Barsi Balázs OFM: Tánc a szentmisében?
2018. október 22. írta: Katolikus Válasz

Barsi Balázs OFM: Tánc a szentmisében?

Egy a Facebook oldalunkon nemrég közzétett képünkhöz az egyik olvasónk ezt a hozzászólást fűzte:

"Más művészeti ágakkal ellentétben miért nem tudta befogadni a táncot a keresztény liturgia? Ott van a zene, az ének, az építészet, a festészet, az ötvösművészet, a textilművészet. A maguk módján mind-mind helyet kaptak a szertartásrendben, egyedül a tánc valahogy kimaradt."

A kérdést olyan érdekesnek találtuk, hogy megkértük Barsi Balázs OFM atyát, hogy ossza meg velünk az ezzel kapcsolatos gondolatait. Az alábbiakban az atya válaszírását tesszük közzé.

barsibalazs.jpgLiturgikus tánc? Tánc a szentmisében?


A tridenti püspöki misében, vagy csak az ún. "hárompapos" ünnepi misében is létezik valami, ami valóban liturgikus tánc jegyeit viseli. Ezt azonban egyszerűen nem tudják, vagy tudatlanságukban szinte ellenszenvesen tekintenek rá éppen azok, akik más kultúrákból importálják a latin rítusú misébe az ún. "liturgikus táncot".

Az asszisztencia minden tagjának mozgását egy pontos koreográfia irányítja: hol kell állni, hová kell mennie, melyik lábával kell lépnie az oltárlépcsőre; mikor kell kis meghajlást, közepes meghajlást, mély meghajlást végeznie; térdet hajtania vagy letérdelni (és hogyan kell letérdelni és a térdelésből felállni); merre felé kell olvasni a leckét, az evangéliumot; kivel kell egy szinten állnia, kivel nem, stb., nem is beszélve a tömjénezés rítusáról... Mindez egy méltóságteljes, lelassított tánc (ha tetszik): vagyis a test gesztusaival történő ünneplés.

Miért lett ez lejáratva, kigúnyolva, módszeresen a nevetség tárgyává téve? Nem tartozik ez abba az identitásfeladásba, amibe a nyugati civilizáció embere minden szinten a teljes leépítés állapotába jutott?

Nem arról van itt szó, hogy dekonstrukciót (teljes leépítést) viszünk végbe, hogy aztán átmeneti divatok, ízlések alapján felépítsünk valami újat?

Mert ennek a csodálatos latin liturgikus ünneplő testmozgásnak a teljes leépítése a sivárságot hozta magával. A pap egyetlen helyen megállva (kényelemből se a székeket, se az ambót nem használva) képes az egész misét egyfolytában bemutatni. Persze nem szabályos az, hogy nem használja sem a székek helyét, sem az ambót, de a megokolatlan, totális, önkényes leépítése a régi ünnepi mozgássorozatnak megállíthatatlanná vált.

Erre a nulla pontra jutott mozgásra, amely kibírhatatlanul primitív ünneplés (nem az új ritus, hanem a még annak is további leépítése) létrehozta az igényt arra, hogy teljesen eklektikus módon máshonnét importáljanak koreográfiákat, hogy mozgalmassá tegyék a szentmisét. Ez olyan, mint amikor az igaz vallás elvetése helyébe a babonák és a tévhitek özöne áramlik be a nyugati emberek életébe.

Az afrikai táncos misék átültethetlenek a nyugati ember miséjébe! Miért? Mert az lehetséges, hogy Afrikában vagy másutt a táncnak van transzcendentális vonatkozása, vagyis az Istenséggel való kapcsolat kifejezési lehetősége, de a magyar tánc ilyet nem ismer. A néprajzosokat kellene megkérdezni. A magyar tánc a szerelmet, a férfi virtust, az emberi közösséget, stb., fejezi ki remek módon.

Amikor megkérdeztem egy afrikai papot Franciaországban, hogy mit érez az az afrikai pogány ember, amikor az istenség előtt táncol, a válasza megdöbbentett. Lassan imádságra összetette a kezét, finoman és áhítattal lehajtotta a fejét, csendben maradt egy darabig, majd megszólalt: "Azt jelenti, amit nektek ez a gesztus!"

Az megint más kérdés, hogy vajon a kereszténnyé vált (egykori animista vallású) afrikai eleve igényelte-e azt, hogy a pogány vallásának szertartásaiban szereplő táncot bevigyék a misébe. Igen kérdéses. Valószínű, hogy ez a nyugati ember találmánya. Számára az új hit egy teljesen más, az igaz Istennel való kapcsolatot jelenti. Nagyon kényes dolog a két rítus keverése. (Ajánlom ehhez Robert Sarah bíboros "Isten vagy a semmi" és "A csönd ereje" könyveiből mindazt, amit ő ír az inkulturációról!)

A budapesti jezsuita templomban mise alatt táncoló félmeztelen pap láttán felmerül a kérdés a ruházatokat illetően. A magyar világi tánc sem félmeztelen vagy majdnem meztelen emberek tánca. Itt nem prüdériáról van szó, hanem a keresztény szakralitást (a nem pogányt) érintő mély valóságról. A misztériumot nem azért takarjuk be, mert még jobban el akarjuk rejteni, hanem a felöltöztetéssel a lényeget akarjuk kiemelni: a pap beöltözése, a cibórium letakarása, a tabernákulum elfedése függönnyel, stb...

A civil öltözködés sem a nemiséget akarja tagadni, hanem nyers, ösztönös valóságán túl annak az egész személyiséget átható titokzatosságát akarja kiemelni. Ezért az uniszex öltözködés nem a mindenkori öltözködés folytatása, hanem azzal való szakítás. A férfi vagy női ruha nem elfed csupán, hanem annak, amit elfed, egyetemes, mély jelentését ragadja meg.

A meztelen vagy félmeztelen táncos nem magyar (nem európai) táncos!

Az megint másik szempont, hogy a feladat, a megbizatás (és az ezzel járó pozitív "hatalom" = képesség) kifejezésére is szolgál a ruha: lásd rendőrruha, katonaruha, a bíró beöltözik ítélethirdetéskor, stb.

Az is szempont, mégpedig nem utolsó, hogy a misébe bevezetett tánc összeköti-e a nemzedékeket vagy elválasztja? És ott, ahol összeköti, nem arról van-e szó, hogy az idősebbekből is hiányzik már a Szentlélek működésének legnagyobb ajándéka: az istenfélelem ajándéka (amely nem rettegés, hanem megrendülés!)?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gratia Copiosa 2018.11.02. 01:14:09

Lehet legenda, de nekem Szegeden azt meseltek, higy a Domotor templomba regen a pasztorok baranyokkal tancolva vonultak be. Domotor, nyilvan Demeter szogedies valtozata. XI vagy XIi. Szazadban epitettek a templomot, melynek csak a tornya all meg, a templomot lebontottak a Dom epitesekor. Szaloniki Szent Demeter lehet orthodox szent volt. Abbol gondolom, hogy a kozelben van orthodox templom Szegeden. Ha a tancolo bevonulas hagyomany lett volna a Katolikus Egyhazban Balint Sandor forszirozta volna. Szeged Havasboldogasszony bucsu vegen lattam, amikor negy partas, nepviseletben negy lany a Szuzanya szobraval a vallan elorement az oltar ele, majd harom lepest hatramentek, megalltak, majd ugyanezt meg ketszer megismeteltek. Eloszor nem ertettem. A sok szoknya miatt kicsit libegett az egesz. Aztan rajottem bucsuztak a kiralytol az Oltariszentsegben a Kiralynovel a vallukon. Ha kovetkezesek, akkor a kapuig hatralnak...
Lattam szentmise utan karizmatikus mozgalom csoportjat az oltar asztal koruL kortancot tancolni. David a Szovetseg ladaja korul tancolt onfeledten, ezt nem lett hagyomany Salamon templomaban. A templom mas, mas kell hogy legyen. Nem szabad tovabb profanizalni. Viszont ketszer elmentem Echternach-ba a tancolo kormenetre, amit 500 eve minden evben megtartanak. Ilyenkor Luxemburgban iskola szunet van. Ez a kormenet a Vilagorokseg resze. Szent Willibrord a Benelux orszagok vedoszentjenek itt van a sirja a bences apatsag templomaban. Gyerekek felnottek unneploben feher felso sotet kek szokny, nadrag a kezuk egyvfeher kendo egy-egy csucsket fogja. A mindegyik csoport elott egy rezes banda vonul. Rengetegen jarnak zeneiskolaba Luxemburgban, nagy a zenei elet. Hippinek kinezo fiatalemberek es lanyok felveszik a katonai egyenruhat, zaszlok , cimerek alatt katonasan vonulnak es muzsikaljak Szent Willibrord notajat. 46-50 nagy csoport szokott osszejonni. A tanc egy lepes jobbra egy lepes balra tancosan nem mereven lepve, elore haladni. Csak a sajat zenekaruk zenelese alatt. Amikor vege a notanak, lepesben haladnak. Nehanyszor kerulnek sorra a kormenet alatt, ami megkerulik a varoskozpontot, majd bevonulnak a bazilikaba zenelve tancolva, megallnak az Oltariszentseg elott, ott is elfujjak a notat. Senki nem enekel., csak a zenekar jatszik. Az apszis alatti kriptaban van Szent Willibrord szarkofagja. A kormenetben eloszor egy csupa ferfiakbol allo nagy csoport halad, akik Willibrord imat mondanak, majd nok jonnek, ministransok papok, puspokok, kozuluk, akik birnak szinten ropjak a tancot. Koran reggel es a kormenet utan van szentmise tanc nelkul. Biztos van mashol is hasonlo. Allitolag Szent Willibrord santa volt es ide-oda dolongelve bicegett. Lehet ezt utanoztak is meg eleteben es igy maradt fenn egy kis igazan testkozeli emlekkent rola. Ilyen lehetett a vitus tanc, Szent Vitusrol elnevezve. A tanc lehet az orom kifrjezese, de allandoan resze lehessen a liturgianak butasag. Egyszer Ratzinger biborost interjuvoltak, faggattak, egy pici reszletre emlekszem: "... en sem tudok allando unnepi hangulatban elni, nekem is vannak nehezsegeim, ami senkit sem erdekel.... "(Ezt persze nehezen vesszuk tudomasul, mert nagyon is rendkivuli elete volt es van.) Ergo a tancot nem lehet elvarni mindenkitol a liturgiaban. Ha egy csoport, vagy egy valaki tenne, akkor illusztralna valamit csupan es az nem az a valosag lenne amiert van a liturgia, hanem elsosorban sajat maga. Egy ritus onmagaban soha nem spontan cselekedet. Ez ma sokszaz millio embernek morbid, erthetetlen. De a Katolikus Egyhaz sem szinhaz es nem is sved asztal. Meg valami az egyhaz nemcsak mi vagyunk, hanem a megdicsoult szentek es a tisztito tuzben szenvedo katolikusok. Ok a tobbseg. Az egyhaz hite az, amit ok is hittek. Az egyhaznak nem a sved asztalhoz kell orientalodnia, hanem a szentekhez, a szentek kozossegehez. Nem hiszem, hogy ujat mondtam, barmilyen meglepo is.