Arturo Sosa Ascabal atya, a jezsuita rend új legfőbb elöljárója vasárnap egy olasz hírműsornak nyilatkozva tagadta azokat az (állítása szerinti) vádakat, hogy "relativizálja" az evangéliumokat, vagy hogy tanításbeli eretnekséget követett volna el, amikor februárban azt magyarázta, hogy Jézus újszövetségbeli szavait a házasságról "kontextualizálni" kell.

A jezsuita generális ragaszkodott ahhoz a kijelentéséhez, hogy elhangzásukkor senki sem vette magnóra Jézus szavait, ezért azokat, beleértve a házasságról szólóakat is, "értelmezni" kell.

"Nem tudom, miért haragudott meg rám annyi ember azért, amit mondtam, hogy Jézus idejében nem voltak hangfelvevők - mert ez az igazság." - mondta a venezuelai jezsuita atya, akit tavaly választottak meg a jezsuita rend 31. generálisának.

A botrány még februárban tört ki, amikor Sosa terjedelmes interjút adott a svájci vatikán-tudósítónak, Giuseppe Rusconinak. Az interjúban Rusconi a német Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusának kijelentéséről kérdezte Sosát, amiben Müller bíboros Jézus szavait idézve ("amit Isten egybekötött, ember ne válassza szét") kijelentette: "semmilyen hatalomnak sem az égen, sem a földön, sem egy angyalnak, sem a pápának, sem egy zsinatnak, sem a püspökök valamely törvénykezésének nincs rá lehetősége, hogy módosítsa azokat". Müller bíboros e kijelentésével abbéli kétségének adott hangot, hogy Ferenc pápa apostoli buzdítása, az Amoris Laetitia nyomán a szentáldozás lehetősége az elvált és újraházasodott hívek számára megnyithatóvá vált volna.

Sosa atya részletes válaszát Müller bíboros szavaira - amely nagy felháborodást keltett mind az olasz, mind az angol nyelvű katolikus sajtóban - mi is leközöltük.

A felháborodásban született vádakat Sosa vasárnap a TGCOM24 hírműsorban utasította vissza. Ahogy fogalmazott: "Az evangéliumokat 40-50 évvel Jézus után írták. A legkorábbi hagyomány szóbeli, az első tanúságtevők pedig az apostolok, a tanítványok, akik elkezdték összegyűjteni, amiket Jézus mondott. A keresztény közösségek ebből a tapasztalatból írták meg később az evangéliumokat, hogy továbbadják Jézus szavait, de itt valamivel későbbi korról beszélünk."

Majd így folytatta: "Ha megnézzük az evangéliumokat, látni fogjuk, hogy hasonlóak, de mégis különbözőek, mert a közösségek, akiknek szóltak, különbözőek voltak. Ezek azok a szövegek, amiket Isten szavaként ismerünk. Ezek alapján figyelembe kell vennünk még mást is: hogy megértsük, ami le van írva, meg kell értenünk azt a kontextust, amiben írták. Jézus szavait a kontextusukban kell megérteni, ahogyan tág értelemben véve az Egyház értelmezi azokat. A tanítások, bizonyos értelemben, az Egyház ezen értelmezésének az eredményei. Mindez segít nekünk jobb megértésre jutni."

Sosa az őt ért vádra, miszerint "relativizálja" Jézus szavait, így reagált: "Épp ellenkezőleg. Amikor értelmezünk, jobban meg kell értenünk, amit Jézus közvetlenül mondott. Ha jobban megértjük, amit Jézus mondott, azt is jobban megértjük majd, hogyan cselekedjünk hozzá hasonlóan."

Sosa vasárnapi szavait sem mi, sem bizonyára kritikusai nem gondolják másként - mindez ugyanis igaz. Amiben mind a magyarázata, mind az arról tudósító másodközlők csúsztatnak, az az, hogy azt a látszatot keltik, mintha a bírálatok a fent elmondottakkal szemben szóltak volna.

Ez azonban nincs, és eredetileg sem volt így.

Sosa februári szavai ugyanis abban keltettek megbotránkozást, hogy az evangéliumok keletkezés- és értelmezéstörténetét úgy állították be, mintha azok nem épp az Egyház mai tanítását támasztanák alá a házasság felbonthatatlanságáról, hanem ellenkezőleg: vagy mintha Jézus szavait eredeti kontextusukban is úgy kellett volna értelmezni, hogy azok a saját korukban és kultúrközegükben jóváhagyták a házasságok felbontását; vagy mintha Jézus nem is ezeket mondta volna, hanem azokat csak az evangéliumok keletkezésekor "költötték volna bele" az evangelisták, vagy az Egyház a későbbi századok során.

Sosa februárban Müller bíboros szavait vitatta a kijelentéseivel, amelyek arról szóltak, hogy egy érvényes szentségi házasság igenis felbonthatatlan. Kijelentette, hogy Jézus szavainak "kontextusukban" értelmezésére indult kutatások az elmúlt században "virágoztak" - mintha előtte sok évszázadon át, beleértve az első századokat is, az Egyház tévedésben lett volna azok helyes, "kontextuális" értelmezésével kapcsolatban.

A kérdésre, hogy megkérdőjelezhető-e a Máté 19,3-6 szentírási részben szereplő jézusi kijelentés is a házasság felbonthatatlanságáról "nem" helyett csűrve-csavarva válaszolt: "Én követem azt, amit Ferenc pápa mond. Nem kételkedünk benne, hanem megkülönböztetést alkalmazunk" - a megkülönböztetést így értelmezve: "keresni kell és meg kell találni Isten akaratát" - mintha Isten akarata ma vagy bármikor más lenne, mint amit Jézus a Máté 19,3-6 tanúsága szerint kinyilatkoztatott, vagy amit ebben az Egyház a XX. századi "kutatásokig" vallott és hirdetett.

Végül a kérdésre, hogy kinek kell döntenie arról, mit jelentenek Jézus szavai, így válaszolt: "Az egyház mindig is hangoztatta a személyes lelkiismeret elsőbbségét" - ami a Szentírás és a törvény értelmezésének kontextusában nyílt hazugság.

A jezsuita generális (Müller bíborosra reflektáló) februári mondatai védhetetlenek, ahogy mostani, csúsztatásra épülő magyarázkodása is az. Angelika anya szent haragja ötlik fel bennünk, amikor egy hasonló magyarázkodásra így reagált: "Hát nem döbbenetes? Hogy mikor valaki rosszat tesz és rajtakapják, sosem tudja megmondani az igazat azután."

(A cikkünket illusztráló képet nem mi választottuk. A generális atyával szimpatizáló hírforrásunk döntött mellette.)