Előkelő szülei 30 évi gyermektelen házasság után állhatatos imádságuk jutalmául kapták 1030-ban, s ezért Isten szolgálatára szánták. Szent ifjúság és igen buzgó tanulmány után Krakkóban pap, majd püspök lett. Mint ilyen, jövedelmét és családi vagyonát a szegények örökségének tekintette. A vitéz, de zsarnok és kicsapongó II. Boleszlav lengyel királyt nem szűnt meg apostoli rettenthetetlenséggel inteni és feddeni, kivált mikor az sok más botrány után egy főnemesnek hites feleségét el akarta rabolni. A király bosszút forralt a Keresztelő Szent János bátorságával ellenálló püspök ellen s próbálta megrágalmazni. Egy fiatalembert rávett, hogy emeljen vádat: a püspök telket vett elhalt Péter nevű nagybátyjától, de nem adta meg az árát. A beidézett tanuk közül egy sem mert a püspök mellett vallani. Erre a szorongatott püspök kilátásba helyezte, hogy az elhunyt tesz majd illetékes tanúságot mellette.

Szaniszló három nap és három éjjel szüntelen böjttel és könyörgéssel hívta a halottat és - harmadnap bevezette a megrémült király elé a tárgyalásba. Erre a nagy csodára a király kissé megszelídült, de mikor újra kezdte botrányait és a püspök intelmei süket fülekre találtak, végre a királyt kiközösítette; maga a város mellett kis kápolnába vonult. A felbőszült király három csapat gyilkost küldött oda; mind visszatért: mennyei fényesség megakadályozza őket, hogy a püspökhöz nyúljanak. Erre a király maga tört rá, földarabolta a holttestet, a darabokat szétszóratta. A kanonokok azonban a szent tetemeket összegyűjtötték és a székesegyházban helyezték el. A kiközösített király népétől elhagyva, mint Kain bolyongani kezdett s Észak-Magyarországon mint tébolyodott nyomorultan meghalt egy erdőben.

(Forrás: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932.)