Willem Eijk bíboros az Egyház jelenéről és jövőjéről (teljes interjú)
2018. december 23. írta: Katolikus Válasz

Willem Eijk bíboros az Egyház jelenéről és jövőjéről (teljes interjú)

Visszaszoruló Egyház, protestantizálódás, Viganò-ügy, migránsválság, nacionalizmus és populizmus, LMBT, Amoris Laetitia, viri probati.

December 13-án interjút közölt az olasz Il Giornale napilap a hollandiai Utrecht érsekével, Willem Jacobus Eijk bíborossal. A bíborost a lap riportere a holland és a világegyház aktuális kérdéseiről faggatta. Az alábbiakban az interjút teljes terjedelmében közöljük, magyar nyelven (a fordítást az interjú angol nyelvű változatából készítettük).

cardinal_willem_eijk_1_810_500_75_s_c1.jpgEijk bíboros, milyen állapotban van a katolicizmus Észak-Európában? Tudjuk, hogy az Egyház épp nehéz időszakot él át...

A katolikus egyház zsugorodik szerte Észak-Európában. Hollandiáé a kétes dicsőség, hogy vezető ezen a téren: mi voltunk az első ország, ahol a zsugorodás megkezdődött. Azóta egész Észak-Európában csökken a hívek száma. Különösen Németországban gyors a csökkenés... De tudom, hogy még az olyan országokban is, mint Spanyolország és Olaszország, a csökkenés szintén érezhető jelenség.


Mi az oka ennek?

A fő oka az individualizmus, ami a modern nyugati társadalmat jellemzi. A jólét növekedése miatt az emberek függetlenekké váltak. Még mindig azt látjuk, hogy a családoknak nehézséget okoz a hit továbbadása, amikor azt egyre inkább a partvonalra szorítják. A közéletben a keresztény vallás már nincs jelen, és alig rejtett, vagy akár nyílt ellenségességgel is tekintenek rá. Ha Hollandiát nézzük, abban a fázisban vagyunk, amikor a plébániákat összevonják, és sok templomot már nem használnak szertartásos célokra.


Bíboros úr, ön beszélt az "individualizmusról", de vannak más okai is?

Az ok az aktív hívek hiánya, akik résztvesznek az egyházi ünnepekben, és akik önkéntesként és/vagy pénzadománnyal támogatják az Egyházat. Hollandiában nincs egyházadó. Az Egyházat Hollandiában a hívek önkéntes adományai tartják fenn. Az Egyház ezáltal szegény, de ugyanakkor független is az államtól, amit nagy előnynek tartok, olyasminek, ami többet ad a szegénység okozta hátrányoknál.

Egyértelműen vannak azonban reményteli helyek, amik erősek, és ahol a hitet a jó liturgián, katekézisen, és a különféle csoportos tevékenységeken keresztül hitelesen élik meg. Ezt megcélozva az érsekség is képez ilyen önkénteseket. Ez fellendítette a leendő állandó diakónusok, hitoktatók, és pásztori kisegítők képzését is. Vannak olyan laikus lelkipásztori szolgálattevőink, akik egyetemi szintű teológiai felkészítést és tanári fizetést kaptak, a számuk azonban kevesebb, mint a felére csökkent azalatt a tizenegy év alatt, amióta Utrecht érseke vagyok. És ez a szám nagyon alacsonnyá fog válni az utrechti érseki szolgálatom hátralevő évei alatt.


Eijk bíboros, ön szerint hová fog vezetni mindez?

A plébániai papok jövőbeli munkatársai főleg állandó diakónusok, hittanárok, és önkéntes lelkipásztori kisegítők lesznek. A megmaradó templomok óriási plébániakörzetek központjaivá válnak. Azonban bár a plébániák száma csökken, a minőségük javul. Ez a mostani helyzet másik oldala: egyre inkább választott Egyházzá válunk, ahol az emberek valóban kezdeni akarnak valamit a hitükkel. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Egyház történetében voltak hegyek és völgyek is, és hogy végső soron Isten kezében vagyunk.


Interkommúnió, a homoszexuális párok megáldása, úgynevezett (de csak állítólagos) "ökumenikus misék". Bíboros úr, nem alakítja a protestánsokkal folytatott párbeszéd a katolikus egyházat egyre inkább egy protestáns felekezethez hasonlóvá?

Fontos, hogy kitartsunk az Egyház áthagyományozott tanítása mellett. Helytelen lenne egy inkább protestáns-anglikán modellt választani. A katolikus egyház ereje valójában abban áll, hogy a tanítása az egész világon érvényes. A protestánsokkal folytatott párbeszéd nem szabad, hogy ahhoz vezessen, hogy a katolikus egyház protestánssá alakítja magát.


Olvasta ön a Viganò-iratokat? Mit gondol róluk?

Nem tudom jól megítélni a levelek tartalmát, de az világos, hogy ezt az ügyet alaposan ki kellene vizsgálni. Számos püspök is kérte már ezt. A szentszék azt közölte, hogy Theodore McCarrick ügyét alaposabban meg fogják vizsgálni, én pedig azon a véleményen vagyok, hogy ez nagyon üdvözlendő. Teljeskörűen tisztázni kell ezt, ha az Egyház vissza akarja nyerni a hitelességét.


A bíboros úr mit gondol a migráció jelenségének kezeléséről? Ön szerint is veszélyezteti az európai identitást az, ha túl sok migráns érkezik?

Nyilvánvaló, hogy a migránsok áradata nem egyenletesen oszlik el: a helyzetüknél fogva különösen az olyan országokban, mint Olaszország, kell megbirkózni a migránsok beözönlésével. Ez a társadalomra nagy terhet ró, az Európai Unió pedig nem mutat olyan szolidaritást Olaszország felé, mint amire számítanánk. A kormánynak azonban nem kötelessége minden migránsnak tartózkodási engedélyt adni, különösen nem a gazdasági migránsoknak. Ez a származási országok közjava miatt is szükséges.

A migrációnak ugyanakkor több oldala van: Almere városában épp tervezik egy katolikus templom megépítését. Sok olyan, más országokból származó katolikus letelepedett ott, akik szeretnének résztvenni a liturgikus ünneplésben. Hollandia nyugati részén pedig, különösen Amszterdamban, Rotterdamban, és Hágában, számos plébánia megszűnt volna, ha nem érkeztek volna oda migránsok. Fontos, hogy mi, mint Európa, befogadóak legyünk, de azt is szem előtt kell tartanunk, hogy mennyi az, amit egy társadalom megtehet.


Sok bíboros állást foglalt a nacionalizmus visszatérésével szemben. Önnek mi a véleménye erről?

A "nacionalizmus" hatása országról országra más. Egyes helyeken az emberek úgymond "a kultúrájuk keresztény gyökereihez" térnek vissza, a közbeszédben azonban kevés olyan dolog van, ami keresztény. Ilyen esetekben a "keresztény" szót csupán védőpajzsként használják arra, hogy másokat távol tartsanak. Az ilyen fajta nacionalizmus nem jó dolog. Azonban a nacionalizmusnak az a formája, ami az embereket büszkévé teszi a hazájukra és történelmükre, segíteni tud egy nemzetet abban, hogy felfedezze a keresztény gyökereit, beleértve az emberi élet, a házasság, a család, és mások javának - gondoljunk az irgalmasság cselekedeteire - egyetemes értékeit. A nacionalizmus sohasem lehet puszta védőpáncél.


Nemrég zajlott le az ifjúsági szinódus. Úgy tűnik, volt némi vita abból, hogy az Instrumentum Laboris az "LMBT" rövidítést használta. Ön mit gondol erről?

Természetesen mindenki felé tisztelettel kell fordulnunk, így azok felé is, akiknek objektíve rendelles szexuális hajlamaik vannak. Az ilyen kifejezések használatával [mint amilyen az "LMBT"] azonban téves képzeteket kelthetünk. Nem tűnik helyesnek a számomra az, ha egyházi dokumentumokban ilyen szavakat használunk. Az a tény, hogy egy szinódus során az "objektíve rendellenes" kifejezés (amit a Katekizmus is használ) valami nagyon elvont dolgot sugall a fiatalok számára, annak a ténynek a következménye, hogy az Egyházban - legalábbis Hollandiában bizonyosan - a katekézis rendkívül hiányos, vagy gyakran teljesen hiányzik is, miközben a gyerekeket és a fiatalokat olyan gondolatokkal bombázzak az iskolákban, amelyek a genderelméletből jönnek, és amelyeket nemzeti és nemzetközi szervezetek széles körben, erőteljesen népszerűsítenek.


Ön is állást foglalt az Amoris Laetitiáról. Támogatja a "dubiát"?

A szinódus alatt világosan állást foglaltam ebben a kérdésben. Társszerzője voltam a tizenegy bíboros ("Tizenegy bíboros a házasságról és a családról" című) könyvének is, ahol világossá tettem, hogy a Familiaris Consortio 84. pontja véleményem szerint teljességgel érvényes. Ez azt jelenti, hogy ha valaki elválik és polgári úton újraházasodik, úgy nem részesülhet az Oltáriszentségben (kivéve ha a felek testvérként és nővérként élnek). Ezt sehol sem tagadják, még a pápa sem, és még az Amoris Laetitiában sem [csak annak immár hivatalos értelmezésében - KV szerk.]. Gyakran hivatkoznak ennek a dokumentumnak a lábjegyzeteire, az Egyház hagyományos tanítását és gyakorlatát azonban nem lehet megváltoztatni lábjegyzetekkel, vagy egy repülős interjú eseti kijelentéseivel. Mindenekelőtt azt szeretném, ha a péteri szolgálat továbbvivője, aki a keresztény hit egységének letéteményese, világosságot teremtene ebben a kérdésben. Jelenleg olyan helyzetben vagyunk, ahol az egyik egyházi régióban ezt ajánlják és gyakorolják, egy másikban pedig valami mást hirdetnek. Ez zavart kelt az emberekben. Ha a világosság hiánya elhúzódik, az nem kívánt gyakorlatokhoz vezethet. Az Egyházban az igazságra mindig fény derül, ebben az esetben azonban ennek nagyon gyorsan meg kellene történnie. Pontosan azért, hogy ne áltassuk az embereket.


Rengeteg szó esik Európában a "populizmusról". Önnek mi a véleménye erről a politikai stílusról? Ellentétben áll ez a katolicizmussal, vagy épp segíteni tudja annak újjáéledését?

A populizmus definíciószerűen nincs ellentétben a katolicizmussal, egyelőre azonban nem tudok egyetlen olyan példát sem, ahol a populizmus a hit újjáéledéséhez vezetett volna. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy Olaszországban az Északi Liga párt világosan kiáll bizonyos olyan értékek és családi normák mellett, amelyeket az Egyház hirdet. Az Egyház természetesen mindig odafigyel a kiszolgáltatott emberekre, a kirekesztettekre, azokra, akik nem tudják hallatni a hangjukat. Ők azonban nem mindig ugyanazok, akikre a populisták is odafigyelnek. Hollandiában a migránsok helyzete egyértelműen más, mint Olaszországban. Olaszországban ez súlyos problémává vált a Líbiából érkező óriási migránsáradat, a nehezen ellenőrizhető, hosszú olasz partvonal, és az elsősorban a fiatalokat érintő magas munkanélküliségi ráta miatt. Azt is el kell mondanunk, hogy a migránsoknak kötelezettségeik vannak annak az országnak a közjava felé, amelyben menedéket keresnek, és tisztelniük kell az egyetemes értékeit, mint amilyen a személyek sérthetetlensége is.


Igaz az, hogy ön sok helyi templomot bezárni kényszerült? Ha igen, miért?

Igen, már sok templomot bezártunk, és a következő tíz évben a templomok többségét be kell majd zárnunk. Korábban több, mint 350 templomunk volt. Most körülbelül 200 van. Azt jósolom, hogy 2028-ban, amikor betöltöm a 75. életévemet és a nyugdíjazásomat kell kérnem a Szentatyától, az utrechti érsekségnek körülbelül 20 plébániakerülete lesz, mindegyikben egy vagy két templommal.


Mi az oka ennek?

Az ok a még templomba járó hívek alacsony száma, és ennek következtében az önkéntesek alacsony száma, valamint az alacsony bevétel, amivel a templomokat nyitva tarthatnánk. Négy-ötszáz, vagy gyakran még több férőhelyes templomaink vannak, amelyekbe csupán pár tucat hívő megy el vasárnaponként. Több plébániának szintén kifogyóban van már a pénzügyi tartaléka. Végső soron azzal, hogy az emberek elfogynak, a templom is bezárni kényszerül. Jelenleg ezt a hanyatlást éljük, abban reménykedünk azonban, hogy bár kevesebben, de élőbbek leszünk.


Jövőre rendezik a pán-amazóniai régióról szóló szinódust. Azt beszélik, hogy a "viri probati" témája is megvitatásra kerül. Ön szerint is a nős papok felé tartunk?

Megértem, hogy szükség van a papokra, és hogy a világ egyes részein ez a nyomás sürgetőbb, mint itt, Észak-Európában. A nős papok azonban véleményem szerint nem jelentenek megoldást. Ha ezt bizonyos régiókban megengednék, úgy világszerte a katolikus egyházon belül egy nagyon fontos dologban egyenlőtlenség alakulna ki. Átmenetileg megengedni ilyesmit nem megoldás - ha egyszer így döntenek, visszavonhatatlan lesz. Ezzel a papi cölibátus, a latin egyház egy nagyszerű és gyümölcsöző sokévszázados hagyománya elveszne. Emellett a "viri probati" felszentelésével kimaradna az ő pappá formálásuk is a szemináriumokban.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.