Rubicont lépett át a magát a magyar püspöki konferencia "félhivatalos" hírportáljaként aposztrofáló híroldal, a Magyar Kurír. A Kuzmányi István főszerkesztésével évek óta egyre "liberálisabb" és színvonaltalanabb, a katolikus olvasótáborral szemben pedig egyre durvább cenzúrát alkalmazó portál január 6-án méltató beszámolót közölt a 2010-ben elhunyt piarista szerzetes, Bulányi György emléktáblájának avatásáról, amelyet a lázadó szerzetes pap egykori követőinek maradéka szervezett Budapesten, a Városmajor utcában.
Bulányit a magyar püspöki konferencia és (Joseph Ratzinger prefektusi szolgálata alatt) a Hittani Kongregáció is szankcionálta a tévtanításai miatt. A Szentírás önkényes, az Egyház tanításával is szembemenő értelmezésével érvelt az Egyház öntevékeny kisközösségekből való újraszervezése, és a kisközösségek belső kiválasztódási folyamatában "legalkalmasabbnak" bizonyulók pappá szentelendősége mellett - beleértve a nők pappá szentelését is, ha valamely kisközösség épp nőt tart a tagjai közül a "legalkalmasabbnak" a "vezetésre". Tanításait a lelkes laikus hívei a "Bokornak" elnevezett kisközösségekben próbálták meg a gyakorlatba átültetni.
A szocializmusban konfliktusba került az állampárttal is, miután - szintén az Egyház tanításának ellenében - Jézus Krisztus tanítására hivatkozva buzdította híveit a katonai szolgálat megtagadására. E buzdításától, miután az nem az Egyház (lásd pl. ITT), hanem Bulányi György saját tanítását tükrözte, a magyar püspöki kar elhatárolódott. Az őt emiatt ért hatósági és egyházi szankciókat Bulányi a saját krisztusi mártíromságaként interpretálta, hívei pedig a mai napig akként tálalják - vele szemben kiemelve az egykori püspökök "békepapi megalkuvását" a szocialista hatóságokkal.
Miközben a tévtanításaiból semmit vissza nem vont, egy az Egyház tanítása iránti hűségnyilatkozat aláírása után végül 1997-ben feloldották a vele szemben kiszabott egyházi szankciókat. Bulányi György, kitartóan meggyőződve az Egyházzal szembeni igaza mellett, 2010. június 6-án hunyt el az őt idős korára befogadó piarista rendházban.
Az alábbiakban Bulányi György egy 2007. áprilisában, a szélsőjobboldali Magyar Mérce folyóiratban megjelent írását tesszük közzé, teljes terjedelemben. "Az Ószövetség nem Isten igéje" című írásában a piarista pap az ószövetségi Szentírás teljes elhagyására buzdít - amely gondolat a tévtanításainak is az egyik alapját képezte.
Kapcsolódó cikkeink a Magyar Kurírról:
- Cikklistánk a Magyar Kurír visszaéléseiről
***
Az Ószövetség nem Isten igéje
Bulányi György - Magyar Mérce, 2007. április
Már Jézus működése után mindössze száz évvel felmerült a pogányokból lett keresztényekben az a gondolat, hogy meg kellene szabadulniuk az Ószövetség terhes örökségétől.
Markionnak hívják azt a kisázsiai s Fekete-tenger melléki, Szinopé nevű városban született és pogány görögből lett keresztényt, aki elvetette az Ószövetség haragvó és igazságot tevő Istenét már a második század első felében. Az akkori keresztény közgondolkodás azonban más volt, mint Markioné. Saját apja, Szinopé püspöke közösítette ki őt.
Magam nagyvonalúan átlépem a szentmise első olvasmányát, mely rendre az Ószövetséget hozza. Még a másodikat is, és csak az evangéliumokról beszélek. Ezzel máris kései utódja volnék a 21. században a 2. századbeli Markionnak. Vállalom ezt a helyzetemet, és újra felvetem, hogy nem volna-e jobb, ha egyszer s mindenkorra megszabadulnánk attól, hogy az Ószövetség is az Isten igéje. Azzal vetem fel, hogy bizonyos vagyok abban, hogy ezt a műveletet a keresztény vallások aligha fogják valaha is elvégezni. Aligha, mert kétezer esztendő hagyományát nemigen lehet kiiktatni a történelemből.
Mégis fel kell vetnem a kérdést, mert e hagyomány hatására rendre úgy gondolkodunk, ahogyan Jézus Istene nem gondolkodik. Nem rosszabb ez a hagyomány, mint más népek hagyománya. De mégis, az Ószövetség egy nép, a zsidó nép eredetmondája, nemzeti kultúrája, Jézus előtti kultúrája. S Jézus azt mondta magáról, hogy mindazok, akik őelőtte jöttek, tolvajok és rablók, és nem hallgattak rájuk a juhok. Ő az ajtó. Aki ezen, rajta keresztül megy be, az üdvözül és talál legelőre (Jn 10,8-9). Hogyan tehetjük ezek után meg, hogy mindörökre megnyomorítjuk Jézus tanítását azzal, hogy egy Jézus előtti nép és kultúra szöveggyűjteménye után ugyanúgy odatesszük a liturgia szavát, mint Jézus szavai után: Ez az Isten igéje.
Kispap koromban volt egy társam, aki öt évvel járt fölöttem. Már növendékként bölcseleti és teológiai doktorátust szerzett. Nem volt akárki. Meg is örökíteném nevét: Gerencsér Pistának hívták. Nem szerzett szaktanári diplomát magának, gimnáziumainkban hittant tanított. Ha tán nem is gondolta, de Markion tanítványa volt ő már előttem. Egyszer mondta is nekem: Nem tanítom tovább az Ószövetséget, Benedek Elek Magyar mese- és mondavilágát fogom tanítani az iskolában. Megtette-e? Nem tudom. Hamar elsodorta előlem az élet. Már '48-ban kiment Amerikába, s ott folytatta piarista életét, '90 nyarán még találkoztam vele Buffalóban. Értitek a lázadását? Azt gondolta, hogy a magyar kultúra eredetmonda-világa is ér annyit, mint a zsidó kultúráé. Lehet, hogy nem ér annyit, de valamennyit ér azért. Minden nép eredetmondája ér valamit. Mennyit? Hát annyit, amennyit érhet az, ami Jézus előtti. Tolvajok és rablók írták.
Egyik Bokor-beli testvérem - szintén tanár, biológia szakos -, Dőry Pista mondta, hogy teljesen értelmetlen dolog a gyerekeknek történelmet tanítani az iskolában. A történelem arról számol be, hogy miként változtak a határok. Például a Kárpát-medencében határt húztak az utolsó másfélezer esztendőben az avarok. Messze Nyugatig, és túl Bécs táján is. Aztán leverte őket a német-római császár, s határát Keleten a Duna vonalánál húzta meg. Aztán következett honfoglalásunk, s a határt ismét Nyugatra toltuk a Lajta és a Fischa folyók közé. Aztán jöttek a törökök, és Mohács után háromfelé szakították határokkal az országot: hódoltságra, erdélyi fejedelemségre és a király országrészére. A felszabadító háborúk visszarendezték a határt a szentistvánira. S végül Trianonban tíz felé vagdosták hazánkat. A nyertesek mindig hősökről beszéltek, saját magukról. A vesztesek mindig adót fizettek, mint háborús bűnösök. A nyertesek mindig pusztították a földet és népeiket. Ami Budán dicsőség volt, az Sztambulban, Moszkvában, Bécsben gyalázatnak minősült. Ami Sztambulban, Moszkvában, Bécsben dicsőség volt, az Budán minősült gyalázatnak. Más és más dicsőséget tanultak Buda meg a többi város iskoláiban a gyerekek. Ami azonos volt, az csak a föld és a népek pusztulása, akármi is számított dicsőségnek vagy gyalázatnak itt vagy amott. Kérdem ezek után, hogy értitek-e már, amit Jézus mondott: Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók.
Tessék egy palesztin, azaz filiszteus szemével olvasni az Ószövetséget, s benne Dávid dicsőséges harcait a filiszteusok ellen. Az ő szemükben az a gyalázat, maga. S ha magyar szemmel olvasom, akkor micsoda? Egy szomorú tény: ezt csinálják a királyok, az urak. Mit? Pusztítják a földet és a népeket. De hát csak ez van az Ószövetségben? Nemcsak ez. Még sokkal rosszabb is. Hálazsoltárok, melyekben megköszönik Istennek, hogy az ő segítségével tudták pusztítani a filiszteusokat meg az egyiptomiakat, mert tudvalevően Isten fojtotta bele őket a Vörös tengerbe, és mert megint csak tudvalevően örök szeretettel szerette népét, a zsidót. Akik Jézus előtt jöttek, mind tolvajok és rablók.
És igazán nincs más az Ószövetségben, csak Isten segítségével végrehajtott tömeggyilkosságok? De van, hiszen az Ószövetséget is Isten képére teremtett emberek írták, akik tudták Isten igéjét, hogy jókisfiúknak, jókislányoknak kell lennünk. Van benne ének a szerelemről (Énekek éneke), van benne Tízparancsolat, van benne templomépítés, van benne istendicséret (Az Úr az én pásztorom, nem kell félnem). Van benne az a jó is, ami az emberben és annak bármilyen vallásában is megtalálható: az, hogy jóknak kell lennünk. De az egészet elborítja a határkiigazítás, a tömeggyilkosság és az ehhez adott isteni segítség. Értitek-e Markiont és engem, akik azt mondjuk, hogy mindenképpen meg kell szabadulnunk az Ószövetségtől? És értetek-e engem, amikor mondom, hogy alighanem sohasem fogunk megszabadulni tőle? Miért? Mert hiába tudjuk, hogy jóknak kell lennünk, azért a hazánkat csak meg kell védenünk, és vissza kell szereznünk, amit elraboltak tőlünk. Mert a románok a Tiszáig akarnak jönni, mi pedig nem hagyhatjuk, hogy Moldovában kipusztuljanak a csángók... Mert a spanyol és a francia földnek sértetlenek kell maradnia, s a baszkok sohasem nyugodhatnak bele, hogy spanyolok és franciák tiporják a megszentelt baszk földet... És mert a spanyol és a francia és a baszk Isten azonosul az ő népével, miként a zsidók Istene is azonosul a zsidókkal. Még ha az egyházak vezetősége azonosulna is Markionnal, mi akkor is ragaszkodnánk a magunk magyar, román, spanyol, francia, baszk Istenéhez. Mindahány nemzet van a földkerekségen, mind azonosul a maga Istenével, amely azt mondja ellenségeinkre, hogy üsd, vágd, nem apád.
Mert nemcsak azok a tolvajok és rablók, akik Jézus előtt jöttek, hanem azok is tolvajok és rablók, akik Jézus után jöttek. A Jézus után nem más, mint a Jézus előtt. Nincs különbség előtt és után között. S ha van, az legfeljebb annyi, hogy a Jézus utániak már sokkal fejlettebb tolvajok és rablók. A multik ma már úgy veszik el a nemzeti vagyont, hogy határt sem kell módosítaniok, anélkül is ki tudnak fosztani minket.
S mivel így van, ezért én vállalom, hogy Markion nyomába lépek, s azt mondom, hogy amíg van Ószövetség Jézus táborában, addig naponta tanuljuk az Írásból nemcsak azt, hogy légy jó, hanem azt is, hogy légy tolvaj és rabló és légy tömeggyilkos. Olyan kereszténységről álmodom, amelynek szentmiséiben van változatlanul három olvasmány. A harmadik az evangélium. Az első a világirodalom, s benne mindaz, ami rárímel Jézus tanítására. Meg is van már az ideiglenes olvasókönyve. Hamvas Béla Anthológia humana című gyűjteménye, vagy pedig Sík Sándor és Juhász Vilmos könyve: A Szeretet breviáriuma című. Megtalálhatók benne a Jézus előtti és Jézus utáni világ jézusi hangjai. Azoké, akikre figyelnünk kell. Mondjak neveket, akinek írásait találom e két kötetben? Mondok: Hermész Triszmegiszthosz, Buddha, Lao-ce, Konfu-cse, Hérakleitosz, Platón, Szókratész, Marcus Auréliusz s a Jézus utáni világ énekesei: Benedek és Ferenc, Erazmus és Mórusz Tamás, Pascal és Angelusz Sziléziusz, Tolsztoj és Dosztojevszkij, Böll és Grass... Vég nélkül sorolhatnám. Nagyon figyelnénk a templomokban mise alatt, ha ezeknek az írásait hallhatnánk első olvasmányként.
S mi lenne a második olvasmány? Hát részletek Wass Albert A funtineli boszorkány című regényéből, Szabó Lőrinc Vang-An-Si-ja, Sinka Virág balladája s mindaz, amit az évek hosszú során hallhattatok idézni tőlem. S ez lenne az egész világon? A magyar irodalom? Dehogy is ez lenne. Minden nép tudja, hogy jónak kell lenni. Minden népnek vannak avatott tollú írói, akik nem csak ószövetségi gyilkos Istent tudnak dicsérni, hanem tudják Jézus Istenét is magasztalni, a jézusi szeretet Istenét is. Csodálatos kórus lenne ez. Lopkodnánk más népek harmadik olvasmányaiból, s betennénk a mi második olvasmányaink kötetébe.
S akármennyire is lehetetlennek gondolom, hogy leváltjuk az Ószövetséget, s a második olvasmányt, mégis elmondom és leírom ezt, mielőtt meghalok. Talán majd ha fejre áll a multik világa, elkövetkezik egy jobb kor, amely tudni fogja, hogy bizony nem készítjük az Úr útját addig, amíg hangozhat a szentmisében az is, ami Jézus előtti, a tolvajok, a rablók és a tömeggyilkosok hangja. Amen.
gyöngyösi 2019.01.07. 10:16:59
Őszintén, mi a túrót várunk egy ilyen embertől, mi a túrót vár a Püspöki Kar vezetősége, hogy erre a mocsokra bízzák a Kurír és az Új Ember főszerkesztését?
Mindkettőből egy silány, baloldali, posztkommunista, ótvaros lap lett, ahol pl. fél oldalban lehet arról tudósítani, hogy Beer püspököt kitüntették a szabadkőművesek a PIM-ban, kádárista politológusok, szociológusok, stb. felterjesztésére.
Ennek az embernek a személye egy merő adta provokáció. Főleg amikor (az esetek 90%-ban) papi civilben illeg, mert diakónussá szentelték.
BOTRÁNY!!!
Trigo · https://fantasztikuskonyvtar.blog.hu/ 2019.01.07. 11:20:56
Bár Bulányi sok butaságot mondott és leírt élete során, és egyáltalán nem volt egy békülékeny ember, sokkalta inkább egy elszabadult hajóágyú, de azért ennél a bejegyzésnél - a nettó eretnekként megbélyegzéssel, csak azért, hogy ütni lehessen egy sajtóterméket - sokkal-sokkal többet érdemel.
Például azért, mert bár a Bokor amolyan ellenkultúraként a szocializmus kimúlásával maga is elvesztette értelmét, marginalizálódott és radikalizálódott, a 70-80-as években (más hasonló mozgalmakkal, közöségekkel együtt) új életet lehelt egy szellemileg (és teológiailag) teljesen kiüresedett, elöregedett, minden vonzerejét elvesztett, szoros állami felügyelet alatt vegetáló egyházba.
Szerte az országban virágoznak ma is olyan közösségek (nem Bokor-közösségek, sima, tradicionális egyházközségek), amelyek egy-egy egykori Bokor-tagnak köszönhetik létüket.
A Bulányi vs. magyar püspöki kar vitát pedig utólag is elég nehéz az utóbbi javára eldönteni, lévén, hogy a tisztelt püspökök gyakorlatilag állampárti nyomásra kezdtek bele az egészbe, miközben a konfliktust az állambiztonság titkosszolgálati eszközökkel élezte, gyakorlatilag belekergették a Bokort a szakításba - és ez nem afféle bulányista mítosz, hanem az elérhető (nem egyházi...) levéltári források alapján állítható történelmi tény. (szakirodalom itt: www.academia.edu/13313023/Religious_Policy_and_Dissent_in_Socialist_Hungary_The_Case_of_the_Bokor_Movement)
Nem kell rajongani Bulányiért, de teljesen méltánytalannak lenni vele szemben ostoba, fájdalmas hiba.
Lajó 2019.01.07. 20:56:09
Bulányi György nevét csak méltósággal illik kiejteni. Valahogy így: Ahogy erről Beer Miklós püspök atya beszélt a Magyar hangban. Idézem:
"Az pedig különösen szomorú, hogy a hivatalos vatikáni rehabilitáció után sem állt mellé a magyar egyház. Egyszerűen nem mertek szóba állni vele. Politikai nyomásra elárultuk Bulányi Györgyöt, később pedig kényes lett volna kimondani, hogy neki volt igaza. A történet szomorúságát mutatja az is, hogy amikor a halála előtt néhány héttel, 2010 tavaszán egy író-olvasó találkozón Vácon járt, így szólt hozzám: „te voltál az egyetlen a püspökök közül, aki megölelt engem”. A többiek nem mertek szóba állni vele. Annyira mérgezett volt levegő a diktatúra évtizedeiben, hogy még később sem tudtunk szabadulni ettől, ami a gyengeségünk jele." (Idézet a Beer-interjúból!)
Vagy ahogy a Piarista Generális beszélt róla, amikor megszólította az ünneplő közösséget:
Pedro Aguado Cuesta Generáis atya, a Piarista Rend egyetemes elöljárója.
Les suludo en nombre de la Orden. Tanto amo el p. Bulányi, agradecido por su testimonio Escolapio y su visión de iglesia y misión. Seguimos necesitando hombres como él.
A Rend nevében üdvözlöm az ünnepre egybegyűlteket. Nagyon szeretem Bulányi atyát, hálás vagyok piarista tanúságtételéért és az egyházról, valamint a küldetésről alkotott látásmódjáért. Továbbra is szükségünk van olyan emberekre, mint amilyen ő.
Lajó 2019.01.07. 21:33:36
Bulányi György SP:
Fatimai Hiszekegy
Hiszek az egy Istenben. Hiszem, hogy nem volt soha kezdete, és nem lesz soha vége. Hiszem, hogy időtlenül létezik. Hiszem, hogy láthatatlanul és tapasztalhatatlanul létezik, és hogy nem olyan, mint a látható és tapasztalható világ. Hiszem, hogy nincsen létrehozó oka, mert időtlenül és anyagtalanul önmagától létezik; Ő az önmagában való Élet. És Tőle van minden, ami van. Élettelen és élő, és minden Tőle kapta a létezést. Ő a teremtő oka mindennek, ami van.
Hiszem, hogy az Isten – szeretet. Hiszem, hogy az Ő senkitől sem kapott, időtlenül birtokolt élete – a szeretet élete. Hiszem, hogy az Ő élete a szeretet közösségi, családi élete. Hiszem, hogy az Isten időtlenül odaadja teljes önmagát. Hiszem, hogy aki odaadja önmagát, az az Atya. Hiszem, hogy akinek odaadja önmagát, az a Fiú. Hiszem, hogy az, akit az Atya odaad a Fiúnak, az a Lélek. Hiszem, hogy a mindent odaadás nem áll meg a Fiúnál. Hiszem, hogy az Atyától a Lelken keresztül ez a Lélekkel megajándékozott Fiú visszaadja teljes önmagát az Atyának. Hiszem, hogy a Fiúévá lett Lélek eközben visszaáramlik az Atyához. Hiszem, hogy ebben az időtlen és szünetet nem ismerő áramlásban áll fenn az Isten szentháromságos élete. Hiszem, hogy ebben a szeretetkörforgásban kielégül az Isten adásigénye és kapásigénye is. Hiszem, hogy az Istennek ennek következtében nem hiányzik semmi. Hiszem, hogy így birtokolja az oszthatatlan létteljességet, az isteni mindent. Hiszem, hogy ebben a mindent adó közösségben az Isten mértéket nem ismerően boldog. Hiszem, hogy nem hajthatja semmi kényszer. Hiszem, hogy tökéletesen szabadon adja oda magát teljesen és mindenestől. Hiszem, hogy ennek semmi más oka nincsen, csak ő, tehát csak az, hogy Ő ilyen. Csak az, hogy Ő maga a Szeretet. Hiszem, hogy nincs emberi szó, amely teljesebben tudná kifejezni, hogy mi Ő: a szeretet az Isten, és az Isten – Szeretet.
Hiszem, hogy szeretetből hívta létre a nemlétből az embert, az emberiséget. Semmi másért nem teremtett meg bennünket, csak azért, hogy részesítsen bennünket a maga szeretetéletében, annak boldogságában. Mégpedig azon a minden emberi elképzelést meghaladó fokon, amely mértékben a teremtmény számára az egyáltalán lehetséges. Isten nekünk is mindent kíván adni, s a teremtmény annyit kaphat meg az Istentől, amennyinek a felvevésére a teremtményi lét egyáltalán képes.
Hiszem, hogy a maga képére és hasonlatosságára teremtett meg minket. Szabadoknak teremtett meg bennünket azzal a lehetőséggel, hogy választhatjuk és elutasíthatjuk öt; választhatjuk a szeretetet, és elutasíthatjuk a szeretetet. Hiszem, hogy csak azért teremtett meg bennünket a bűn választás lehetőségével, mert különben nem tudnók választani őt, a szeretetet; hiszen szabadság nélkül nincsen szeretet. Hiszem, hogy belénk lehelte a maga Lelkét, s ez a Lélek a lelkiismeretünkön keresztül meg nem szűnően szólít, hív bennünket a szeretetre, amíg csak el nem hallgattatjuk szavát.
Hiszem, hogy a földi lét minden szenvedése, a betegség, az ínség, a természet és az emberek felől jövő megpróbáltatások – mind csak arra vannak, hogy akármilyen nehéz sorsunkban is bizonyságot tegyünk róla, hogy csak a szeretet életútját választjuk. Hiszem, hogy állhatatosságunkat Isten gazdagon jutalmazza.
Hiszem, hogy az Atya elküldötte hozzánk a Fiút. Hiszem, hogy a Fiú testet öltött és közöttünk élt. Hiszem, hogy azért jött el, hogy az ember számára hallható emberi nyelven elmagyarázza nekünk, hogy az Isten szeretet, és éppen ezért az embernek a szeretetre kell rátennie életét. Hiszem, hogy azért jött el, hogy megmagyarázza nekünk, hogy az Istenhez, a szeretethez akármi áron is hűségeseknek kell maradnunk. Hiszem, hogy meghalt értünk, hogy a hűség feledhetetlen példáját mutassa nekünk. Hiszem, hogy a szeretetre tanítva és elénk élve azt, hathatós erővel megújította bennünk az Isten életét. Hiszem, hogy Jézus benne van azokban, akik szeretik Őt. Hiszem, hogy benne vannak mindazok, akik szeretik Őt. Hiszem, hogy Jézus és az ember egymásban levése erőt ad az embernek a szeretetre.
Hiszem, hogy Jézus a halottak közül harmadnapon feltámadt. Hiszem, mert a tanítványok látták Őt, s negyven napon keresztül tovább tanította őket az Isten Országa, a szeretet életének a titkaira. Hiszem, hogy negyven nap múltával visszament Atyjához, ahonnan jött. Hiszem, hogy időtlen isteni élete nem szenvedett változást. Hiszem, hogy a Szentháromság élete hiánytalan volt az alatt a harminc-egynéhány esztendő alatt is, amíg a Szűztől szült testben itt, közöttünk élt.
......és itt olvashatod tovább: www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/tima_656.html
Lajó 2019.01.07. 22:02:44
A BOKOR Bázisközösség nyílt levele Dr. Áder János Köztársasági Elnök Úrnak
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
A hajléktalanokkal kapcsolatos új törvényi szabályozás mély megdöbbenést váltott ki közösségeink tagjaiból. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a hajléktalanokkal kapcsolatos új törvényi szabályozás ugyanúgy tartalmaz embertelen elemeket, amint az előző, e kérdést szabályozó törvény is: összességében nem szolgálja a társadalom, és főleg nem hajléktalan embertársaink ügyét. A Jézustól megismert morál szerint a bármilyen okból elesett vagy lecsúszott, társadalom peremére sodródott ember éppúgy Isten képmása, mint minden ember. Jézus példamutatóan, élete kockáztatásával, a vallási és világi hatalmasságokkal szembeni konfliktusok vállalásával is, egyértelmű elköteleződéssel foglalt állást: személyes és tevékeny szeretettel szolgálta az elesetteket. Számunkra e kérdés megközelítésében a jézusi mérce az etalon.
Kérjük Elnök Urat, ne írja alá, hanem küldje vissza a törvényhozók asztalára átdolgozásra a „Szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosítását”!
Közösségünk katalizátora kíván lenni e folyamatnak és a kérdésben társadalmi összefogás szükségességét hirdeti. Az emberi humánum azt követeli, világnézeti és pártpolitikai nézeteinktől függetlenül mindnyájunktól, hogy keressük e társadalmi probléma megoldásának közös nevezőjét.
A probléma lényegét abban látjuk, hogy a hajléktalanság társadalmi okainak megszüntetése helyett a legújabb szabályozás lehetővé teszi a hajléktalan személyek erőszakos módszerekkel való kiszorítását az utcákról és terekről. Diszkrimináló törvények helyett legyünk emberek az embertelenségben, találjunk humánus és integráló megoldásokat! Személyes szeretettel forduljunk feléjük és karoljuk fel az elesett embert! Emeljük fel újra a fejét! Adjuk vissza önbecsülésüket!
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Arra kérjük Önt, hogy személyes tekintélyével szólítsa fel a magyar Parlament választott képviselőit, hogy döntésüket bírálják felül, és az illetékes szakmai szervezetek tényleges bevonásával olyan új törvényi szabályozást alkossanak, amely az egész társadalom érdekeit szolgálja! Legyen ez egy pártpolitikán felülemelkedő megoldáskeresés!
Így, erőfeszítéseinket összeadva és megsokszorozva lehet csak esélyünk egy olyan társadalmi konszenzus megteremtésére a kérdésben, amelyhez a lehető legtöbb magyar állampolgár tevőleges összefogását elérhetjük. Közösségeink szociális szférában dolgozó szakemberei felajánlják együttműködésüket minden olyan szakmai tanácskozáson, amelyek a hajléktalan embertársaink helyzetének megoldására komplexen keresik a választ.
Budapest, 2013. október 13.
Lajó 2019.01.07. 22:04:26
Címzett : Magyarország Kormánya
NYÍLT LEVÉL
Mi, a katolikus gyökerű Bokor Közösség tagjai igyekszünk életünket a Jézustól tanult szelídség, erőszakmentesség, békességteremtés jegyében élni. Ennek következtében fiataljaink jelentős része, előttünk mintaként haladva, a 70-es, 80-as években megtagadta a fegyveres sorkatonai szolgálatot, ezért több évi börtönt is vállalva. Sokan pedig katonakönyvünk visszaküldésével jeleztük, hogy nem kívánunk részt vállalni semmiféle erőszakszervezetben. Szót emeltünk minden olyan kezdeményezés ellen, amely a „jogos önvédelemre” hivatkozva mások életének elvételére adna lehetőséget. Hitünk szerint minden élet szent és védendő! A történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy az erőszak erőszakkal nem győzhető le: a gyilkosok gyilkosai is gyilkosok!
Úgy gondoljuk, hogy az ószövetségi „Ne ölj” parancsot, az ellenséget nem ismerő Jézus, még tovább szigorította: nála nem csak a gyilkosság, hanem már a harag is szemben áll a feltétlen Isten- és emberszeretettel (Mt 5,21-22).
Ezért szomorúan olvastuk a Honvéd Kadét Programról szóló híradásokat, annak tantervét és a tényt, hogy 55 magyar középiskolában - önként választhatóan ugyan - már be is vezették az oktatását.
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy magyar középiskolák falai között szeptembertől nyílt és tervszerű katonai propaganda zajlik!
Tudjuk, hogy a középiskolás életszakaszban legnyitottabbak, de legbefolyásolhatóbbak is a fiatalok. Álláspontunk szerint ebben az életkorban a kadetprogram tartalmával ellentétben, éppen a helyes önismeretre, empátiára, konfliktuskezelésre, erőszakmentes kommunikációra kellene motiválni és tanítani őket. Az evangéliumok szellemében erre bíztat minket a II.Vatikáni Zsinat is, amikor azt írja: „Az ifjúság nevelői és a közvélemény irányítói tekintsék súlyos kötelességüknek, hogy az új, békét szerető szellemet mindenkibe beleplántálják” (GS V.fej.I/82.). Arra bíztat minket, hogy a gyűlölködés helyett a békességre törekvés szellemével és gyakorlati megvalósításával járuljunk hozzá az emberiség boldogulásához. Hitünk szerint ezek biztosítanák az igazi hazaszeretetet is, melynek következtében felelős, dönteni képes, gondolkodó, mások szükségleteire figyelni tudó felnőtt emberek kerülnének ki a középiskoláinkból. Országunknak is az lenne jó, ha lelkiismeretükre hallgató és nem a parancsra cselekvés szokásrendszerét elsajátító fiataljaink lennének. A parancsuralmi rendszerek már rengeteg borzalmat okoztak a világban.
Fontosnak gondoljuk, hogy magyar identitástudatra és hazaszeretetre neveljük gyermekeinket, de elutasítjuk, hogy erre hivatkozva militarizálják fiataljainkat! Elutasítjuk, hogy egyenlőségjelet tegyenek a hazaszeretet és a haza - akár erőszakkal való - védelme közé.
Kérjük, szempontjaink figyelembevételével gondolják át a Honvéd Kadét Program iskolákból való kivonásának lehetőségét!
2018. szeptember 15.
hunnia41 2019.01.11. 09:05:45
kritizator 2019.01.12. 12:27:31
Ha-ha-ha
Kisss Katalin 2019.01.18. 23:07:53
gyuri56 2019.09.02. 20:58:54