Új utak az evangelizációban? Egyházi misszió, ahol nem keresztelnek meg senkit.
2019. augusztus 01. írta: Katolikus Válasz

Új utak az evangelizációban? Egyházi misszió, ahol nem keresztelnek meg senkit.

mujer-yanomami-550x275.jpgA pán-amazóniai régióval foglalkozó őszi szinódus kapcsán nagyobb figyelem irányult az ezen a földrajzi területen működő egyházi missziók tevékenységére és tapasztalataira is, mint olyanokra, amik a teljes Egyház számára segíthetnek a Ferenc pápa által is szorgalmazott "új utak" keresésében.

Ilyen témában jelentetett meg riportot és interjút a katolikus teológus és újságíró José Manel Vidal tollából a portugál Periodista Digital, 2018 decemberében. A riport a Consolata Misszionáriusok nevű rend ún. Catrimani Misszióját mutatta be, amely 1965 óta működik az amazóniai régió brazíliai részén, a yanomami bennszülött törzs egyik faluja mellett [a cikkünk kezdőképe a yanomami törzs egy tagját ábrázolja].

A missziót két consolata rendi misszionárius alapította. Maguk a Consolata Misszionáriusok egy 1901-ben alapított olasz missziós rend, amely ma mintegy 1000 fős - vegyesen férfiakból és nőkből, de főleg papokból álló - tagsággal rendelkezik.

A Catrimani Misszió egy furcsának hangzó sajátossága, hogy a működésének 54 éve alatt egyetlen (bennszülött) embert sem kereszteltek meg. Míg ezt sokan végzetes mulasztásnak tartják, a missziót működtető atyák kifejezetten büszkék rá.

dalmonego.jpgE büszke misszionárius papok közé tartozik az olaszországi születésű Consolata szerzetes pap, Corrado Dalmonego atya is [lásd jobbra], aki 12 éve szolgál a Catrimani Misszióban a yanomamik között, jelenleg három másik Consolata taggal. Az atya, mint mondja, a misszióban töltött évei alatt megtanult nemcsak együtt élni a yanomamikkal, és úgy is beszélni és gondolkodni, mint ők.

Az amazóniai régióra összpontosító szinódus közeledtével Ferenc pápa arra kérte az Egyházat, hogy hallgassa meg a régió bennszülöttjeit. Dalmonego atya mélyen egyetért ezzel, mert mint mondja, a bennszülött emberek segíthetnek a katolikusoknak a saját vallásosságuk és spiritualitásuk felfedezésében, és segíthetnek megtisztítani az Egyházat "a sémáitól", "az olyan mentális berögződéseitől, amelyek ma már idejétmúltak és használhatatlanok".

Ahogy az atya elmondta, a Catrimani Missziót a megalakulása óta az "állandó jelenlét", és a yanomamik "kultúrája és vallása iránti mély tisztelet" jellemzi. Mint mondta, a misszionáriusok legfőbb célkitűzései megvédeni a bennszülöttek életét, földjét, egészségét, és jogait.

Ennek kapcsán Dalmonego atya szerint a missziójuk hat "cselekvési területre" összpontosít. Ezek:
- a fiatalok megerősítése a saját kultúrájuk hagyományaiban az oktatáson és nevelésen keresztül (a törzs tagjainak mintegy 60%-a 14 év alatti);
- a yanomamik számára egészségügyi ellátás biztosítása és a törzsi tagok egészségügyi képzése;
- a törzsi területek védelme, kapcsolatok építése a yanomamik és az őket körülvevő népek között;
- vallás- és kultúraközi párbeszéd, együttélve a közösséggel és megtanulva a nyelvüket;
- a nők képzése, akár közösségvezetői feladatok ellátására is;
- kommunikáció a külvilággal, lehetőséget adva a törzsi vezetőknek, hogy a népüket kifelé képviseljék.

A misszió által a bennszülöttekkel folytatott "vallás- és kultúraközi párbeszédről" Dalmonego atya úgy nyilatkozott:

A párbeszéd lényegi része az Egyház működésének és az evangelizációnak, ami segít minket abban, hogy ne tévesszük össze az igehirdetést a térítéssel. A párbeszéd a mindennapi élet során és a rituálék gyakorlásakor folyik, de kutatásban is, amit a sámánizmusról, a mítoszokról, a különféle bölcsességekről, világnézetekről és istenfelfogásokról folytatunk, bizalomra alapozva, barátságban, a párbeszéd alkalmait megteremtve, ami maga az Egyház számára is rendkívül gazdagító, mert segít felfedezni a hitünk lényegét, amelyet gyakran elfednek a díszek és a kulturális hagyományok.

Az alábbiakban a Corrado Dalmonego atyával készített interjúból idézünk részleteket:

[Arról, hogyan segíthetnék a bennszülött emberek az amazóniai régióval foglalkozó püspöki szinódust:]

Dalmonego atya: Erről a [szinódust] előkészítő dokumentum is beszél: meghallgatni, utakat találni, hidakat építeni, párbeszédet kiépíteni azért, hogy választ adhassunk a problémákra, az ökológiát, a világot, a kultúrákat érő globális fenyegetésekre. Mindenekelőtt meg kell teremteni a szinóduson a meghallgatás tereit és alkalmait, nemcsak közvetítőkön, de néha talán közvetlen találkozásokon keresztül is.

A bennszülött emberek segíthetnének minket a saját vallási tapasztalataikkal, a saját lelkiségükkel, segíthetnek az Egyháznak megtisztítania önmagát a sémáitól, az olyan mentális berögzüléseitől, amelyek idejétmúltakká és használhatatlanokká váltak. Figyeljünk oda arra, hogyan élik meg a bennszülött emberek például a közösségi élményeket, a társas kapcsolatokat, a közösség vezetését! Ezeket az Egyházban is megvitathatjuk, hogy lássuk, hogyan szerveződhetne az Egyház, hogyan szerveződhetne a közösség, mi a vezetés szerepe, milyen eszközei vannak a vezetőknek az emberek hibáinak kijavítására, és a meggyőzésükre.

Ezek [az eszközök] a szavak, a rituális párbeszéd, a tanúságtétel; amikor egy vezetőt követnek, ő nem egyeduralmat gyakorol, nem felülről irányít, hanem egyetértést alakít ki. Miért nem taníthatja ez az Egyházat abban, hogyan gondolkodjon önmagáról? Hogyan alakítson ki egyetértést, hogyan építsen ki utakat? Ha egy bennszülött közösséget látunk, ők maguk megmutatják nekünk az utakat.

[...]

Az ökológiai szempont mellett a közösségszervezésben is tanulhatunk a vezetésről, a párbeszédről. A yanomamik közelednek egymás felé, ismerik egymást, azonosulnak egymással, hasonulnak egymáshoz, tanítanak, elfogadnak, elfogadják egymást, elfogadnak dolgokat más dolgok feladása nélkül. A mi mentalitásunk gyakran kirekesztő: el kell fogadnunk dolgokat, és egy 'A' dolog elfogadásához sokszor meg kell szabadulnunk egy 'B'-től. Ők hajlamosak egymáshoz illeszteni a dolgokat - láttam a yanomamik között -, egyiket a másik mellé. Amikor vallási kérdésekről van szó: beszélgethetek Istennel, a fehérek istenével, imádkozhatok hozzá? Igen! Kérhetem őt, hogy gyógyítsa meg a beteg gyermekemet? Igen! Számunkra ezek olyan kérdések, amik meghökkentenek minket, azon csodálkozva, hogy vajon ők feladnak-e valamit azért, hogy megfeleljenek valami másnak? Nem, nem adsz fel semmit.

Mi miért nem tesszük ezt egyházként a saját tapasztalatainkkal? Ezt persze egyfelől lehet szinkretizmusnak, relativizmusnak bélyegezni, de az igazság nem a miénk. Azt senki sem ismeri. Az Egyháznak vannak dokumentumai, zsinati dokumentumok, amelyek megerősítik, hogy mindannyian ennek fényében élünk, egy olyan misztériuméban, amely felett senkinek sincs hatalma. Amikor megpróbáljuk ezt hatékonyan, gyakorlatiasan megélni, átültetni a gyakorlatba, megijedünk attól, mit lehet és mit nem. Vajon mik az útjelzők afelé, hogy átlépjünk ezen a korlátoltságon?


[Arról, hogyan működik ma az egyházi misszió:]

Dalmonego atya: Az Egyházban és a teljes társadalomban is van egyfajta gyanakvás a missziós szolgálat felé. Az evangelizációs szolgálatot bizalmatlanul fogadják, mert a történelemben az Egyházat a gyarmatosítás, a kultúrális elnyomás, a különbségek elnyomásának eszközeként használták, és ez erőszakos módon folyt, az Egyház részvételével. Vannak módok arra, hogy a gyanakváson felülemelkedjünk. Az egyik talán az, hogy az arrogáns hozzáállást arra a hozzáállásra változtatjuk, amiről két verbita misszionárius könyve úgy ír, hogy "a prófétai párbeszéd" - amit én nagyon lényegesnek tartok abban, amit a Catrimani Misszióban végzünk. Két szempont kell, hogy kiegészítse egymást az Egyház evangelizációs tevékenységében: az egyik a bizonyos alkalmak során folytatott párbeszéd; amelyet pedig meg kell, hogy erősítsen - ahogy a szerzők nevezik - az "alázatos bátorság" vagy "bátor alázatosság".

A prófétai párbeszéd azt jelenti, hogy bizonyos alkalmak során inkább párbeszédet folytatsz, tiszteled és értékeled a másik fél kultúráját; más alkalmakkor pedig prófétai megnyilvánulásokat teszel: a jogaik védelmében, az életük és az életmódjuk védelmében. A prófétai párbeszédben az evangelizációnak ennek a két, egymást kiegészítő szempontja között egyensúlyozol.


Ezzel a hozzáállással szemben milyen reakciókat érzékelnek az Egyházon és a saját rendjükön belül?

Dalmonego atya: Akiről csak tudok, hogy itt dolgozott, nagyra tartják ezt a módot. Részt vettek benne, kivették belőle a részüket, elkötelezték az életüket, az éveiket, a munkájukat emellett, és nagyra tartják a cselekvésnek ezt a módját, amit nem csendes tanúságtételnek mondanék, hiszen amikor szóba kerül, beszélünk róla. Amikor beszélünk róla, hirdetjük. Nem érdemes úgy gondolkozni, hogy a párbeszéd csupán előkészület az igehirdetésre, mert az maga igehirdetés: amikor beszélgetsz valakivel, hirdeted neki, hogy miben hiszel. Vannak, akik kiállnak emellett és értékelik, olyan püspökök is, akiket ismerek, értékelik és elkezdtek számolni vele. [...]

[Azt, hogy a Catrimani Misszióban 54 év alatt egyetlen keresztelés sem történt] Vannak, akik megértik és bátorítják, de még az Egyházon belül is vannak, akik bírálják, és azt mondják, hogy ez mulasztás.


Ha a szinódust nézzük és azokat az új utakat, amelyeket az Egyház keres - mondhatjuk azt, hogy a Catrimani Misszió példaként szolgálhat ezekhez az új utakhoz? Az Egyháznak még több Catrimani Misszióra lenne szüksége?

Szerintem ez a jelenlét a Catrimani Misszióban, másokkal együtt, az Egyház prófétai jelenléte, amire felfigyeltek az emberek. Olyan jelenlét ez, amit továbbra is bírálnak és félreértenek, amit mulasztással vádolnak. Ez nagyon bánt, mert az Egyházon belül a bírálatok félreértésekből származnak, olyan emberektől, akik mindezt nem ismerik, akiknek nem volt még lehetősége megtapasztalnia ezt. Nem arról van szó, hogy ezeket az embereket értetlenséggel vádolhatjuk. Csupán azt gondolom, hogy egy olyasvalaki, aki még sohasem tapasztalta meg azt, amit mi egy ilyen misszióban, mint a Catrimani megélünk, nem tehet úgy, mintha értené ezt.

Azt gondolom, a több ilyen tapasztalat egy új gondolkodást terjesztene el az Egyház szolgálatában, az Egyház jelenlétében. Figyeljünk oda arra, miat David Kopenawa Yanomami, a falu vezetője mond, akik azt mondja, hogy a Catrimani Misszió jól végzi a dolgát, nem ártott a yanomamiknak, nem pusztította el a kultúrájukat, nem ítélte el a sámánizmust, így - mint mondja - 'ez tehát az az üzenet, amit attól az Istentől hoztatok, aki küldött titeket'. És ha maga David Kopenawa mondja ezt, kijelentve, hogy a Catrimani Misszió tovább működhet, mert jó munkát végez a közösség támogatásában, fenntartásában, a yanomamik melletti kiállásban, úgy azt gondolom, ez egy nagyon fontos dolog. Ezt az elismerést hallani megerősítést jelent, bátorítást ad, és ez azt jelenti, hogy megfelelünk ezen emberek és közösségek igényeinek.

jesuitas_peru.jpgBruno Franguelli S.J. atya (jobbra) egy perui jezsuita misszióban.
(Forrás: Agencia.Ecclesia.pt)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csaba carmarthen 2019.08.02. 15:34:36

youtu.be/1s1KPfTY6LU

onepeterfive.com/chief-exorcist-father-amorth-padre-pio-knew-the-third-secret/

(...)Secret of Fatima – connection with future

So many of you innocent and trusting souls fail to grasp the evil that is about to unfold. My children, and I include those reading these Messages for the first time, out of curiosity, who may feel a gap in your spiritual welfare, listen now.

You and your fellow brothers and sisters are being led into a world dictated by the group, foretold in the last Secret of Fatima, to which you are not privy, where you will soon find the following.

Your money will be worthless and the only way to trade will be in gold or silver.
You will need to pray in groups and find a sacred servant, brave enough, to stand up before the persecution
You must find shelters for prayer because your churches will be sold for monetary gain.
Hold onto Scripture, you may never have read them before, but be assured, copies will be impossible to buy in the future.
Set up Prayer Groups to pray for the salvation of mankind. In three years time you will understand why this is important.(...)
fatherofloveandmercy.wordpress.com/2011/01/01/media-and-other-censorships-to-come/

youtu.be/vIJHTQYQ6_k

youtu.be/JNS-qh_uSF8

csaba carmarthen 2019.08.04. 08:01:20

ÉN VAGYOK. Kicsim, fogadd békémet! Azért jöttem el hozzád, hogy egy kis vigasztalást kapjak szívedben. Szívemben van egy seb, amely elviselhetetlen... A vadállat követői ma meggyaláznak engem szeretetem Szentségében. Elárulják, leköpik a Szeretetet és rátaposnak. Most az ő gonosz kezükben vagyok. Tudod-e, hogy mit jelent ez? Örök áldozatom van kezükben. Megköveznek engem. Megesküdtek egymás között, hogy eltüntetnek engem tabernákulumomból. Figyeld meg! Közel van a nap, amikor hivatalosan kijelentik, hogy el kell távolítani engem tabernákulumomból és üres cintányért kell állítani helyemre... és be fog teljesedni Dániel próféta jövendölése. Leányom, soha ne gyengülj meg hitedben és hűségedben, soha ne aludj, soha ne kételkedj! Pihentess meg, kedvesem, pihentess meg!... IC

www.tlig.org/hu/humsg/hum876.html

miketbeszéltek 2019.08.04. 23:37:28

Ezeknek a "misszionáriusoknak" a humanista önzetlenségét nagyra értékelem. Ez viszont valóban új út az evangelizációban. Ahhoz képest, amit Jézus parancsolt......