítette a szentszéket McCarrick bíborosnak egy újabb pappal szemben tanúsított homoszexuális viselkedéséről.

- 2006. decemberében én magam írtam egy jelentést Bertone bíboros államtitkárnak, aki személyesen adta azt át az általános ügyek államtitkár-helyettesének, Leonardo Sandri érseknek, kérve a pápát, hogy hozzon rendkívüli fegyelmi intézkedéseket McCarrickkel szemben a jövőbeli bűncselekmények és botrányokozás megelőzésére. Ez a jelentés semmilyen választ nem kapott.

- 2008. áprilisában a Hittani Kongregáció prefektusa, Levada bíboros, egy Richard Sipe által Benedek pápának írt nyílt levelet továbbított az államtitkárnak, Bertone bíborosnak, amely további vádakat tartalmazott arról, hogy McCarrick papnövendékekkel és papokkal hál együtt. Én egy hónappal később kaptam meg ezt, 2008. májusában pedig én magam adtam át egy második jelentést az akkori általános ügyek államtitkár-helyettesének, Fernanco Filoni érseknek, beszámolva a McCarrickkel szembeni vádakról, és szankciókat kérve vele szemben. Ez a második jelentés úgyszintén nem kapott semmilyen választ.

- 2009-ben vagy 2010-ben tudtam meg Re bíborostól, a Püspöki Kongregáció prefektusától, hogy Benedek pápa utasította McCarricket, hogy tartózkodjon a nyilvános szolgálattól, és kezdjen imádságos és vezeklő életet. Sambi nuncius a pápa utasításait olyan hangon közölte McCarrickkel, amit a nunciatúra folyosójának végén is hallani lehetett.

- 2011. novemberében Ouellet bíboros, a Püspöki Kongregáció új prefektusa elismételte felém, az Egyesült Államok új nunciusa felé a pápa McCarrickkel szemben kiszabott korlátozásait, azokat pedig én magam személyesen közöltem McCarrickkel.

- 2013. június 21-én, egy a Vatikánban a nunciusokkal tartott hivatalos találkozó vége felé Ferenc pápa rejtélyes szavakat mondott nekem, amelyekkel az amerikai püspököket bírálta.

- 2013. június 23-án személyesen találkoztam Ferenc pápával az ő apartmanjában, hogy tisztázást kérjek tőle, és a pápa azt kérdezte tőlem: "il cardinale McCarrick, com'è?" ("McCarrick bíboros - mit gondol róla?"), amit én csakis olyan tettetett kíváncsiságként tudok értelmezni, aminek a célja annak kiderítése volt, hogy én McCarrick szövetségese vagyok-e, vagy sem. Elmondtam neki, hogy McCarrick papok és papnövendékek nemzedékeit rontotta meg szexuálisan, és hogy Benedek pápa arra utasította őt, hogy korlátozza magát imádságos és vezeklő életre.

- Ehelyett azonban McCarrick folytatólagosan Ferenc pápa különleges figyelmét élvezte, és tőle új feladatokat és megbízásokat kapott.

- McCarrick püspökök egy homoszexualitást támogató hálózatának volt a tagja, akik kihasználva azt, hogy Ferenc pápa pártfogolja őket, püspöki kinevezéseket manipuláltak úgy, hogy önmagukat megvédjék az igazságtételtől, és hogy megerősítsék a hálózatukat a hierarchián és általában az Egyházon belül.

- Maga Ferenc pápa vagy részese volt ennek a korrupciónak, vagy - tudatában annak, amit csinál - súlyos hanyagságot követ el, amikor nem lép fel ellene, és nem számolja fel azt. 

Istent hívtam tanúmnak az állításaim igazára, és közülük egyik sem bizonyult hamisnak. Ouellet bíboros azért írt, hogy megfeddjen a vakmerőségemért, amiért megtörtem a hallgatást, és ilyen súlyos vádakat fogalmaztam meg a testvéreimmel és elöljáróimmal szemben; de az intése valójában megerősített a döntésemben, mi több, igazolásul szolgál az állításaimra, külön-külön és összegészükben is.

- Ouellet bíboros elismeri, hogy beszélt velem McCarrick helyzetéről azelőtt, hogy Washingtonba indultam volna, hogy ott megkezdjem a nunciusi szolgálatomat.

- Ouellet bíboros elismeri, hogy írásban közölte velem a Benedek pápa által McCarrickre kiszabott feltételeket és korlátozásokat.

- Ouellet bíboros elismeri, hogy ezek a korlátozások megtiltották McCarricknek az utazást és a nyilvános megjelenést.

- Ouellet bíboros elismeri, hogy a Püspöki Kongregáció, írásban, először Sambi nunciuson majd ismételten rajtam keresztül, megkövetelte McCarricktől, hogy imádságos és vezeklő életet éljen.

Mi az, amit Ouellet bíboros vitat?

- Ouellet bíboros vitatja annak lehetőségét, hogy Ferenc pápa fontos információkhoz jutott McCarrickről azon a napon, amikor temérdek nunciussal találkozott, és mindegyikkel csupán néhány pillanatnyi társalgást folytatott. Az én vallomásom azonban nem ez volt. A vallomásom az, hogy egy második, privát találkozón tájékoztattam a pápát, az ő saját kérdésére válaszolva Theodore McCarrickről, Washington akkori emeritusz érsek bíborosáról és az amerikai egyház prominens alakjáról, beszámolva a pápának arról, hogy McCarrick szexuálisan megrontotta a saját papnövendékeit és papjait. Egyetlen pápa sem tudná elfelejteni ezt.

- Ouellet bíboros vitatja, hogy léteznének az archívumaiban azok a Benedek pápa vagy Ferenc pápa által aláírt levelek, amelyek a McCarrickre kiszabott szankciókra vonatkoznak. Az én vallomásom azonban nem ez volt. A vallomásom az volt, hogy az ő archívumaiban - az eredetüktől függetlenül - olyan kulcsfontosságú dokumentumok vannak, amik terhelőek McCarrickre nézve, és dokumentálják a vele kapcsolatos intézkedéseket, valamint egyéb más bizonyítékok is a helyzetének eltussolásáról. Ezt pedig újból megerősítem.

- Ouellet bíboros vitatja, hogy léteznének az elődje, Re bíboros aktáiban azok a "kihallgatási feljegyzések", amelyek a már említett korlátozásokat McCarrickre kiszabták. Az én vallomásom azonban nem ez volt. A vallomásom az, hogy más dokumentumok vannak: például egy nem ex-Audientia SS.mi feljegyzés Re bíborostól, amelyet vagy az államtitkár, vagy a helyettese aláírt.

- Ouellet bíboros vitatja, hogy helyénvaló a McCarrickkel szembeni lépéseket olyan "szankcióknak" beállítani, amelyeket Benedek pápa rendelt el, és Ferenc pápa függesztett fel. Valóban. Technikailag ezek nem "szankciók", hanem óvintézkedések voltak, "feltételek és korlátozások". Arról vitatkozni, hogy ezek szankciók, óvintézkedések, vagy valami mások voltak, színtiszta legalizmus. Pasztorális szempontból ezek pontosan ugyanazok.

Röviden tehát Ouellet bíboros elismeri azokat a fontos állításokat, amiket tettem és amiket teszek, és olyan állításokat vitat, amiket nem teszek és sohasem tettem.

Van egy olyan pont, amiben teljességgel elutasítom azt, amit Ouellet bíboros írt. A bíboros azt állítja, hogy a szentszéknek csupán "híresztelésekről" volt tudomása, amelyek pedig nem voltak elegendőek arra, hogy fegyelmi intézkedésekre jogosítsanak fel McCarrickkel szemben. Ennek az ellenkezőjét állítom, vagyis hogy a szentszéknek tudomása volt több konkrét tényről, hogy a birtokában vannak az igazoló dokumentumok, és hogy az illetékes személyek ennek ellenére úgy döntöttek, hogy nem avatkoznak közbe, vagy épp megakadályozták őket, hogy ezt megtegyék. A newarki érsekség és a metucheni püspökség által kifizetett kártérítések McCarrick szexuális visszaélései áldozatainak; Ramsey atya, Montalvo nuncius 2000-es és Sambi nuncius 2006-os, valamint Dr. Sipe 2008-as levelei; az én két jelentésem az államtitkársági elöljáróimnak, amik részletesen leírták a McCarrickkel szembeni konkrét vádakat - ezek mind csak híresztelések? Ezek hivatalos levelezések, és nem pletykák a sekrestyéből. A jelentett bűncselekmények nagyon súlyosak voltak, beleértve azokat is, amelyek szerint [McCarrick] szentségi feloldozást próbált adni a perverz cselekményekben résztvevő bűntársainak, majd ezt követően szentségtörő módon celebrált szentmisét. Ezek a dokumentumok megnevezik az elkövetők és a védelmezőik kilétét, valamint a tények időbeli sorrendjét is. Ezeket a megfelelő archívumokban tárolják, semmi rendkívüli nyomozás nem szükséges az előkerítésükhöz.

Az engem ért nyilvános intelmekben két hiányosságot fedeztem fel, két drámai elhallgatást. Az egyik elhallgatás az áldozatok helyzetével kapcsolatos. A másik pedig azzal a mögöttes okkal, hogy miért van annyi áldozat - mármint a homoszexualitás romlott befolyásának a papságon és a hierarchián belül. Ami az elsőt illeti, elkeserítő, hogy minden botrány és felháborodás közepette oly kevés szó esik azon személyek szexuális zsákmányszerzéseinek megsebzettjeiről, akiket az evangélium szolgálatával bíztak meg. Ez nem kiegyenlítés vagy egyházi karrierek forgandósága miatti duzzogás kérdése. Ez nem politika kérdése. Nem annak kérdése, hogy az egyháztörténészek hogyan értékelik ezt vagy azt a pápaságot. Ez lelkekről szól. Sok lelket veszélyeztetett és veszélyeztet még most is az örök üdvösségében.

Ami pedig a második elhallgatást illeti, ezt a rendkívül súlyos válságot nem lehet megfelelően kezelni és megoldani, ha és amíg nem nevezzük valódi nevükön a dolgokat. Ez a válság a homoszexualitás csapása miatt van, ami a képviselőiben, a mögöttes indítékokban, és a megváltozással szembeni ellenállásban is megjelenik. Nem túlzás azt mondani, hogy a homoszexualitás ragállyá vált a klérusban, és ezt csakis spirituális fegyverekkel lehet felszámolni. Óriási képmutatás, ha elítéljük a visszaéléseket, látszólag megsiratjuk az áldozatokat, de mégsem vagyunk hajlandóak elítélni rengeteg szexuális visszaélés kiváltó okát: a homoszexualitást. Képmutatás, ha nem vagyunk hajlandóak elismerni, hogy ez a csapás a klérus lelkiéletének súlyos válsága miatt van, és ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket az orvoslására.

Kétségtelenül léteznek enyelgő papok, és kétségtelenül ők is megsebzik a saját lelküket, azok lelkét, akiket megrontanak, és általában véve az Egyházat. Azonban a papi cölibátusnak ezek a áthágásai jellemzően a bennük közvetlenül résztvevő egyénekre korlátozódnak. Az enyelgő papok általában nem toboroznak újabb enyelgőket, nem munkálkodnak az előléptetésükön, nem fedezik azok gaztetteit - ezzel szemben temérdek bizonyíték van a homoszexuális összejátszásra, olyan mélyreható gyökerekkel, amiket nehéz kigyomlálni.

Világosan igazolt, hogy homoszexuális ragadozók az egyházi kiváltságaikat előnyszerzésre használják fel. Azt állítani azonban, hogy maga a válság a klerikalizmus miatt van, színtiszta álokoskodás. Azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha egy mód, egy eszköz valójában a fő indíték lenne.

Bírálni a homoszexuális korrupciót és a virágzását lehetővé tevő erkölcsi gyávaságot, manapság nem jár elismeréssel, még az Egyház legmagasabb köreiben sem. Nem lep meg, hogy azzal, hogy felhívom a figyelmet ezekre a mételyekre, a Szentatyával szembeni hűtlenséggel, nyílt és botrányos lázadás szításával vádolnak meg. Holott a lázadást az jelentené, ha arra biztatnék másokat, hogy döntsék meg a pápaságot. Semmi ilyesmire nem biztatok. Minden nap imádkozok Ferenc pápáért - többet, mint amennyit valaha is imádkoztam más pápákért. Arra kérem a Szentatyát, és valóban őszintén könyörgök hozzá, hogy vállalja fel azokat a kötelezettségeket, amelyeket akkor vett magára, amikor Péter utódjának hivatalát elfogadta. Magára vette annak küldetését, hogy megerősíti a testvéreit, és hogy vezet minden lelket Krisztus követésében, a lelki küzdelemben, a kereszt útján. Ismerje el a tévedéseit, gyakoroljon bűnbánatot, mutassa meg az elkötelezettségét a Péternek adott megbízás követésében, és a megtérése után erősítse meg a testvéreit (Lk 22,32).

Zárásképpen meg kívánom ismételni a kérésemet azon püspök- és paptestvéreim felé, akik tudják, hogy a kijelentéseim igazak, és akik ezt tanúsítani tudják - vagy akiknek hozzáférésük van azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek az ügyben minden kétséget kizárnak. Ti is választás elé kerültetek. Dönthettek úgy, hogy elálltok a küzdelemtől, és megerősítitek a hallgatás összeesküvését, elfordítva a fejeteket a romlottság terjedése láttán. Kifogásokat, kompromisszumokat, és igazolásokat kereshettek, amik elodázzák a számadás napját. Vigasztalhatjátok magatokat azzal a hamissággal és önbecsapással, hogy majd könnyebb lesz elmondani az igazat holnap, meg az azt követő napon, és így tovább.

Másfelől dönthettek úgy is, hogy szóltok. A bizalmatokat Őbelé helyezhetitek, aki azt mondta nekünk: "az igazság felszabadít". Nem állítom, hogy könnyű lesz majd dönteni a hallgatás és a szólás között. Arra buzdítalak titeket, hogy fontoljátok meg, hogy melyik döntés lesz az, amit - a halálos ágyatokon, és azután az igazságos Bíró előtt - majd nem bántok meg.

+ Carlo Maria Viganò
Ulpiana címzetes érseke
Apostoli nuncius

2018. október 19.
Az észak-amerikai mártírok ünnepén

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krisztizsófi 2018.10.21. 17:00:55

A Vigano-levélnek a A National Catholic Registerben megjelent szövege több mint 2800 hozzászólást mutat a mai napon. Más cikkekhez jó, ha néhány száz komment érkezik. Ezek a hozzászólások 80-90%-ban Vigano-pártiak, bátorítják, gratulálnak neki, szeretetüket és örömüket fejezik ki a levelei miatt. Mindezzel egyet lehet érteni. A helyzet egyértelműen Viganót látszik igazolni. De azért mégsem teljesen. Ugyanis tény, hogy Vigano levelei nem tükröznek erős pápahűséget vagy pápa-támogatást. Igaz, leírja, hogy imádkozik érte, de mint katolikus főpásztornak, Viganónak is pápahűnek kell lennie. Ha ezt nyomatékosabban kifejezné, még nagyobb súlya lenne a kritikájának, amely viszont mint kritika láthatóan nagyon indokolt. -- Olyannyira indokolt, hogy az ember tényleg csak az imában talál menedéket látván: a pápa úgy küzd a papi visszaélések ellenében, hogy közben a homoszexualitás elfogadását bátorítja. Ez a kettő az én fejemben éppúgy nem fér össze, mint a régi és az új oltár a templomainkban. Kifejez egy súlyos törést, ami miatt megintcsak az ima látszik a legbiztosabb útnak. Én hiszek az egyházban és annak igazságában, ezért azt kérem, Ferenc pápa éppoly őszintén tárja fel a szívét a nyilvánosság előtt, ahogyan ezt Viganó is láthatóan megteszi/megtette.

csaba_carmarthen 2018.10.21. 17:15:27

2 pápa van
Jézus szavai nem "vos estis Petros"
Vigano tehát pápa-hû
Ráadásul(!!!!) Krisztus-hû (!!!!!!)

m.youtube.com/watch?v=wv1kWSDhdJ4

Fluctuat 2018.10.21. 21:04:02

Vigano: az idők jele.