Raymond Leo Burke bíboros, kánonjogász, 2008 és 2014 között az Apostoli Szignatúra (a katolikus egyház legfelsőbb bíróságának) prefektusa, a 2014-es rendkívüli püspöki szinódus résztvevője és a "progresszív" újítókkal szembeni ellenzék talán legmeghatározóbb hangja. A szinódust követően Ferenc pápa felmentette a prefektusi tisztségéből, és a Szuverén Máltai Lovagrend patrónus bíborosának nevezte ki, hogy a renden belül kipattant hitbeli és hatalmi válságot kezelje. A lovagrend körüli hatalmi harcok kiéleződésével a bíboros azonban ismét támadások kereszttüzébe került.
A 2014-2015-ös szinódusokat lezáró pápai buzdítás, a 2016 márciusában kiadott Amoris Laetitia lavinát indított el az Egyházban: a dokumentumhoz püspökök és nemzeti püspöki konferenciák egymásnak és esetenként az Egyház korábbi, megváltoztathatatlan tanításának is ellentmondó értelmezéseket, instrukciókat fűztek. A válság feloldására az Egyház négy bíborosa, köztük Burke bíboros előbb privát, majd nyilvános úton tett fel tisztázó kérdéseket Ferenc pápának az Amoris Laetitia helyes értelmezéséről. A bíborosok ún. "dubia" levelére (a dubia a pápának címzett tisztázó kérdések évszázados, megszokott formája) Ferenc pápa nem válaszolt, és a bíborosokkal, többszöri tiszteletteljes kérésük ellenére, konzultálni sem volt hajlandó.
Burke bíboros a dubia nyilvánosságra hozatala óta több alkalommal is felvetette, hogy elkerülhetetlennek látszik egyes, az Amoris Laetitiában foglalt pontok tisztázása és korrekciója. Az ezév nyarának folyamán a bíboros már a korrekció (sajnálatosan várható) lépéseit is felvázolta egy a The Wanderer katolikus magazinnak adott interjújában.
Burke bíboros még 2014 november 4-én, Bécsben fogadta magyarok egy kis csoportját - köztük engem is. Már akkor, röviddel az első családszinódus után úgy érzékeltem, belépvén abba a szobába, hogy mintha óriási teher nehezedne a bíboros vállára, melyet ő meglepő szelídséggel visel. Aggasztó gondolatok felhője jött majd tűnt el ismét az arcáról, ahogy különféle témákat érintettünk. A bíboros teljesen a jelenben volt, velünk volt és ránk figyelt a magyar vonatkozású jogi kérdéseinkben, az örömeinkben, és a katolikus tanítás tisztaságáért való aggodalmunkban.
Hozzám, mint katolikus bloggerhez külön is szólt Burke bíboros: hangsúlyozta annak a szerepnek a fontosságát, amit a katolikus közéletben a hithű újságírók, bloggerek, és szövegfordítók betölthetnek.
Három évvel a találkozásunk után a megkeresésemre Burke bíboros ismét nyitottnak mutatkozott. Az interjú kérdéseit a Katolikus Válasz szerkesztősége együtt készítette el, és azokat a bíborosnak augusztus 24-én küldtük el.
Burke bíboros írásban adott válaszait további kommentár és szerkesztés nélkül most két részletben közöljük.
Az interjú kérdéseit és válaszait angol nyelvű eredetiben ITT olvashatják.
Szerdahelyi Miklós
felelős szerkesztő, Katolikus Válasz
A bíborosról és a magyar egyházról
Katolikus Válasz: Ez az első alkalom, hogy egy magyar katolikus médiumnak ad interjút. Van valamilyen tapasztalata a magyarországi Egyházzal, a magyar püspökökkel, vagy általában Magyarországgal kapcsolatban? Milyennek lát minket?
Raymond Burke: Eddig még soha nem volt részem abban az örömben, hogy Magyarországra látogassak, de odafigyeltem Magyarországra, különösen a magyarországi katolicizmusra gyerekkorom óta, amikor megismertették velünk a magyar katolikusok, különösen Mindszenty József bíboros szenvedéseit az ateista kommunizmus uralma alatt.
A kánonjogi tanulmányaim évei alatt a Pápai Gergely Egyetemen az akkor még "atya" Erdő Péter egyike volt a professzoroknak, és bár ő nem volt professzorom, jól ismertem a kiváló hírét tudósként, és alkalmam volt olvasni az írásait. Mióta a bíborosi kollégium tagja lettem, volt alkalmam találkozni Erdő bíboros úrral, akit nagyra tartok.
Az a benyomásom, hogy Magyarország, csakúgy, mint más országok, akik bátran védelmezték a keresztény gyökereiket és identitásukat, a "jó harcot" harcolják (vö. 2Tim 4,7) az ateista szekularizáció kérlelhetetlen nyomása ellen, különösen az ellen, ami az Európai Unió felől érkezik.
Sajnálatos, hogy a hívő magyar katolikusoknak, mint a katolikusoknak mindenhol, szintén küzdeniük kell a szekularizációval, ami beférkőzött az Egyházba, és megrontja az istentiszteletét, a tanítását, és az erkölcsi gyakorlatát.
Annak alkalmával, hogy ünnepélyes szentmiséket mutattam be vagy előadásokat tartottam Ausztriában és Kelet-Európa országaiban, magyar katolikusok áldozatosan eljöttek és megkerestek engem a jogos aggodalmaikkal a világ és az Egyház iránt. Ami azt illeti, a mai szekularizáció az ateista kommunizmus múlt században történt elterjedésének gyümölcse, és a mai magyar katolikusok küzdelmét joggal tekinthetjük folytonosságban lévőnek a korábbi idők magyar katolikusainak hősies tanúságtételével.
Abban reménykedem, hogy jobban megismerhetem majd az Egyházat Magyarországon.
Katolikus Válasz: Az Egyház bíborosaként hol és milyen szolgálattal tölti az idejét mostanság? A legutóbbi tudósítások arról számoltak be, hogy bírói feladatot kapott Guamban. Tart még ez a szolgálata? Mennyire igényli ez az Ön tartós jelenlétét Guamban?
Raymond Burke: A Szentek Ügyeinek Kongregációjában és a Törvényszövegek Pápai Tanácsában szolgálok. A Szentek Ügyeinek Kongregációja minden hónapban találkozót tart, ehhez sok nyomtatott anyag van Isten egyes szolgáiról, amiket át kell tanulmányozni a találkozó előtt.
Emellett még mindig birtokában vagyok a Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályos Rend patrónus bíborosi címének, de ezév elején Ferenc pápa minden kötelezettségemet átadta Giovanni Angelo Becciu érseknek. Így a címem megvan, de jelenleg feladat nélkül.
A Hittani Kongregáció prefektusa kért fel arra, hogy egy öttagú bírói kollégium elnöklő bírójaként az Agaña érsekével szemben indított büntetőügy meghallgatásain szolgáljak Guamban. Elvállaltam a feladatot, ami magába foglalta, hogy több hónapon át tanúvallomásokat hallgattunk meg, és egyéb más bizonyítékokat gyűjtöttünk azért, hogy a bírók az igazságnak megfelelő ítéletet hozhassanak. Rövid időn belül elkészülhetek ezzel a kivételes munkával. Ez a munka azonban sohasem foglalta magába az állandó tartózkodásomat Guamban. Három napra mentem oda, hogy tanúvallomásokat hallgassak meg és más bizonyítékokat keressek, de nem tértem vissza oda azóta.
Sokat utazok azért, hogy tanítsam a hitet, és hogy különleges alkalmakon püspöki nagymisét ajánljak fel.
Az Amoris Laetitiáról és Ferenc pápa tanításának lehetséges korrekciójáról
Katolikus Válasz: Egyes prominens hangok a magyar egyházban és a Vatikánban (mint például Msgr. Pio Vito Pinto egy 2016-os interjúban) azt állították, hogy az összes tanítás, amit Ferenc pápa szinódus utáni apostoli buzdítása, az Amoris Laetitia magába foglal, azt tükrözi, amit a püspökök a 2014-es és 2015-ös családszinódusokon többségi szavazattal támogattak. Igaz ez?
Raymond Burke: A szinódus mindkét ülésszakának résztvevői bizonyos indítványokra szavaztak. A szavazások eredményeit nyilvánosságra hozták. Az Amoris Laetitia szövege azon alapul, ami a két ülésszakon történt, de azt nem mondhatjuk, hogy a tanítás, amit magába foglal, a szinódus résztvevőinek tanítása. A püspökök szinódusa tanácsokat ad a pápának. Amit ő közöl, már az ő tanítása.
Katolikus Válasz: Sokan úgy értelmezzük, hogy bár az Amoris Laetitia (és különösen annak 8. fejezete, amely a rendezetlen együttélések témájával foglalkozik) olyan, homályos kijelentéseket tartalmaz, amelyek nyitottak a heterodox értelmezések számára, ugyanakkor még ezek a kijelentések is (csakúgy, mint az Amoris Laetitia egésze) a Tanítóhivatal korábbi tanításával teljesen összhangban is értelmezhetők. Így tehát nem az Amoris Laetitia, hanem az egyes püspökök és püspöki konferenciák által adott értelmezések azok, amelyek tévesek és ellentmondóak bizonyos pontjaikban. Egyetért ezzel?
Ha igen, miért javasolja a pápa formális korrekcióját, ezeknek a püspököknek és püspöki konferenciáknak a formális korrekciója helyett?
Raymond Burke: A tény, hogy bizonyos szakaszok az Amoris Laetitiában utat engedtek zavaros és ellentmondó értelmezéseknek, önmagában is nehézséget jelent. Vannak szakaszok, amik valójában kérdésessé teszik az Egyház bizonyos tanításait, és ezért az Egyház tanításának ellentmondó értelmezéseit eredményezték az Oltáriszentség, a házasság szentsége, és az olyan cselekedetek kapcsán, amelyek belső természetüknél fogva bűnösek, és emiatt sohasem jóváhagyhatók. Mivel a péteri hivatal felelősséggel tartozik azért, hogy a katolikus hitet a teljességében tanítsa, és így fenntartsa a püspökök és valamennyi hívő egységét, a római pápa felelőssége kijavítani a zavart és tévedést. Ez az, amiért a dubia vagy kérdések tiszteletteljesen Ferenc pápának voltak címezve, segítségül a számára abban, hogy végrehajtsa a nehéz feladatát. Ilyen segítséget nyújtani a Szentatyának a bíborosok kollégiumának legfőbb feladata.
Katolikus Válasz: A The Wanderer-ben megjelent legújabb interjújában azt állította, hogy "a Szentatyának kötelessége lenne válaszolni" a korrekció egy lehetséges formális deklarációjára. Pontosan mit ért ezalatt?
Számít arra, hogy a dubia bíborosok mellett más püspökök és bíborosok is nyíltan aláírnak majd egy ilyen deklarációt?
Raymond Burke: Mivel a formális korrekció a katolikus hitnek egy alapvető tanításával vagy alapvető tanításaival foglalkozna, megkövetelné a pápától, hogy teljesítse a nemes kötelességét: tanítani, amit a katolikus egyház mindig is tanított és gyakorolt.
Nem tudom megmondani, hogy más püspökök és bíborosok mit tennének. A formális korrekciót illetően nem azok száma a fontos, akik a korrekciót megteszik, hanem magának a korrekciónak az igazsága.
Katolikus Válasz: Egy nemrég megjelent cikkében Víctor Manuel Fernández érsek, elég világosan a dubia bíborosokra célozva, "intellektuális pelagianizmussal" vádolta meg a pápa kritikusait, akik szerinte "halálos csapdát" készítenek: "eticisták oligarchikus csoportjának" egy olyan érvrendszerét, ami számára "az Írások csupán azért vannak, hogy alátámasszák a logikáját". Az érsek szerint "sokkal könnyebb fekete-fehér normákat alkalmazni az összetett valóságok és konkrét életek figyelembe vétele nélkül, ez a kényelmes merevség azonban az Evangélium lényegének elárulásává válhat".
Mit válaszolna ezekre a kijelentésekre?
Raymond Burke: A kérdés az, hogy maga a mi Urunk milyen igazságot tanított a Szentírásban, és mi az, amit az Egyház mindig is tanított, Krisztus Igéjéhez hűen. Egyedül az az igazság, és az annak az igazságnak megfelelő élet teszi a keresztény egyéneket szabaddá és boldoggá. Azzal az igazsággal ellentétesen cselekedni nemcsak nem ad szabadságot és boldogságot, de másokat is tévedésbe vihet. Arra bíztatni valakit, hogy azzal az igazsággal ellentétesen cselekedjen, nem annak a keresztény szeretetnek és könyörületességnek a jele, ami mindannyiunktól megköveteli, hogy segítsük egymást, még bonyolult és nehéz helyzetekben is, válaszoljunk a kegyelemnek, és így az igazság szerint éljünk.
