Súlyos kritikát fogalmazott meg a készülő pán-amazóniai szinódus munkadokumentumával szemben Walter Brandmüller bíboros. Az egyháztörténész bíboros szerint a dokumentum "eretnekséget" és "aposztáziát" képvisel az isteni kinyilatkoztatással szemben. A bíboros arra kéri az egyházi vezetőket, hogy "a leghatározottabb döntéssel utasítsák el".

Nyomatékosan ki kell jelentenünk, hogy az Instrumentum Laboris meghatározó pontokban ellentmond az Egyház kötelező tanításának, és ezért eretneknek kell azt minősítenünk. Mivel azonban itt még az Isteni Kinyilatkoztatás tényét is megkérdőjelezik vagy félreértik, így emellett kénytelenek vagyunk aposztáziáról is beszélni.

- írja a ma megjelent közleményében a 90 éves német bíboros.

A Katolikus Egyház Katekizmusa (a 2089. pontjában) az eretnekséget így határozza meg: "valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak makacs tagadása vagy makacs kétségbevonása a keresztség fölvétele után". Ugyanitt az aposztázia meghatározása így szerepel: "a keresztény hit teljes elutasítása".

Brandmüller bíboros szerint az a tény, hogy az ősszel Rómában tartandó püspöki szinódus egy olyan földrajzi területre összpontosít majd, aminek kevesebb mint feleannyi a lakossága, mint Mexikóvárosé, "gyanúra ad okot a [szinódus] valódi szándékait illetően" [lásd erről ezt a cikkünket is].

A bíboros abban is a furcsallását fejezi ki, hogyan lehet az, hogy a június 17-én kiadott munkadokumentumnak közel a háromnegyede olyan témákkal foglalkozik, amelyeknek alig van köze "az Evangéliumhoz és az Egyházhoz".

Brandmüller bírálja továbbá a dokumentumban "a természeti vallások, beleértve az őslakosok gyógyító praktikáinak és más hasonló, mítikus-vallási gyakorlatoknak és kultuszoknak a rendkívül pozitív megítélését". A bíboros hozzáteszi: "magát az inkulturáció fogalmát is kiforgatják a dokumentumban".

A bíboros ezt követően amiatt fogalmaz meg kritikát, hogy a munkadokumentum szerinte "a cölibátus eltörlését" akarja elérni, valamint utat kíván nyitni a "női papság" felé.

Lehetetlen nem észrevenni, hogy a 'szinódus' a két legjobban dédelgetett programpont megvalósítását igyekszik elősegíteni, amelyek ezidáig sohasem kerültek megvalósításra: nevezetesen a cölibátus eltörlését és a női papság bevezetését - elsőként a női diakónusokkal kezdve.

- írja Brandmüller bíboros.

Utóbbi kapcsán a bíboros emlékeztet arra, hogy Szent II. János Pál pápa már "a legmagasabb tanítóhivatali tekintéllyel kimondta, hogy az Egyháznak nem áll hatalmában az egyházi rend szentségét nőknek kiszolgáltatnia" (ld. Ordinatio Sacerdotalis apostoli irat, 4., 1994).

Brandmüller szerint a munkadokumentum "közvetlen támadást intéz az Egyház hierarchikus-szentségi alapjával szemben, amikor azt veti fel, hogy nem lenne-e érdemes 'újragondolni azt a felfogást, hogy a joghatóságot (a kormányzati hatalmat) minden (ti. szentségi, bírói, és adminisztratív) területen hozzá kell kötni, méghozzá állandó jelleggel, az egyházi rend szentségéhez' (n. 127)."

Konklúzióként Brandmüller bíboros kijelenti, hogy a munkadokumentumban "a XX. század eleji klasszikus modernizmus egy új formájának lehetünk tanúi", amely a dogmafejlődés egy téves felfogásán alapszik. A bíboros szerint a dogmafejlődésnek ez a téves gondolata "élesen szembeáll a valódi katolikus felfogással" erről.

A bíboros szerint mindezek alapján a munkadokumentum bizonyos elemeit úgy kell értékelni, mint amely "eretnekséget", vagy egyenesen "aposztáziát" képvisel:

A pán-amazóniai szinódus Instrumentum Laboris-ában folytatódnak a támadások a hit alapjai ellen, méghozzá oly módon, amit ezidáig elképzelhetetlennek tartottunk. Ezt a lehető leghatározottabban el kell utasítanunk.

(Források: LifeSiteNews, Kath.net)