A német katolikus egyház több megyéspüspöke is az elmúlt hónapokban kísérletezésbe kezdett a plébániai közösségek szerepköreinek átszervezésével. Az egyik ilyen kísérlet, hogy egyes plébániák gazdasági és operatív vezetését is világi híveknek - férfiaknak és nőknek; lásd pl. a kezdőképen - adják át, olyan helyeken is, ahol egyébként pap állandó szolgálatot végez. A lépésre nem paphiány vezette ezeket a püspököket, hanem az a személyes meggyőződésük, hogy a világi hívek, különösen a nők minden téren való "egyenjogúsítása" a papokkal a korunk üdvözlendő egyházközösségi modellje.
A kérdéses újítás valójában a papi szolgálat hármas lényegének szétválasztását és tagadását jelenti. Ahogy Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa egy hasonló, a pán-amazóniai szinóduson felmerült reformjavaslatra mondta: "Ez a javaslat teológiailag abszurd, és a papság egy funkcionalista felfogását tükrözi, mivel a három [papi] ajándék (tria munera: santificandi, docendi, és regendi [áldozári, tanítói, és kormányzói funkciók - KV szerk.]) szétválasztását akarja, ami teljesen ellentmond a II. Vatikáni Zsinat tanításainak (Lumen Gentium n. 20-22, Christus dominus n. 2 , Presbyterorum Ordinis n. 4-6), és a latin egyház egész Hagyományának, ami ezek lényegi egységére épül."
Egy 2020. július 20-án kiadott instrukciójában a Klérus Kongergációja ennek az újításnak a beszüntetésére szólította fel a világ püspökeit - célzatosan (ismeri el pl. Münster "reformer" püspöke) rögtön német nyelven megírva ezt. Az érintett német püspökök az instrukció végrehajtása helyett a nyílt lázadást választották: nemcsak folytatják a gyakorlatot, de a maihoz hasonló érzékenyítő cikkekkel is hangolják a német híveket a Szentszék ellen.
A német püspökök, élükön a német püspöki konferencia elnökével, a hivatalos álláspontjuk szerint "párbeszédben vannak" az ügyben a Szentszékkel - addig is folytatva az elítélt gyakorlatot. Werner Heckmann, az egyik világiként kinevezett plébániai vezető szerint (lásd a kezdőképen középen) "a püspököknek bátrabbaknak kellene lenniük, és azt mondaniuk: mi itt és most ezt csináljuk", mivel szerinte
Néha ez is egy katolikus alapelv: már ma elkezdjük csinálni azt, amit hivatalosan csak holnap engedélyeznek.
A közelmúlt egyháztörténete sajnos megerősíti Heckmann szavait. A kézbe áldozás, a női oltárszolgák, a rendes körülmények között alkalmazott világi áldoztatók mind lázadó gyakorlatként kezdődtek az Egyházban, és évek, sőt, évtizedek engedetlensége után nyertek szentszéki elismerést (a világi áldoztatók rendes alkalmazása ma is visszaélés, ennek ellenére Magyarországon is gyakorolják).
Az elmúlt néhány évben felgyorsult a lázadó (jellemzően német) gyakorlatok szentszéki jóváhagyása. Hivatalos pápai jóváhagyást kapott az újraházasodott elváltak áldoztatása, a katolikusok protestáns házastársainak áldoztatása, és a liturgikus szövegek önkényes átírása is.
A német egyházban jelenleg zajló "szinódusi út" nevű "reformfolyamatot", amely most a világi plébániavezetők gyakorlatát is magával hozta, épp az indította el 2019-ben, hogy a német püspökök 2014-2018 között azt látták, az újításaikhoz sorra megkapják Ferenc pápa bátorító jóváhagyását.
(Forrás: katholisch.de)
