" 13. Megtörténhetik az is, hogy a kehelyből kifreccsen egy-két csepp konszekrált bor, sőt megtörténhetik az is, hogy az egész kehely feldől s a szent vér szétfolyik.[1]

Ha a szent vér a földre vagy az oltár keretére (de nem az oltárkőre) cseppen, ezt amint észreveszi a pap, nyelvével fölnyalja s a helyet megjelöli. Mise után késsel vagy más szerszámmal azt a helyet fölvakarja s az így fölvakart forgácsot elégeti, ennek hamuját a sacrariumba dobja; a kést, melyet használt, vízzel leöblíti s ezen vizet is a sacrariumba önti. Ha a szent vér az oltárkőre cseppent, a vércseppet fölnyalja s később az oltárkövet jól megmossa, a vizet a sacrariumba önti.[2] Ugyanígy jár el, ha a szent vér a kehely lábára vagy a patenára cseppent, ez esetben a vizet, mellyel a patenát vagy a kehely lábát megmossa, magához is veheti.

Ha a szent vér valamely ruhára cseppen, a corporaléra, oltárterítőre, a miseruhára, oltárszőnyegre – ez esetben is föl kell azt nyalni ( ha ez lehetséges és undort nem kelt); az illető ruhát pedig háromszor kell egy kehely fölött megmosni s a víz a sacrariumba öntendő.[3]

A rubrika ezen intézkedései lényegében súlyos bűn terhe alatt köteleznek; aki tehát, ha a szent vér kifreccsent, semmi gondot nem fordít arra, hogy a szent vér minden tiszteletlenségtől megóvassék, mindenesetre súlyos bűnt követ el; míg, aki az illető ruhát csak egyszer és nem háromszor mosná meg, vagy a padlót nem vakarná föl, hanem csak megmosná, nem követne el súlyos bűnt.[4] Ha a kehely feldől, a kifolyt szent vérrel úgy kell eljárni, mint föntebb mondottuk, t.i. azt a nyelvvel kell fölnyalni; ha maradt a kehelyben a szent vérből, azzal a misét folytatni kell; ha azonban nem marad benne semmi, a kelyhet újból kell konszekrálni.

14. Ha a szentostya a földre esik, a helyet, ahová esett, föl kell mosni vagy vakarni s a vizet vagy forgácsot a sacrariumba dobni. Éppígy meg kell mosni az oltárterítőt, szőnyeget, ruhát stb., amire a szentostya esett s a víz a sacrariumba öntendő.[5] "

________
[1] A nyilvános bűnbánat idejében 40 napi bűnbánat volt azon papra kiróva, akinek hanyagsága folytán, a szent vérből egy csepp a földre hullott, háromnapi, ha az oltárra, négynapi, ha az első oltárterítőre, kilencnapi, ha még alább és 20 napi, ha a legalsó oltárterítőre is átivódott. V.ö. De Herdt, Sacrae liturgiae praxis II. nr. 186.
[2] De defect. in celebr. Missarum occurrentibus X. 12.
[3] De defectibus etc. X. 12.
[4] De Herdt, Sacrae liturgiae praxis II. 185.
[5] De defect. in celebr. Missarum occurrentibus X. 15.

(Forrás: Dr. Mihályfi Ákos: A nyilvános istentisztelet, egyetemi előadások a lelkipásztorkodástan köréből. Szent István Társulat, Budapest, 1923. Nihil obstat. Dr. Ladislaus Babura, censor dioecesanus. Nr. 1862. Imprimatur. Strigonii, die 28. Junii 1923. Joannes card. aepus. Imprimi permittitur. Zirczii, die 10. Junii 1923. Remigius, abbas. 441-442. old.)