Tizenkétezer laikus áldoztatónak köszönte meg a szolgálatát Rottenburg-Stuttgart püspöke
2019. április 26. írta: Katolikus Válasz

Tizenkétezer laikus áldoztatónak köszönte meg a szolgálatát Rottenburg-Stuttgart püspöke

A laikus áldoztatók alkalmazásának visszaélésszerű gyakorlata.

kna_150422-93-000496_kommunionhelfer_laiendienst_hostie_1.jpgFehérvasárnap (április 28-a) apropóján köszönőlapot küldött Rottenburg-Stuttgart püspöke, Gebhard Fürst az egyházmegyéje valamennyi laikus áldoztatójának - mind a tizenkétezernek. A német püspök a gesztussal arra emlékeztetett, hogy pontosan 50 évvel ezelőtt adott először felhatalmazást laikusok - kilenc férfi és egy nő - számára az akkori püspök Joseph Leiprecht (1903-1981) az Oltáriszentség kiszolgáltatására. [A cikkünk fő forrása a katholisch.de.]

Korábban írtuk...

Gebhard Fürst volt Németországban a tizedik püspök, aki a német püspöki kar interkommúnió-dokumentuma nyomán engedélyt adott a katolikus hívek protestáns házastársainak áldoztatására. A püspök tavaly októberben körlevélben ismerte el, hogy tudott arról, hogy az interkommúnió e tiltott gyakorlata már korábban is megszokott volt az egyházmegyéje több templomában. Fürst a papjait arra szólította fel, hogy minden esetben tartsák tiszteletben a vegyes felekezetű házaspárok saját "lelkiismereti döntését" abban, hogy akarnak-e a szentmiséken rendszeresen együtt áldozni.

A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) előtt az Oltáriszentség kiszolgáltatását csakis felszentelt szolgálattevők - papok és diakónusok - végezhették. A német püspöki konferencia 1968. márciusában engedélyezte az áldoztatásban való részvételt laikus személyek számára, arra (az önkényes zsinati értelmezésükre) hivatkozva, hogy a II. Vatikáni Zsinat 1963-as konstitúciója, a Sacrosanctum concilium (ld. 11. pont) a hívek "tudatos, tevékeny és gyümölcsöző" részvételét ajánlotta a szent cselekményekben.

A Rottenburg-Stuttgarti egyházmegye 1025 plébániáján összesen mintegy 12 000 (tizenkétezer, pontosabban 11 800) laikus áldoztató szolgál - vagyis átlagosan plébániánként tizenkettő. A német püspöki kar hivatalos statisztikái szerint (lásd itt a 47. oldalt) az egyházmegyében 1,8 millió katolikus él, közülük azonban csak 9,2 százalék, vagyis kb. 170 ezer fő teljesíti a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettségét. Feltételezve, hogy az egyházmegye laikus áldoztatói közéjük tartoznak, e gyakorló katolikusok 7 százaléka, vagyis minden 14. hívő vesz részt az áldoztatásokban is.

A német egyházban általában a helyi plébános javasol személyeket arra, hogy felkészítő tanfolyam elvégzése után áldoztatók lehessenek. A végzettek nemcsak a szentmiséken végeznek áldoztatói feladatokat, de beteg, idős, mozgásukban korlátozott személyek számára is házhoz viszik az Oltáriszentséget.


"Csak valódi szükséghelyzetben"


A II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reformok valóban megnyitották a lehetőséget arra, hogy a szentmiséken "rendkívüli" módon világiak is kiszolgáltathassák az Oltáriszentséget. Ahogy azonban az a hatályos Egyházi Törvénykönyvből is kiderül, kizárólag akkor bízhatók meg laikusok ezzel a szolgálattal, ha nincs olyan felszentelt személy, aki elvégezhetné (vastagbetűs kiemelés tőlünk):

910. kán.
1. §. A szentáldozás rendes kiszolgáltatója a püspök, a pap és a diakónus.
2. §. A szentáldozás rendkívüli kiszolgálója az akolitus, valamint a 230. kán. 3. §-a szerint kijelölt más krisztushívő.

230. kán.
3. §. Ahol az egyház számára szükséges, a szolgálatra rendelt személyek hiányában a világiak is gyakorolhatják ezek bizonyos feladatait, még akkor is, ha nem lektorok vagy akolitusok: [...] áldoztathatnak, a jog előírásainak megfelelően.

A kérdésben még világosabban fogalmaz például az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004-ben kiadott instrukciója, a Redemptionis sacramentum (az instrukció előzményeiért lásd az idézett pontok hivatkozásait a dokumentumban):

151. Csak valódi szükséghelyzetben szabad a liturgia végzéséhez rendkívüli szolgák segítségét igénybe venni. Ez ugyanis nem arra való, hogy a laikusok fokozott részvételét biztosítsa, hanem természete szerint kisegítő és átmeneti jellegű.[252] Ha pedig a szükséghelyzet miatt rendkívüli szolgák tevékenységéhez folyamodnak, közvetlenül emiatt és gyakran könyörögjenek az Úrhoz, hogy minél előbb küldjön egy papot a közösség szolgálatára és támasszon bőséges hivatásokat a szent rendekbe.[253]

Ugyanott az instrukció így folytatja:

154. Miként már mondtuk, „egyedül az érvényesen fölszentelt pap az a kiszolgáltató, aki Krisztus személyében képes az Eucharisztia szentségét létrehozni”.[254] Ezért az „Eucharisztia kiszolgáltatója” név sajátosan egyedül a papot illeti meg. A szent rend miatt is a rendes áldoztatók a püspökök, a papok és a diákonusok,[255] kiknek ezért feladata a szentmisében a laikus hívők áldoztatása. Így mutatkozik meg helyesen és teljesen szolgálati feladatuk az Egyházban, s tölti be a szentségi jel szerepét.

155. A rendes áldoztatók mellett áll az avatott akolitus, aki az avatásból következően rendkívüli áldoztató a szentmisén kívül is. Ha ezenfelül valódi szükségletek megkívánják, a megyéspüspök a jog szabálya szerint[256; lásd az idézett 910. és 230. kánonokat fent - KV szerk.] más laikus hívőt is megbízhat mint rendkívüli áldoztatót ad actum vagy ad tempus [egy konkrét alkalomra vagy bizonyos időre; ford. megj.], megáldván őt a megfelelő formulával. E megbízó aktusnak azonban nem kell liturgikus formát öltenie, vagy ha mégis, akkor nem szabad hasonlítania az ordinációhoz. Csak váratlan és egész különleges esetekben adhat a miséző pap ad actum ilyen engedélyt.[257]

157. Ha fölszentelt személyek megfelelő számban vannak jelen az áldoztatáshoz is, nem bízhatják e feladatot rendkívüli áldoztatókra. Ilyen körülmények között azok, akiknek e szolgálatra megbízatásuk van, ne éljenek a megbízással. Elvetendő azoknak a papoknak a gyakorlata, akik a szentmisén tartózkodnak az áldoztatástól és azt laikusokra bízzák.[258]

158. A rendkívüli áldoztató ugyanis csak akkor áldoztathat, amikor nincs pap vagy diákonus, amikor a pap beteg, öreg vagy más komoly indok van, vagy az áldozók száma oly nagy, hogy túlságosan elhúzódna a szentmise, ha csak a pap áldoztatna.[259] Ha azonban a szentmise csak egy kis ideig húzódik el – a hely szokása és kultúrája szerint -, az nem elegendő indok.

A világos előírások ellenére Magyarországon is több templomban alkalmaznak rendes körülmények között laikus áldoztatókat. Különösen szomorú, hogy a magyar püspökök között is akad olyan, aki - a német püspökökhöz hasonlóan - ezt a gyakorlatot a szentszék fent idézett rendelkezései ellenében is jóváhagyja.

Magyarországon annak ellenére történik ez, hogy a szentszék rendelkezéseit helyben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egy 2005-ben kiadott körlevelében is megerősítette (ld. a 60-62. pontokat).

Az, hogy a szent cselekményeket végzők a szolgálatukat az Egyház előírásainak megfelelően lássák el, valamennyi krisztushívő joga (ld. CIC 214. k.). Amennyiben a hívek e téren szabálytalanságot vagy visszaélést tapasztalnak, "a hit, az erkölcs és a pásztorok iránti tisztelet megtartásával" (CIC 212. k. 3. §) ezt jelezzék a pásztoruknak, szükség esetén a megyéspüspöknek. Amennyiben úgy érzik, hogy a lelkipásztoruk vagy megyéspüspökük nem hallgatta meg a jogos kérésüket, a panaszukat írják meg nekünk! Segítünk! [Kapcsolat privát üzenetben a Facebook oldalunkon.]

" 183. A maga lehetőségeihez mérten mindenki egész különlegesen figyeljen arra, hogy az Eucharisztia legszentebb szentségét megőrizze a tiszteletlenség és eltévelyedés minden formájától, és minden visszaélést hiánytalanul javítsanak. Ez a legfontosabb feladata mindenkinek és minden egyes hívőnek, és mindenki köteles bármi kivételezés nélkül ezt megtenni.

184. Minden katolikus hívőnek, legyen pap, diákonus vagy laikus, megvan a joga panaszt emelni liturgikus visszaélés miatt a megyéspüspöknél vagy a vele egyenrangú illetékes ordináriusnál, vagy a római Pápa primátusa alapján az Apostoli Szentszéknél.[290] Mindazonáltal jó, ha a jelentést vagy a panaszt, amennyiben lehetséges, először a megyéspüspökhöz nyújtják be. Mindez mindig az igazság és a szeretet szellemében történjék. " 

Redemptionis sacramentum instrukció, részlet

kiszolgaltato.jpgA kép valós esetet rögzít, de a cikkünk tartalmához csak illusztráció.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mikrobi 2019.04.26. 13:22:32

Bizonyára vannak liberális plébániák Németországban, ahol visszaélésszerűen alkalmazzák a világi áldoztatókat. A cikk mégis rosszindulatúan torzít és túloz. Feltételezhető, hogy egy falusi plébánián nem áldoztat minden vasárnap minden misén mind a 12 áldoztató. Ezzel szemben legalábbis Bajorországban, ahol személyes tapasztalatom van, példaértékű a betegek ellátása. Valóban rendszeresen járnak hozzájuk a világiak (is)! Egy nagyobb plébánián pedig, ahol egy misén valóban szükség van 2-3 áldoztatóra egy vasárnapi misén és van három mise, valószínűleg mindegyik misén az arra járók közül választanak ki 4-5-öt, akik közül egy misén 2-3 biztosan ott van (nem beteg, nem utazott el, stb.), plusz még vannak néhányan, akik csak egy-két beteghez járnak el. Így az engedélyeseknek egész nagy létszáma lehet. Attól, hogy valaki áldoztatási engedélyt kap, nem várható el tőle, hogy minden vasárnap az összes misén ő áldoztasson és a betegekhez is csak ő járjon. Vagyis az, hogy sok embernek van áldoztatási engedélye, nem jelenti azt, hogy minden plébánián csak ők áldoztatnak, a papok meg ülnek és nézik őket.
Ami a magyar, főleg budapesti viszonyokat illeti, amikor szerettünk volna beszervezni kifejezetten betegek heti áldoztatására néhány derék és egyházias világit, a bíboros úr visszautasította az engedélyeket, mondván, van ott már pár ember. Csak éppen azok a beteglátogatásra nem voltak alkalmasak/készek. Így a betegellátást nem tudtuk kiterjeszteni, de a bíboros úr válasza bizonyítja, hogy nagyon is konzervatív és előírásszerű a hozzáállása a világi áldoztatókhoz!
Több jóindulatot várnék el egy magát katolikusnak nevező blogtól!

Mikrobi 2019.04.26. 13:27:51

Az külön szörnyű, hogy arra biztatjátok az olvasókat, hogy ha visszautasítják egy panaszukat, nálatok árulkodjanak, ti majd jól kicikkezitek őket:-( Ilyet az Egyház ellenségei szoktak, ők rohannak a Népszabadsághoz meg a 444-hez, ha nem parírozik nekik az egyházi hivatal!:-(

Katolikus Válasz 2019.04.28. 19:39:11

@Mikrobi: "ha visszautasítják egy panaszukat, nálatok árulkodjanak, ti majd jól kicikkezitek őket" Tisztelettel köszönjük az észrevételét! Válaszul a következőket írhatjuk: Minden krisztushívőnek joga és lehetősége is van az Apostoli Szentszékhez fordulni, ha a jogos panasza az illetékes püspöknél sem talál meghallgatásra. A gyakorlatban ehhez fogalmazói, kánonjogászi, és fordítói segítségre is szükség lehet. Ezeket mind biztosítani tudjuk. A panasz jogosságát természetesen mi is mérlegeljük, ahogy az arányos és illő választ is körültekintően keressük meg. A vitás helyzetben tanácsot adni tudunk; akár az érintetteket, moderálás céljából, személyesen felkeresni is tudjuk. Az egyházközösség nyilvánossága (Krisztus Urunk által is megerősítve) egy az eszközök közül, amely adott esetben arányos és illő, azaz jogos is lehet. Részévé tesszük tehát ezt az eszközt is a mérlegelési folyamatnak. Arról azonban nincs szó, hogy ezt akár első, akár kizárólagos eszközként alkalmaznánk. Ebben minket is krisztushívői kötelességek és felelősség terhelnek, amelyeket jámbor engedelmességgel elfogadunk.

Tapsihapsi 2019.05.02. 09:18:12

@Mikrobi: És mi akadálya van annak, hogy a lelkipásztori kisegítőket (legalábbis a valóban szükséges mennyiségben) diakónussá szenteljék? Miért egyenértékű gyakorlatilag egy pöcsétes papír a segítő kegyelmet közvetítő szentségi fokozattal? Miért nem veszi komolyan az egyház a saját, szentségekre vonatkozó hitét? És ha nem veszi komolyan, miért várja el, hogy az Egyházat magát bárki is komolyan vegye?
Érdemes megnézni az ortodoxokat. Még az üres kelyhet is csak diakónus érintheti meg (ahogy régen nálunk is). Náluk az Eucharisztia tiszteletéhez nincs is szükség nemzetközi pótcselekvésturizmusra.

Tapsihapsi 2019.05.02. 09:40:08

Budapest egyik legfekventáltabb szerzetesi templomában az esti szentmisén Juci néni áldozatat, miközben a szerzetespapok ennél sokkal jelentősebb elfoglaltságon vannak (vacsora). Öt perccel később, áldás előtt felolvassák az aktuális eucharisztikus tudnivalókat Fábry püsp.... izé, atyától. Hát, sok sikert hozzá.

Mikrobi 2019.05.02. 10:12:51

@Tapsihapsi: az, hogy világi is áldoztathat meg diakónus is, nem teszi értelmetlenné a diakonátus fokozatát. A diakónus ugyan nem a papságra, hanem a szolgálatra kapja a felszentelését, de felszentelik. A világi áldoztató a lelkipásztori tevékenységnek egyetlen, szűk szeletében tevékenykedik, amihez ugyan ma már egész alapos képzést követel meg az esztergomi egyházmegye, de azért még mindig nem teológiai diplomát. A diakonátushoz kötelező a teológiai végzettség, plusz még egy több évig tartó rendszeres levelező képzés. A világi lelkipásztori kisegítő is egyfajta teológiai képzettség, de ő is jóval többet csinál, mint az áldoztatás. Belőlük lehet is adott esetben diakónus.

Tapsihapsi 2019.05.02. 10:18:37

@Mikrobi: nem a képzésre akartam fókuszálni, hanem arra, hogy a világiak feladata nem az áldoztatás. A szubszdiaritásra szoktak hivatkozni, szerintem tévesen. Az áldoztatás az erre felszenteltek feladata, amire a képzés (PPKE, Sapientia, stb) és a lehetőség is fennáll (diakonátus). Egyszerűen csak komolyan kellene venni.

Mikrobi 2019.05.02. 10:29:38

@Tapsihapsi: ha a szubszidiaritásra hivatkoznak, valóban tévesen teszik. De egy nagyobb plébánián, pláne, ha betegekhez járnak minden vasárnap, igenis szükség van rájuk. Az én előző helyemen több elsőpéntekes beteget meglátogattak a világi áldoztatók. Nagyon áldásos volt a tevékenységük. Hozzáteszem, mind férfiak voltak és elkötelezett, egyházias katolikusok.